"A slam poetry az igazi demokrácia. A slam maga a szólásszabadság..."

Miskolc - A világ, ahogyan változik: küzdjél magadért! Ne fordulj el! Ne hallgass! Interjú: Horváth Kristóf ”Színész Bob” slam poetry-bajnokkal, a magyar slammozgalom meghatározó szereplőjével.Több ezerre teszik a hazai slam poetry klubok tagjainak számát. A slamrendezvények népszerűek: rengetegen kíváncsiak a saját gondolataikkal és szövegeikkel a nyilvánosságot vállaló előadókra. Mondják: a nyelv birtokbavétele ez. Mondják: bármiből lehet érdekes szöveget írni. A magyar slam poetry-mozgalom meghatározó alakjával, Horváth Kristóffal – slammernevén Színész Bobbal – beszélgettünk.

- Mi a titok?

Horváth Kristóf „Színész Bob”: A titok, amit nem tudsz.

- Nem tudni, hogy miért ennyire sikeres Magyarországon a slam?

Horváth Kristóf „Színész Bob”: Sokkal inkább hat rád, mint amikor könyvben olvasol egy verset. Embereket látsz, akik kiállnak a többiek elé, arról beszélnek, ami foglalkoztatja őket. Személyes, és az érzékeidre közvetlenül ható.

- Kiknek a művészete a slam?

Horváth Kristóf „Színész Bob”: Bárkié, akit feszít valami annyira, hogy akarjon kiállni a szövegével az emberek elé. Szeretem azt mondani, hogy a slamnek nincs célja, valamilyen módon önmagáért van. Ha verset írok, azzal sincs konkrétabb célom, mint hogy kikívánkozik.

- Az imént a művészet kifejezést használtam, de tényleg: művészet ez? Nem inkább világlátás, viselkedés-, vagy gondolkodásforma?

Horváth Kristóf „Színész Bob”: Ez mind igaz lehet rá. Nyilván van szöveg, amelyik eléri a művészi színvonalat, vagy azt, amit annak tekintünk. De velem például rengetegszer megtörténik, hogy olyan valaki van rám elemi hatással, akinek bűn rossz a szövege, nem is szellemes, de annyira nyers, őszinte, annyira szívből jön, hogy mégis magával sodor. Én mozgalomnak szeretem nevezni a slam poetryt. Olyan mozgalom ez, amelyikben elmondhatod, amit akarsz. Érezheted, hogy hatást, változást érhetsz el azzal, amit csinálsz. Elültethetsz gondolatokat, amelyek aztán kicsírázhatnak. Nem művészetnek van szánva. Az az ősi vágy táplálja, hogy az emberek el akarták mondani egymásnak a szövegeiket. Amit eddig otthon csináltak, vagy a fiók számára írtak, annak most a slam terepet ad.

- Megadta a bátorságot a nyilvános beszédhez?

Horváth Kristóf „Színész Bob”: Attól, hogy kerete lett, megadta az önkifejezés fejlődésére a lehetőséget az előadók számára. A lehetőséget a világ felmérésére és változtatására. Ha például van egy olyan fontos témánk, mint a nők bántalmazása, ami ma Magyarországon minden negyedik nőt érint, és közösen elkezdünk ezen gondolkodni, körbejárjuk a kérdést, és elmondjuk, mire jutottunk, lehet, más nem is történik, de legalább felismertük a problémát, teljesebb képet kaptunk. Az történt, hogy figyeltünk egymás gondolataira, oda-vissza hatottunk egymásra. Szoktuk mondani: a slam az igazi demokrácia. A slam maga a szólásszabadság.

- Elfogadott nézet, hogy bármiből lehet slamszöveget írni. Mégsem írnak mindenből slamszöveget. Mi a jó téma hozzá, hogy valaki kiálljon vele mások elé?

Horváth Kristóf „Színész Bob”: Ha úgy gondolsz a szövegedre, mint egy eszközre, egy szerszámra, akkor el fogsz érni valamit. A lényeg, cselekvő szöveget írj, ami kivált valamit abban, aki hallja. Amire muszáj reagálnia. Nem gondolatokat kell betölteni a másik ember fejébe, hanem gondolatokat kell ébreszteni.

- Látni-e a határait ennek a mozgalomnak? Lehet-e az az igényünk a slammel szemben, hogy segítsen a világ megváltoztatásában?

Horváth Kristóf „Színész Bob”: Az országban sok helyen van erős slam poetry klub. Sok közösség alakult, sok ezer emberrel. Talán most már elérte a növekedése határait, de azt gondolom, mindenképpen tartós lesz, megmarad. Nem a szöveg fogja egyébként megváltoztatni a világról való gondolkodásunkat. A világ eleve változik, és vele a világról való gondolkodásunk is. Ebben a folyamatban tükröződik a slam poetry. Úgy képzelem el ezt, mint egy folyót – azt sem én irányítom, nem én hajtom, hogy gyorsabb legyen a folyása. De ott vagyok az útjában és visz magával.

- Ez szép kép, de mennyire árnyalja a helyzetet például, amikor Színész Bob arra biztat, hogy küzdjünk magunkért. Sokan nőnek bele a világba azzal a hittel, hogy a személyiségnek nincs is jelentősége, mert az élet annak az ellenkezés nélküli elfogadása, amit mások előírnak nekünk. A „küzdjél magadért” viszont olyan üzenet, hogy személyiségként kell megélnünk az életünket.

Horváth Kristóf „Színész Bob”: A színházban is mindig arra neveltek, hogy fontos a szakmai tudás, és az is, hogy mit játszom, de az egyéniségem teszi valódi színházzá. A „küzdjél magadért” sok mindent üzen. Például, hogy beszéljünk arról is, amit a világ tabuként, elhallgatással kezel. Ha ilyesmivel találkozunk, ne az legyen, hogy befogva a szemünket és a szánkat megpróbálunk kihátrálni a helyzetből. Ha a többség nem néz félre, akkor változni fog a világ.

- Amikor a szöveg az önmagunkért való küzdésre biztat, hogyan értsük: küzdjünk, mert úgy sincs veszítenivalónk, vagy ellenkezőleg, küzdjünk, mert van veszítenivalónk: mi magunk veszhetünk el különben.

Horváth Kristóf „Színész Bob”: Valószínűleg mindkettő igaz. Én mindig azt szeretném, hogy az emberek ne csukják be a szemüket, és ne menjenek el a dolgok mellett. Ne menjenek el maguk mellett. Talán az is benne van, hogy elsősorban csak magadra számíthatsz. Ha egyesével képesek leszünk cselekvő emberekké válni, akkor ez a tömegekre is hatni képes. Normává válik.

- Ez személyes ügy? Miért?

Horváth Kristóf „Színész Bob”: Valószínűleg sokáig éreztem magam a körülmények áldozatának. Pókerjátékosként azt tanultam meg, hogy nincs értelme okolni az osztót. Az a felismerés számít, hogy abban a szituációban mit kellett volna másként csinálni. A többire nincs ráhatásom. A „küzdjél magadért” is itt kezdődik: először saját magadat kell észrevenned. Ha sokat panaszkodsz, a panaszkodás természetessé és hétköznapivá válik. Lehet, hogy a körülmények áldozata vagy, de a panaszkodás elvonja a figyelmed arról, hogy mit tudnál ezek között a körülmények között úgy kihozni a helyzetből, hogy az a legjobb legyen neked. Javulhattál volna, de nem vetted észre. Eleresztetted a lehetőséget.

- Bujdos Attila -