Nagyszüret: édes, kevesebb, rosszul fizet

Kevés felvásárlói igény

mutatkozik az aszúszemre a tavalyi jó

aszúhozam után.

Hogy mitől nagyszüret a nagyszüret?

Kalauzunk, Marcinkó Ferenc, a

Tokaji Borvidék Hegyközségi

Tanácsának elnöke, akivel a

Tarcal előtti Terézia-hegyoldalt

járjuk, készséggel

tájékoztat (erről is): vannak a

korai fajták, mint a muskotályok, a

kövér szőlő, a kabar és a

zéta, ezek összesen ha két

százalékot tesznek ki. A korai

fajták leszedése a kisszüret. A

furminté és a

hárslevelűé pedig a nagyszüret.

Ami a most hét végén

kezdődött meg – a

felvásárlók, mindekelőtt a

legnagyobb, a Tokaj Kereskedőház

Zrt. – és a termelők

közötti egyeztetés alapján.

Az aszúnak

„mindegy”

Még egy (szintén laikus)

kérdés: a Tokaji aszúnak

„mindegy”, hogy hárslevelű vagy

furmint szőlő aszúsodott

szeméből készül? Mindegy

– hangzik a válasz –, nem is kell

megkülönböztetni,

évszázadok óta vegyesen

használják fel ezeknek a fajtáknak

az aszúszemeit. Az aszújelleg az

érlelés során elnyomja a

fajtajelleget. Ha mégis van olyan borász,

aki szeretné feltüntetni, hogy az ő

aszúja sárga muskotályból

– ami egy harmadik fajta –

készült, ezt megteheti.

Jóval kevesebb lesz most az aszú, mint

tavaly, ami a szőlősgazdáknak

azért rossz, mert a

felvásárlási ára

körülbelül harmincszorosa a nem

aszúénak. Egyébként

kevés felvásárlói

igény mutatkozik az aszúszemre a tavalyi

jó aszúhozam után.

Még tartoznak

Korábban kezdődött a nagyszüret,

mint szokásos, mert ezt diktálja az

időjárás. Ami az

aszúsodásnak nem kedvez, annál

inkább a szőlő cukorfokának. A

szemek egyébként nem túl nagyok,

inkább mondhatók töppedtnek,

és mert a gazdák úgy

ítélték meg, hogy nincs

miért tovább várni, egyeztetve a

felvásárókkal, megkezdték a

szüretet. A kereskedőház a legnagyobb

és a legbiztosabb partner, a termés

egyharmadát vásárolja fel. (Vannak

olyan felvásárlók, akik még

tavalyról tartoznak, eddig csak a 20

százalék előleget fizették

ki. Az egyik már a telefont se veszi fel, a

másik és harmadik ígéri:

pár napon belül fizet.)

Hogyan látja a borvidék

jövőjét? – kérdeztük

Marcinkó Ferenctől

és több

szőlősgazdától.

Kivágás? Alig

Reménykednek, hogy egy-két éven

belül jobban alakulnak a

felvásárlási árak (most

40-50 forint egy kiló szőlő), mert

így ma sokan vannak, akik vagy a

pénzüknél vannak, vagy

mínuszt termelnek.

Szőlőtőkekivágás? Szinte

semennyi, arányaiban nálunk kevés

– halljuk. A 6 ezer hektárból a

2009-2010-es borpiaci évre (ami augusztus

1-jétől július 31-éig tart)

38 hektárra kértek engedélyt.

Igaz, ha nem javul a helyzet, jelentősen nőni

fog a megszüntetésre ítélt

szőlőterület.

Ez három módon történhet.

Vagy otthagyja a gazda a tőkéit – ez

a legrosszabb lehetőség –, vagy

kivágja – engedéllyel vagy

anélkül –, vagy

támogatást igénybe véve

számolja fel az ültetvényt.

(Utóbbi esetben a feltételek

között van, hogy nem telepít

újat.)

Az egyik szőlősgazda így összegzi

véleményét:

„Csináljuk meg a szüretet,

azután felejtsük el, és

reménykedjünk, hogy a következő

már haszonnal jár. Mert ha nem, az

jóvátehetetlen kárt okoz.”

és ár

A Tokaj Kereskedőház Zrt. a

vele szerződötteknek így

fizet – tudtuk meg Marcinkó

Ferenctől: 19 cukorfok alatt

kilónként 45 forintot 19-21

fok közötti

szőlőért 50 forintot 21-23

fok közöttiért 60 forintot

23 fok felettiért 70 forintot

Milyen a szőlő? Milyen a

szüret? Milyennek ítéli

a Hegyalja jövőjét? A

szőlőről mindannyian

ugyanazt mondják: kevesebb, mint

korábban gondolták, kicsik a

szemek, de jó a cukorfok. Az idei

időjárás nem kedvezett

az aszúsodásnak.

Mészárné Kovács

Ágnes elmondta: tavaly huszonegy

napot szüreteltek, annyi volt a

termés. Most kevesebb, a szemek is

könnyűek, de jó

minőségűek. Ő nincs

kiszolgáltatva a

felvásárlónak, az

általa kínált alacsony

árnak, mert maguk dolgozzák

fel a szőlőt. Csáti Csaba

fiatalember, aki nem titkolja:

édesanyja az, aki miatt

csinálja-csinálják. Ha

rajta múlna, már abbahagyta

volna. De az anyuka a

„kapitány”, az ő

élete a szőlő. Csaba

szerint borzasztóan alacsony a

felvásárlási

ár. Márton Lajos azt mondja:

„A szőlővel nincs gond, az

árakkal annál inkább.

Remélem, hogy egy-két

éven belül lesz

változás.” Szűcs

András, akinek 21 fok feletti

szőlője (is) van, így

fogalmaz: „Ha így megy, a

Hegyalján a kistermelőnek semmi

keresnivalója. Nekem eddig

még nem volt kivel

szerződnöm. De azért el

fogom tudni adni, kérdés,

milyen áron.” Mencsik

Gyuláné aszúszemeket

szed amikor találkozunk. A nem

aszúról azt mondja:

„Így, hogy nincs gépem,

tehát bérelni kell,

ráfizetéses a

szőlővel való

foglalkozás. Nem tudom, meddig lehet

húzni.” Komora András

nem szőlősgazda, ő

társadalmi munkában,

fegyverrel,

riasztótölténnyel

riogatja a seregélyeket. Túl

azon, amit mások mondtak a

szőlőről, a

felvásárlási

árról, tőle ezt halljuk:

„Az, aki védett

madárrá

nyilvánította a

seregélyt, soha nem látott

mezőgazdaságot. Nemcsak a

szőlőt pusztítja, hanem

például a

kukoricát.”

SZG