Helyi közélet

2015.05.20. 20:49

Pályán maradni - nem tudtak kiesni

Miskolc - Az egykori tévés sorozat miskolci főszereplői 32 év után ismét együtt futballoztak.

Miskolc - Az egykori tévés sorozat miskolci főszereplői 32 év után ismét együtt futballoztak.

1982. október 9-től kezdtek tévé „sztárok” lenni, 14 évesen, amikor nyolcadik osztályba jártak. A miskolci Bársony János Általános Iskola tanulói labdarúgásban tűntek ki, és a csúcson köszöntek el a televízió képernyőjétől. Most, 32 év után találkoztak újra néhányan, és persze hogy megint foci, egy kis lábtenisz parti ürügyén, Diósgyőrben.

– 1982 szeptemberében indult egy sorozat, Pályán maradni címmel, amelynek keretében általános iskolák felső tagozatos fiú focicsapatai mérhették össze tudásukat teremben, kéthetente szombatonként, a televíziós közvetítés adta nyilvánosság előtt – idézte fel a múltat az akkor még Nagy Dezső néven játszó csapatkapitány, akinek a neve ma egy dr. előtaggal használatos. – A kezdeményezés népszerűségét jelzi, hogy 2000 iskola csapata nevezett erre a versengésre, amelynek a lényege az volt, hogy az a csapat marad a pályán, játszhatja a következő meccset, amelyik nyer. A mi iskolánk is nevezett, és volt egy kis szerencsénk is, hiszen hamar kisorsoltak minket, és játszhattunk. A sorozat kiötlői úgy kalkuláltak, hogy biztos lesz majd néhány olyan együttes, amelyik zsinórban nyer majd 2 vagy 3 meccset is, és a sorozat végén rendeznek ezen jobb csapatok számára egy négyes tornát, de olyan szériára, amit nekünk sikerült produkálni, aligha számítottak.

Zsinórban 11 és lemondás

Ugyanis a miskolci együttes zsinórban 11 meccset nyert, és csak a televíziós szerkesztők unszolására hagyta abba a tévés szereplést, azért, hogy mások is játszhassanak.

– Az utolsó tévés meccsünk előtt, már meg volt beszélve, hogy ha nyerünk, átadjuk másnak a lehetőséget – emlékezett vissza dr. Nagy Dezső. – Nekem éppen azon a meccsen rúgták szét a térdem, és mint csapatkapitánynak, nekem kellett bejelentenem, Novotny Zoltán riporter mikrofonja előtt, hogy a 11. győzelmünk ellenére, a Pályán maradni szlogennel ellentétében, lehetőséget adunk másoknak is. Szóval cipóra dagadt lábbal, fájdalmasan álltam, és beszéltem mindenről, az újabb győzelemről, a sérülésemről, de az nem jutott eszembe, hogy bármi mást kellene mondanom. Erre végül Novotny Zoltán vezetett rá, azzal, hogy bemondta, ugye a miskolciak akartak még egy bejelentést is tenni. Akkor ugrott be, hogy nekem mondanom kell azt, hogy köszönjük a lehetőséget és önként lemondunk a további szereplésről, és egy másik csapatnak adjuk át a helyünket. Az akkor meglévő vidék és főváros közötti ellentétet jól jelzi, hogy azzal a kikötéssel adtuk át a lehetőséget másnak, hogy helyettünk csak vidéki csapatot sorsolhatnak ide.

Mindez 1983 februárjában történt, aztán a szezon végén Zánkán megrendezték a sorozat négy legjobb csapata részvételével a Pályán maradni szuper tornát, amelyet a miskolci csapat nyert meg, így egy lengyelországi nemzetközi kupán is részt vehettek, ahol a harmadik helyen végeztek. A Bársony János Általános Iskola a Pályán maradni sorozatban 12 fős kerettel szerepelt, de mivel a játéktéren csapatonként 5+1 fő tartózkodhatott, így volt egy mag, amelynek nagyobb szerepe volt az elért eredményekben.

– Volt a kezdőcsapat, és néhány jó csere, így többnyire Tóth Miklós, Szajkó Béla, Szilágyi Gyula, Botkó Barnabás, Botkó Zoltán, Czink István, Farkas Gábor és én voltam az, aki pályán maradhatott – mondta dr. Nagy Dezső, aki ezt is hozzátette: – És bár iskolai csapatként szerepeltünk, szinte kivétel nélkül igazolt sportolók voltunk, a DVTK serdülő csapatának játékosai, és nem mellékesen a klubnál az edzőnk az iskola testnevelőtanára, Mihálszki József volt. És az iskola, pontosabban Józsi bácsi kiválasztó is volt, a vidéki tehetséges gyerekek közül többeket rábeszélt, hogy itt tanuljanak. Tóth Miki például Tiszalúcról járt be, volt, aki Sajóbábonyból, és volt aki Harsányból.

A tehetséges fiatalok közül viszont csak egyből, Tóth Miklósból lett NB I-es játékos, aki a DVTK-n kívül szerepelt még a Győr és a Szombathelyi Haladás csapataiban is.

– Nem megbántva Mikit, aki azóta is a legjobb barátom, voltak nála tehetségesebbek, a legügyesebb Szajkó Béla volt, de Szilágyi Gyula is sokra hivatott volt, belőlük mégsem lett élvonalbeli játékos, mert különböző okok miatt eltávolodtak a futballtól – mondta dr. Nagy Dezső, majd arra a kérdésre, hogy vele ugyanez hol történt meg, így felelt: – Már nyolcadikos koromban az volt a célom, hogy egyetemi diplomám legyen, így az akkor legjobbnak, legerősebbnek számító Földes Gimnáziumba jelentkeztem. Ott aztán hamar kiderült, hogy nem nagyon lesz lehetőség a heti 4-5 foci edzésre az iskolai követelmények mellett. Így Osgyáni tanár úrnál kosárlabdázni kezdtem, aztán jött a tenisz. Döntési helyzetbe kerültem akkor, és az is tanulás felé húzott, amit már említettem: az utolsó pályán maradni meccsünkön megsérült a térdem, ami nagyon hosszú ideig gyógyult, és ezen kényszerű okok miatt elmaradtam az edzésektől. Ha futballista nem is lettem, a DVTK, mint örök szerelem megmaradt, a mai napig bérletes vagyok, és nélkülem nem kezdenek meccset Diósgyőrben.

Összejövetel

Az akkori csapattársak egy része, és edzőjük a múlt szombaton jött össze először, egy kis nosztalgia focira.

– A kertemben kialakítottunk egy lábtenisz pályát, és hívtam Tóth Miki barátomat, hogy jöjjön avassuk fel, és mivel ő ugye a Szombathelyi Haladás ügyvezetője, az is kellett az érkezéséhez, hogy nyerjen a csapata pénteken. Szerencsére ez sikerült is nekik a Nyíregyháza ellen – mondta dr. Nagy Dezső. – Mivel a múlt héten véletlenül összefutottam Szilágyi Gyulával, aki Olaszországban dolgozik, de éppen most itthon van, ez adta az ötletet, hogy szélesítsük ki a kört, és akit sikerült elérnünk, azt meghívtam. De nem mindenki tudott eljönni, akkori kapusunk, Farkas Gábor például azért nem, mert éppen dolgozott, a színházban színpad mester, és előadása volt. De a rendezvény annyira jól sikerült, hogy nem is kérdés, meg kell ismételjük, reményeink szerint jövőre, már szélesebb körben.


A tévé és a lányok

1982-ben, amikor a tévés sorozat, a Pályán maradni elkezdődött, még nem volt ilyen széles választék a televíziós csatornák tekintetében. Összesen két magyar nyelvű adás az 1-es és a 2-es volt fogható, így aki képernyőre került, az országos ismeretségre tett szert. Hát még az, azok, akik rendszeres szereplői voltak valamelyik műsornak...– Kétségtelen, ismertebb emberek lettünk, és voltak, akik gratuláltak nekünk az utcán járva, kelve – mondta dr. Nagy Dezső. – De az is érdekes volt, hogy sok levelet kaptunk, rengeteg lányt írt valamelyikünknek, amolyan szerelmes, ismerkedős levelet az iskola címére, az ország különböző városiból, településeiről, és ezeket a tanárok osztották ki. De tudtommal egyik levélnek sem lett akkora ereje, hogy abból bármelyikünknek is komoly kapcsolata, vagy házassága alakult volna ki... Még annyit, hogy jól jellemzi az akkori érdeklődést, hogy a meccsekre az iskola különbuszokat szervezett a szurkolóknak, volt, hogy három is megtelt a Budapestre utazó hozzátartozókkal, diáktársakkal, barátokkal, ami kb. 120 embert jelent. Ez ma némely NB I-es futballmeccs nézőszámát közelíti...​

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában