Főállású anyaként jelölték a legjobb tájkerékpárosnak

Pénzes Erzsébet, az Év legjobb tájkerékpárosa
Pénzes Erzsébet, az Év legjobb tájkerékpárosa - © Fotó: Kozma István
Miskolc, Diósgyőr – A sportági szakszövetség döntött: Pénzes Erzsébetet választotta a műfaj tavalyi éllovasának. A nők között először lett az év legjobbja a Diósgyőri Tájékozódási Futó Club tagja.

Nagy megtiszteltetés

– Kitörő örömmel fogadtam az erkölcsi elismerést – mondta a Veszprém megyei négyszázötven lelkes Hidegkúton élő Pén­zes Erzsébet, aki 1987 óta a DTC tagja. – Tősgyökeres miskolci vagyok, s bár Borsod-Abaúj-Zemplén megyétől messzire sodort az élet, immáron negyvenöt esztendősen is hű maradtam egyesületemhez. Annak idején a híres-neves Zsigmond Tibor edzőnél kezdtem a táj­futást, míg a tájkerékpárral mindössze három évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Mivel tetszett, vettem egy erre alkalmas bringát, a komoly edzéseket és munkát pedig tavaly január óta csinálom.

Eredményeimre igazán büszke lehetek: tájfutásban életemben először harcoltam ki országos bajnoki címet, tájkerékpárban viszont egészen mesés szezont produkáltam. A Portugáliában rendezett szenior világbajnokságon a W45 kategória sprint- és hosszútávú számában ezüst­érmet gyűjtöttem, vegyesváltóban – amelyben férfiak és nők indultak – pedig a dobogó harmadik fokára léphettem fel. Itthoni viadalokon is rajthoz álltam, de hazai földön inkább térképeket készítettem és versenyeket szerveztem.

Pénzes Erzsébetet nem véletlenül hívják a magyar sport­élet egyik „unikumjának”, hiszen párját ritkító múlttal, jelennel és nacionáléval dicsekedhet. A diósgyőriek tagja geológus mérnöki végzettséggel rendelkezik, tizenöt évig adjunktusként dolgozott a veszprémi Pannon Egyetemen, ahol a földrajzzal kapcsolatos tárgyakat oktatott, de belekóstolt a politikába is.

Faluvezető volt

– Négy esztendeig polgármesterként szolgáltam Hidegkúton – folytatta Pén­zes Erzsébet, majd nevetve hozzátette: – Ennyi azonban bőven elég volt nekem ebből… Most főállású anya vagyok, három kislányom van. A legnagyobb tizenkettő, a középső tíz, a kicsi pedig három­éves. Mindhárman kerékpároznak, a maguk szintjén természetesen más és más módon, sőt a nagyok táj­futnak is. Hiszem és tudom, hogy követni fogják a mamájukat, hiszen máris letették a nagy esküt az egészséges életmód, vagyis a napi testmozgás mellett. Előttük lebeg a saját példám: a sport, a testkultúra nem korfüggő, az ötödik ikszben is lehet sikereket elérni, címeket és díjakat szerezni. Mondhatom, hogy nagyon jól érzem magam a bőrömben, és azt akarom, hogy a lányaim ugyanezt mondják majd el magukról mondjuk 2050 táján.

A diósgyőriek kiválósága hetente öt-hat edzést tart a Balaton-felvidéken, ezeket magányosan végzi, ritkán akad társra, eredményeit így magányos „farkasként” szállítja önmagának és klubjának.

– Futok és biciklizem, erősítek és gimnasztikázom, mert további nagy célokat tűztem ki – jelentette ki. – A szenior vébékről újabb érmeket akarok hozni, bőven van még hely a vitrinemben a különböző trófeáknak. Súlyfeleslegem nincs, a 160 centiméteres testmagasságom mindössze 50 kilóval társul, vagyis még évekig „labdába rúghatok” a hazai és a külföldi mezőnyben. Tájfutó-edzéstervemet Less Áron készíti el nekem, a kerékpározáshoz pedig a saját kútfőmből merítek. Gyakorlatom van, rutinom is, ha pedig valamilyen nehézségem adódik, akkor a józan ész szabályai szerint járok el.

Ritkán jár haza

Pénzes Erzsébet évente háromszor-négyszer jár haza, Miskolcra. Ekkor a lehető legtöbb időt édesanyjával tölti, továbbá ápolja baráti kapcsolatait, „értekezik” volt és jelenlegi klubtársaival, egyesületének irányítóival, s reméli, hogy ez az idilli állapot még sokáig fennmarad.

Kolodzey Tamás

 


Tények a tájkerékpárról

A hazánkban viszonylag ismeretlen, nem túl nagy népszerűségnek örvendő tájkerékpár a tájékozódási sportok (közülük legnépszerűbb a tájfutás) kerékpáros változata. A versenyeken van rövid-, közép- és hosszútáv, valamint váltó­verseny is.








hirdetés