Festették, rajzolták, fotózták a zenét

Balról: Somlai Balázs, Török Eszter és Lukács Róbert
Balról: Somlai Balázs, Török Eszter és Lukács Róbert - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Impresszió címmel közös produkciót készített a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Balázs Győző Református Gimnázium. Interjú: Török Eszterrel, Somlai Balázzsal és Lukács Róberttel.

A látványt a gimnázium tehetséges diákjai készítik, a francia impresszionista zeneszerzők műveit pedig a miskolci szimfonikusok játsszák. Török Eszter mozgókép- és animációs szaktanárt, Somlai Balázst, az alkotói művészeti munkaközösség vezetőjét és Lukács Róbert rajz-festészet szaktanárt kérdeztük a március 10-i produkcióról.

Idén különleges feladat várt az iskola növendékeire és pedagógusaira, hiszen nem egy történetet kell elmesélni a különböző művészeti ágak segítségével, hanem az impresszionista zeneműveket kell valamiképpen illusztrálni. Mi volt az alapötlet, amikor hozzáfogtak a munkához?

TÖRÖK ESZTER: A támpontunk természetesen a zene volt. Meghallgattuk a műveket, hogy az a gyerekekben különböző képeket hívjon elő, tehát megpróbáltuk vizualizálni a zenét. Igyekeztünk megfogalmazni azokat az érzelmeket, hangulatokat, amelyeket a zene váltott ki bennünk. Persze ne feledjük, hogy diákjaink tanulnak művészettörténetet, tehát az impresszionizmusról már vannak ismereteik.

SOMLAI BALÁZS: A különböző szakos, a különböző művészeti ágban jártas tanulók különböző úton indultak el. De mindannyiuknak az impresszió, tehát a pillanat megragadása volt a fő feladata a zeneművek hallgatása közben. Mindenki a saját eszközeivel próbálta meg kifejezni a művek által keltett érzelmeket.

LUKÁCS RÓBERT: Az alapötlet az volt, hogy igazodjunk az impresszionista stílushoz. Nekünk, a festészetet választóknak könnyebb dolgunk volt, mint a többi művészeti ágat képviselőknek, mert a festészetben számos példát találunk az impresszionizmusra. Természetesen nem lemásolni akartuk ezeket a festményeket, inkább sajátos benyomások alapján próbáltak a gyerekek képeket alkotni. Ehhez a természetet vettük alapul, annak apró mozzanatait. Ezekből alkottunk képet, végül montázzsá fűztük össze őket.

Hogyan folyt a munka, a gyerekek mennyire voltak kaphatóak a feladatra?

TÖRÖK ESZTER: Szerencsére tehetséges és nyitott diákjaink vannak. Persze, aki a művészeti képzést választja, eleve nyitott a különleges kihívásokra. Mert kihívást jelent, hogy a munkájukat nagyközönség előtt, a Művészetek Házában mutatják majd be. Ez motiválta és inspirálta őket. Én az előadás animáció részét vezetem. A természetet bontottuk elemire: tűz, víz, föld, levegő, valamint felvettük a táncosok különböző mozdulatait, és erre rajzoltunk rá.

SOMLAI BALÁZS: A grafikus tanítványaink monotípiákat készítettek, ami átmenet a festészet és a sokszorosított grafikai eljárás között. Mivel ez egyetlen egyszer kerül nyomtatásra, megismételhetetlen. Mint maga a pillanat is, ami az impresszionizmus egyik eleme.

LUKÁCS RÓBERT: A festészet adja a koncert keretét. Velünk kezdődik az egész történet, és velünk ér véget. A legnagyobb kihívás azonban nem a festmények elkészítése volt, hanem hogy hogyan tudunk ezekkel 10 percet kitölteni úgy, hogy ne váljon unalmassá. A gyerekek munka közben folyamatosan hallgatták a zenét, és amikor összevágtuk a filmet, próbáltuk ehhez igazítani a történetet. Mivel a koncerten élőzene lesz, nem biztos, hogy a zeneművek hossza ugyanannyi ideig tart, mint amennyire mi elkészítettük az illusztrációkat. De úgy találtuk ki, hogy menet közben szabályozható legyen a csúszás.

Mivel gazdagítja a diákokat egy-egy ilyen összművészeti produkció?

TÖRÖK ESZTER: Először is nagyon jó játék, kiváló lehetőség számukra. Másrészt felkészíti őket az életre. Milyen az, ha valamit időre kell elkészíteni, ha törik, ha szakad, akkor is kész kell lennie. De igényesen kell dolgozni, úgy, hogy megfeleljen a követelményeknek. Olyan legyen a végeredmény, amit szívesen mutatunk meg a nagyközönségnek.

SOMLAI BALÁZS: Az ilyen munka kis kitekintést nyújt a valós világra, amikor majd megrendelésre kell dolgozni, a különböző feltételeket pedig teljesíteni kell. Ugyanakkor a diákok gazdagodnak a zeneművek meghallgatása közben. Megbeszéljük, hogy mit hallanak, asszociálnak, és megpróbálják az érzéseiket másik művészeti ággal kifejezni.

LUKÁCS RÓBERT: Azonfe­lül, hogy ez a feladat valós kihívást jelent a gyerekek számára, képviselik az iskolát a város felé. Ez inspirálta őket arra, hogy megfelelő minőségben dolgozzanak. Nevelésünk fontos része, a művészetek közötti átjárhatóság és a szimfonikus zenekarral való együttműködés már hagyománynak számít. Vannak olyan diákjaink, akik már harmadszor vesznek részt a közös munkában. Amikor a koncert végén látják a nevüket kiírva, akkor nagyon büszkék.

Hegyi Erika


A produkció látványvilágának megalkotásában művészeti és médiafotográfus szakos tanulók is részt vettek. Tanáruk, Törő Irén a közös munkáról a következőket mondta: „A képsorokban a képzőművészet, a festészet, a grafika és a fotográfia találkozik, melyek a zene inspiráló hatására készültek. Technikailag a zene hangulatára festett diaképeket ötvöztük a figurális fotóval. A festett dia, az érzelmi telítettséget adja a képeknek, mely a modell kifejező mozdulataival párosul fotózáskor.”


Pillanatkép az előadásból
Miskolc - Impresszió címmel közös produkciót készített a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Balázs Győző Református Gimnázium. A látványt a gimnazisták, a zenét a szimfonikusok adták vasárnap a Művészetek Házában. ÉM