Fényképszerű emlékeket őriz a keresztesi gyerekkorról Koncz Gábor

Akt.:
Koncz Gábor két szavalata nagy sikert aratott
Koncz Gábor két szavalata nagy sikert aratott - © Fotó: Tóth Balázs
Mezőkeresztes – Gerincműtétje után újra szívesen lovagolna és motorcsónakázna Koncz Gábor színművész.

Az Újszínház előző évadát tavaly őszi, majd idei tavaszi gerincműtétje miatt kihagyta Koncz Gábor. A Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas Érdemes Művész azonban pihenése közben is színpadra lép a nyáron, több szabadtéri előadáson, rendezvényen is láthatja őt a közönség. Mezőkeresztesen két verset szavalt el, amelyet nagy tapssal díjazott a publikum, majd a színpad mellett keresték föl rajongói, valamint mezőkeresztesi ismerősei.

Itt számháborúztunk, én törtem le a zászlót.” Koncz Gábor

„Minden bokrot ismerek”

– Gerincműtétem volt, de itthon vagyok Keresztesen, a falumban, ahová gyönyörű emlékek kötnek. Nekem tulajdonképpen 18 éves koromig vannak olyan emlékeim, amelyek fényképek. Később, amikor Pestre kerültem főiskolára, két-három év alatt bejártam a világot, annyi film jött, fesztiválokon voltam Acapulcóban, Karlovy Varyban. Utána úgy ment az életem, mint a film, nincsenek fényképek – mondta a 79. születésnapját július elején ünneplő színművész és rendező.

– Ezek a barátok, akik most idejöttek, ezek a fényképek, annyi emlékem és kapcsolatom volt velük. Itt én minden bokrot ismerek, a Kácsi-patakban – amely itt folyik, s amikor eljöttem ott, néztem, hogy be van nőve náddal – horgásztam gyerekkoromban. Itt számháborúztunk, én törtem le a zászlót. Épp egy barátommal beszélgettünk arról, hogy még hárman vagyunk az osztályból. A nyolcvanadikba átléptem valamelyik nap, még vagyok, még dolgozom, sokat – beszélt a Mezőkeresztesen felidézett emlékekről és a jelenről Koncz Gábor.

Mint mondta, jelenleg az Újszínház tagja, s tavaly, míg műtétje volt, levették a darabokat, amelyekben játszott. Most visszavette a szerepeit, s egy új szerepet is elkezdett, egy nyomozót játszik a Ricse, Ricse, Beatrice című darabban. Várja ezt a nyarat, még van számára 2–3 hét, amíg pihen. Persze ez a pihenés azzal telik, hogy tizenkét szabadtéri előadáson áll a közönség elé.

– A lovaim még ott vannak a szomszéd lovardában, tele vagyok reménnyel, hogy megint felülhetek rájuk. Ott áll az ablak előtt a motorcsónakom, amit minden nyáron lehúztam a Dunára. Most is várom, hogy lehúzzam, hogy a két kis unokámat meg tudjam csónakáztatni. Azt már nem tudom megmutatni, hogy a nagyapjuk aközött a négy ember – a lányom, én, meg két fiú – között volt, aki mezítláb vízisízett Magyarországon – beszélt terveiről a színművész, aki azt is elmondta, ki van békülve magával, mert gyönyörű élete volt. Mindenkinek ilyen szép életet kíván.

Felidézte azt is, hogy Borsodban mindig szeretettel fogadják. Diplomaszerzés után kötelező volt egy évig vidékre jönniük a fiatal színészeknek, neki is, hiába a Vígszínházba szólt szerződése. Miskolcon egy évig volt, öt főszerepet eljátszott, de itthon volt Borsodban. Most is akárhová megy a megyében, oly szeretettel fogadják, és ez olyan jó érzés számára.

Mint mondta, Mezőkeresztes rengeteget fejlődött a gyerekkora óta, de neki akkor is ugyanaz marad, ha város lett, s amelynek díszpolgára is lett. Mindez nem számít.

– Az számít, amikor fogtuk a haverommal a horgászbotot és elindultunk a Csincse-patakba, vagy a Tiszára lementünk biciklivel. Vagy amikor átmentem Szentistvánra. A nagyapám szentistváni, tehát matyó vagyok. Mínusz húsz fok volt, nyolc éves voltam. Lövöldöztük apámmal a nyulakat, mert a rokonoknak én vittem kettesével karácsonykor. Csak amíg átértünk, addig lőttünk 30–40-et. Ezek az igazi élmények a gyerekkorban. Ma sem ülnék számítógép előtt, mert másra teremtett engem az Isten – fogalmazott a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Az Újszínház 2017/2018-as évada szeptemberben indul, a Nagy Feróról és a Beatrice zenekarról szóló Ricse, Ricse, Beatrice című rockmusicalt pedig a tervek szerint decemberben mutatják be.

Tóth Balázs








hirdetés




hirdet�s