„Fiatal vagyok, szeretném megismerni az egész világot”

Akt.:
Bartha Kinga rendezi a képeit a kiállítására
Bartha Kinga rendezi a képeit a kiállítására - © Fotó: Bujdos Tibor
Abaújszántó – Kinga még nem tudja, hová veti a sors, de álmait már elkezdte megvalósítani.

Szokatlanul fiatal „művész” munkáiból nyílik a napokban kiállítás az abaújszántói Rákóczi-házban, mely a helytörténeti gyűjteménynek is helyet ad. Bartha Kinga mindössze 25 éves, de máris elkezdte nagy álmát megvalósítani. Ez pedig nem csekély: szeretné megismerni az egész világot. Vagy legalábbis annak egy jó nagy részét. Sok emberrel megismerkedni, barátságot kötni, más népek kultúrájába bepillantást nyerni, mindenféle munkát kipróbálni. A rengeteg élményt pedig megörökíteni festmény vagy grafika formájában.

Szeretnék megismerni sok országot, sok embert, sok kultúrát.” Bartha Kinga

Kalandok

Kingával szerda délelőtt találkoztunk, amikor a Rákóczi-házban épp a kiállítását rendezgette. Nemrég jött haza külföldről. Úgy döntött, az idei karácsonyt itthon tölti, most pedig a kiállítása miatt nem utazott még el, de amint lehet, ismét új vizekre evez. Szó szerint, hiszen következő munkahelyét óceánjáró hajón képzeli el.

Pedig kalandokban eddig is bőven volt része. Az általános iskolát Abaújszántón, a gimnáziumot Tokajban végezte, majd Budapesten szerzett alkalmazott grafikusi végzettséget. Mint mondja, itt sok mindent tanult, de nem eleget ahhoz, hogy igazi képzőművésznek mondhassa magát.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

– Pici korom óra világot akartam látni, úgy éreztem, a középiskolák után eljött az idő. Először Skóciába utaztam a barátaimhoz. Egy erdő közepén álló hotelben takarítottam, de ha kellett, felszolgáltam. Jól éreztem ott magam, sok tapasztalatot gyűjtöttem, és még több barátot szereztem, de azt mondtam, szeretnék mást is kipróbálni. Angliába utaztam, Skegnessbe, ahol megint csak takarítottam és a vendéglátás minden ágát kipróbáltam. Nagyon sok magyar és lengyel dolgozik Angliában. Fiatalok, akik nem tudnak saját lábra állni, csak úgy, ha külföldi munkával keresnek valamennyi pénzt, de egész családok is, akik az itthoni hiteleiket nem tudták fizetni – sorolja élményeit Kinga. Hangsúlyozza: nem szégyelli, hogy takarítással kereste a kenyerét, mert a pénzből sok helyre elutazhatott.

Ezután jött a folyami hajó, ahol aztán szinte minden munkát kipróbálhatott. Szezon végén érkezett, amikor épp a hajó építése, karbantartása folyt, úgyhogy ezekbe a tevékenységekbe is belekóstolhatott. Kevés szabadidejében természetesen rajzolt. Volt, amikor kartondobozokra, főleg tájképeket. De volt, amikor tetoválást tervezett, például egy tengerészfiúnak, aki egy papírhajó rajzát szerette volna magára varratni, ami aztán meg is történt.

Optimistán

– A külföldi munkáknak azt is köszönhetem, hogy nagyon sokat tanultam más országok embereitől. Például, amit nagyon sokra tartok, az optimizmust. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk az élet nehézségeivel foglalkozni. A külföldi emberek máshogy látják a világot. Vidámak, optimisták, az élet szépségeinek örülnek, nem pedig a bajokon rágódnak – mondja Kinga.

Aztán a festésre terelődik a szó. A fiatal lány elárulja, kisgyerekkora óta mindig ott volt a keze ügyében a toll vagy a ceruza, hiszen állandóan rajzolgatott. Az általános iskolában és a gimnáziumban is rajzszakkörös volt, ahol sok-sok technikát megtanult. Az olajfestékkel azonban nem dolgoztak. Egyszer azonban talált a fiókjában egy olajfestékkészletet, ajándékba kapta korábban, és gondolt egyet, hogy kipróbálja.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

– Izgalmas, de nehéz technika, igazából még most ismerkedem vele. Rájöttem, nem is feltétlenül fontos hozzá az ecset, ujjal és festőkéssel is kiválóan lehet dolgozni – meséli.

– Hegyi Erika –


Kutyusról portrét

Most, hogy Kinga itthon van, sokan kérnek tőle valamilyen képet.

Legszívesebben tájképeket fest, portrét is szívesen készít, de azt pasztellkrétával. Rajzolt már portrét kutyáról is. Kinga kedveli az állatokat, így sok, állatokat ábrázoló munkája van. De szereti az úgynevezett fantáziaképeket is, amelyek elképzelt tájakat ábrázolnak.

– Nekem a festészet olyan, mint másnak a jóga vagy az edzőterem. Kikapcsol, megnyugtat. Az pedig óriási boldogság, ha valakinek festek valamit, és az nagyon tetszik neki. Remélem, a kiállításommal is örömet okozok másoknak – fogalmaz a fiatal festő.



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdet�s