Fontos számára a hagyomány

Csorvási Zoltán másodjára vett részt a világjátékokon
Csorvási Zoltán másodjára vett részt a világjátékokon - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen – Mindhárom számában döntőbe jutott Csorvási Zoltán a Nomád Világ­játékokon.

Harmadjára rendezték meg a Nomád Világjátékokat Kirgizisztánban az Isszik-tó partján fekvő Cholpon-ata városában és környékén. A jelentős sportviadalon a sztyeppei lovas nomád kultúra hagyományőrző sportjaiban 80 ország küldöttsége vetélkedett 35 sportágban. A megmérettetésen hazánk íjhoz való ősi kötődése visszaköszönt az eredményeken, hiszen a megszerezhető 12 éremből 8-at magyar íjászok nyakába helyeztek.

Szokatlan volt a 120 méter

A magyar küldöttség tagjaként Csorvási Zoltán is részt vett a játékokon. A debreceni születésű versenyző a Kötöny Népe Karcagi Íjász Egyesület tagjaként a Magyar Turán Szövetség képviseletében három tradicionális íjászszámban indult, és mindegyikben döntőbe jutott.

– Minden versenyre egy-egy nap jutott, tehát nem sok időnk maradt pihenni, bár egy ilyen viadal inkább szellemileg megterhelő. Tudtuk, hogy milyen feladatok lesznek: 35 méteres kirgiz cél, 70 méteres török puta, és egy 120 méteres koreai cél. Az első két versenyszám nálunk is rendszeresnek mondható, de a 120 méterre lévő célra itthon leginkább hobbiból szoktak lőni az íjászok, így az kissé szokatlan volt számunkra. Ott már jelentős szerepe van a szélnek, hiszen ilyen távra a nyilat már 40-50 méter magasságra lőjük fel, és már ott is mások a szélviszonyok a lentihez képest. Kicsit csalódás volt számomra a verseny, mert bár mindhárom számban bejutottam a döntőbe, de összességében nem úgy szerepeltem, ahogy szerettem volna, mivel lemaradtam a dobogóról.

A találkozót jó hangulat jellemezte, a versenyszámokra meghirdetett időpontokban néha volt egy kis csúszás, de ezektől eltekintve zökkenőmentesen zajlott a megmérettetés. A magyar küldöttség annak ellenére ismét kitett magáért, hogy a szervezők általában a saját országuk versenyzőit favorizálják. Például amíg a többség a szabályoknak teljesen megfelelő tradicionális faíjjal versenyezett, a hazaiak más kategóriába tartozó íjakkal lőttek, ami jobb eredményt tett lehetővé.

Debrecenben kezdte

Zoltánt a cívisvárosban tanították meg az alapokra, azután négy-öt éve megismerkedett a karcagi hagyományőrzőkkel, akik komolyabb szinten űzik ezt a sportot, és azóta velük gyakorol. Ez nem olcsó sport, a tradicionális viselettel együtt az íj több százezer forintba kerül. Utóbbi 4-5 évig működik megfelelően, aztán cserélni kell, pluszban ott vannak a nyílvesszők, amelyek ugyancsak fogyó eszközök.

– A hagyomány és a tisztelet fogott meg az egészben, hiszen nálunk, magyaroknál nagy tradíciója van az íjászatnak. Jelenleg a Kötöny Népe Karcagi Íjász Egyesületben sportolok, hetente kétszer két órát edzek. Egy-egy megmérettetésre a felkészülés gyakorlatilag folyamatos, hiszen előfordul, hogy havonta több viadalon is elindulunk. Eddig a legmesszebbre egy versenyen 320 méterre lőttem, amellyel akkor megszereztem az ötödik helyet. A sok gyakorlás eredményeként hatvan-hetven méterről már nagy biztonsággal beletalálok a cél közepébe. Eddigi legjobb eredményem egy világbajnoki ötödik és egy országos, valamint egy nemzeti második hely. Rengeteget köszönhetek az egyesületemnek, a Magyar Turán Alapítványnak, a páromnak, a szüleimnek, Váradi Lászlóéknak a viseletért, és nem utolsósorban Mónus Józsefnek, aki az íjaimat készíti. Remélem, további jó eredményekkel tudom majd meghálálni a törődésüket.

MSZ



További hírek a Sport kategóriából

Sporthírek