„Fontos, hogy a néző hátra tudjon dőlni két órára és elfelejtse napi gondjait…”

Akt.:
Fandl Ferenc mint Csipike, az óriás törpe
Fandl Ferenc mint Csipike, az óriás törpe - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Csipike, az óriás törpe, a Kivilágos kivirradtig Szalay Péterje, Cenci az Elzában, vagy kormányzó/fogadós a La Mancha lovagjában. Fandl Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze számára ezek voltak az idei színházi évad fontosabb állomásai.

Úgy érzem, a mai tizenéveseket most nagyon is sikerült megszó­lítani…” Fandl Ferenc

Milyen volt az évad Fandl Ferenc számára?

Fandl Ferenc: A színházi évadokról előre mindig azt gondolja az ember, hogy olyan egyformák, aztán közben kiderül, hogy mégsem, hogy rengeteg érdekességet, kihívást rejtenek magukban. Nekem például ez az évad már a múlt évadban megkezdődött, hiszen volt egy előbemutatónk, a Kivilágos kivirradtig. Illetve ez sem pontos fogalmazás, hiszen a Csipike, az óriás törpe próbáját később kezdtük el, de a bemutatója hamarabb volt.

Akkor beszéljünk először a Csipikéről…

Fandl Ferenc: Furcsa volt a Csipike, hiszen párhuzamosan próbáltuk Az ember tragédiájával. Azt a nagyszínházban próbálták, mi meg a kamarában a Csipikét. Közben a játékszínben meg a Bakkhánsnők próbái is mentek. Jókat nevetgéltünk azon, hogy két nagyon komoly darabról van szó, a miénk meg lényegében egy mesefolyam. Közben meg mi mentünk nagyon mélyre, hogy megfejtsük a Csipike, az óriás törpe mondanivalóját. A végére sikerült, de természetesen nem nézetkülönbségek nélkül, hiszen a színészek, Szabó Máté rendező, a dramaturg elképzeléseit kellett összefésülni. Minden nap, minden próba hozott valami újat, illetve sikerült helyére illeszteni egy-egy darabot.

Az látszik, hogy a közönség – gyerekek és felnőttek – helyén tudják kezelni a Csipikét.

Fandl Ferenc: A napokban három vendégjátékunk is volt a Csipikével a fővárosban, a Thália Színházban. Ilyen előadások után jön rá az ember, hogy a gyerekek – ők adják a közönség legjavát – mindenütt hasonlóak, hasonló dolgokat kedvelnek. Szeretik a Csipikét olyannak, amilyenné sikerült megalkotnunk az előadást. Persze az első időben maga a közönség is sokat alakított a darabon, főleg a ritmusán. Figyeltünk is erre és végrehajtottunk pár apró módosítást. Mára azt mondom, hogy kialakult egy olyan sztenderd, amely a lehető legtöbb környezetben hatásos, azaz jó és szórakoztatja a közönséget.

Kicsit tekintsünk vissza akkor a Kivilágos Kivirradtigra, amely komoly szakmai és közönségelismerést is kivívott magának.

Fandl Ferenc: Az egy csoda dolog lett. Ráadásul valahogy úgy álltak a csillagok is, hogy minden sikerült benne. Már amikor tavaly tavasszal nekiveselkedtünk a próbáknak, látszott, hogy itt valami nem szokványos dolog készül. És az előadás saját magunk által nézve is nagyon szép, de ugyanezt tükrözték a közönség reakciói is. Érdekes, hogy valami ugyanilyet éreztem decemberben is, amikor a K2 színházzal közös produkcióban elkezdtük próbálni az Elza, vagy a világ végét, amelyről azt kell mondanom, hogy számomra megint egy szélsőségesen kiemelkedő élmény volt az életemben. Először is az volt a nagy élmény, hogy a K2-sökkel nagyon jó érzékkel találtunk egymásra, meghagytuk egymásnak az alkotói életteret és jó érzékkel raktunk a mérleg mindkét serpenyőjébe, hogy az egyensúly megmaradjon. Ezáltal a darab, a történet alakításában minden résztvevőnek megvolt a kellő és elegendő szerepe. Mindezekkel egy olyan örömmunka lett ebből is. Ha a programban szerepel az Elza, akkor már reggel azzal a nosztalgikus örömmel ébredek, hogy hurrá, este megyünk Elzát játszani. Erre rátesz még egy lapáttal, hogy – azt tapasztalom – a közönség is nagyon szereti az Elzát. Igazán még a pontos receptet sem tudom, de az biztos, hogy mindenki talál benne valamilyen élményforrást. Tulajdonképpen egy nagyon szórakoztató köntösbe csomagolt nagyon mély mondanivalóról beszélünk, ami nagyon nagy előnye az előadásnak. Ez a kettősség – azt látom – nagyon tetszik a közönségnek.

Kívülről az látszik, hogy az Elzával a fiatal közönséget is sikerült megfogni.

Fandl Ferenc: Ez így is van. Én azt érzem, hogy azt a korosztályt, a mai tizenéveseket, akiket legnehezebb megszólítani a színházzal, most nagyon sikerült megszólítani, megtalálni.

Ha tartjuk az évad időrendjét, akkor ezt követte a La Mancha lovagja.

Fandl Ferenc: A La Mancha lovagja egyik kuriózuma számomra, hogy ez már a második volt a pályafutásomban. Először még stúdiós koromban szerepeltem benne Zalaegerszegen, de az már úgy negyedszázada volt. A kapitányt játszottam akkor, most meg a kocsmárost, illetve a kormányzót alakítom. Azt kell, hogy mondjam, ez egy hálás előadás. Ugyan majd’ mindenki ismeri a történetet, azt is tudja, hogy mi fog történni a végén, mégis estéről estére megérinti a nézőket. Nyilván ez köszönhető a zenének, természetesen az előadásmódnak és a színészi játéknak. Nagyon jót tesz az előadásnak, hogy Harsányi Attilára épül, mi pedig ott körülötte igyekszünk hozzátenni a magunk tudását az egészhez. Sikere van az előadásnak, a nézők szeretik. Szerintem nincs is több szerepe egy musicalnek, minthogy a néző erre a bő két órára hátradőljön a székében és élvezze az előadást, felejtse el a napi gondjait. És ez nagyon fontos dolog.

Nem lesz több idei bemutató. Várható még valami új feladat az idei évadban?

Fandl Ferenc: Lesz idén is előbemutató. Hamarosan elkezdjük az Ahogy tetszik próbáit. Rusznyák Gábor rendezi és az ő személye számomra garancia, hogy színvonalas végeredményre lehet számítani. Kellő alkotói izgalommal várom a munkát.

– Szaniszló Bálint –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdet�s