Fortuna, szeress belénk!

Nem könnyű a nőkkel, az közismert, de ez a Fortuna istenasszony még a rég megszokottnál is szűkmarkúabban osztogatja a kegyeit, legalábbis nekünk, Loki-szurkolóknak.
Tóth Csaba Zsolt jegyzete.

Nem könnyű a nőkkel, az közismert, de ez a Fortuna istenasszony még a rég megszokottnál is szűkmarkúabban osztogatja a kegyeit, legalábbis nekünk, Loki-szurkolóknak. A DVSC a nemzetközi porondon a sorsolásnál mindig „belenyúl”: csapatunk vagy nem elég híres, vagy túlságosan is erős ellenfelet kap, ráadásul még a Manchesterben lőtt szabályos gólt sem adja meg a játékvezető.

Szóval a szerencse messze jár, miközben az erő és a tudás amúgy is odaát van: ilyenkor a szív és az oly szent akarat önmagában mit sem ér, hiába küzd valaki, mint az állat, ha az ellenfél kétszer olyan gyors és sokkal ügyesebb.

Miután a fiúk a pályán ettől függetlenül mindent megtesznek majd a győzelemért, ezt a „nőügyet” vállaljuk be magunk: mire a játékosok harcba indulnak, mi, szurkolók férkőzzünk e „céda” közelébe, és szerelmetes szavakkal próbáljuk meg levenni a lábáról, hátha bűnbe esik, és ez egyszer a debrecenieket elégíti ki.

Mert ez kell nekünk, kedves Fortuna: az istenasszony messzire röpítő csókja. Nagy mákkal, kis szerencsével a piros-fehérek képesek lehetnek a bravúrra, mert vannak annyira jó focisták, amennyire Magyarországon jó focista lehet valaki, ráadásul emberi tényezők terén sincs szégyelnivalójuk.

Ám a földön járva nem juthatnak messzire: isten(női) segedelem kell, egyszeri és megismételhetetlen, amolyan csodával határos. Fortuna, szeress belénk, hadd legyen ma este nagy-nagy, csodás boldogságunk.

Tóth Csaba Zsolt








hirdet�s