Fényágyból a tétmeccsre

Fényágyból a tétmeccsre
Mi lehetne bosszantóbb egy sportoló számára, mint az, hogy valamilyen sportsérülést szenved, amelyből a felépülés akár a karrierjét is veszélybe sodorhatja? Ha végzetes hibákat nem is tud a polarizáltfény-terápia helyrehozni, minőségi javulást értünk már el sok esetben.

Az pedig külön örömöt jelent számunkra, hogy a Sensolite Gyógycentrumainkban egyre több élvonalbeli sportolóval találkozunk, akik bizalmat fektettek a fényterápiába és már tapasztalataikról is be tudnak számolni. A szekszárdi gyógycentrumot Lisztes Krisztián a Paks NB I-es focistája látogatja rendszeresen.

Labdarúgó múltad már hosszú évekre tekint vissza, ám ebben sajnos és elkerülhetetlenül sérülésekkel is meg kellett küzdened. Van olyan sérülésed, amely érdemben megváltoztatta a pályafutásodat?

Az a sportoló, aki gyermekkora kora óta klubszinten edz, pontosan tudja, milyen teherként nehezedik az emberre egy komoly sérülés, amely esetenként akár a pályafutásunk végét is jelentheti. Nekem azért ennél nagyobb szerencsém volt, de szereztem olyan sérülést a pályán, amely után a lábadozás hihetetlenül hosszú ideig tartott. Én már 8 éves korom óta focizom: klubszinten a Fradinál kezdtem, ott is töltöttem egy jó évtizedet, majd Németországban a Stuttgartnál és a Brémánál is 4-4 évet töltöttem el. A Brémánál játszottam, amikor a bal térdem keresztszalagja szakadt el és egy darab üvegporcot szakított ki. Ez a sérülés okozta eddig a legtöbb bosszúságot, hiszen 5 térdműtéten estem át, ám a terhelésnél a porc mindig rossz helyen volt, ezért a fájdalmaim is visszatértek. Azóta is rohanok saját magam után, de most a Pakson nagyon jól érzem magam.

A német orvosok precizitásukról és szaktudásukról ismertek. Minek tudod be, hogy a teljes felépülést nem érték el nálad?

A sebész, aki Münchenben műtött, egy szalagszakadásokra specializálódott szakember volt, azonban a rehabilitációmra már Brémában került sor, ott igen konzervatív beállítottságú orvosunk volt, csak a hagyományos terápiákat engedélyezte, egyéb módszerekkel nem is próbálkoztunk, pedig Németországban sokkal szélesebb a gyógymódok palettája, eredményesebbe is gyógyulhattam volna. De ez már a múlt.

Amikor hazajöttél, próbálkoztál valamilyen terápiával?

Hogyne! Számomra is az volt a cél, hogy teljesen felépüljek: minden időmet és energiámat a gyógyulásba fektettem, kis túlzással csak a Dalai Lámánál nem jártam, de minden gyógymód hatástalannak bizonyult.

Hogyan találkoztál a Sensolite-tal?

Újpesten lakom, ott van egy kávézóm, először oda hozták be a berendezésről szóló katalógust, nem sokkal később pedig a szekszárdi gyógycentrumhoz kerültem egy sérüléssel.

Ha jól emlékszem, akkor az NB I-ben maradás volt a meccsetek tétje, de akkoriban sérült voltál. Mégis vállaltad a játékot?

Tétmérkőzés is volt, sérülésem is volt, viszont nem sérülten léptem pályára. Az egész úgy történt, hogy a bajnokság utolsó előtti fordulójában a Pápa ellen játszottunk, de az időjárás nem igazán kedvezett egyik félnek sem, hiszen a viharos, esős időjárás miatt mély volt a talaj, ennek ellenére mindent beleadtunk a meccsen, de hiába támadtunk végig 1-0-ra kikaptunk. A meccs utolsó perceiben éreztem, hogy gond van: az elfáradt hajlítóizmom meghúzódott. Aki ért a sportsérülésekhez, tudja, hogy egy ilyen húzódásnak minimum egy hétre van szükség a gyógyuláshoz, nekem azonban csupán két és fél napom volt a felépülésre. A Pápa ellen egy szerdai napon játszottunk és még azon a héten pályára léptünk a Honvéd ellen, ennek a mérkőzésnek volt a tétje, hogy a Paks bent marad-e az NB I-ben. A szerdai sérülésem után csütörtökön felajánlották, hogy próbáljam ki a Sensolite-ot, elmentem tehát a szekszárdi gyógycentrumba, ahol gyönyörűen kialakított tér fogadott és a kiszolgálással is maximálisan elégedett voltam. A csütörtöki kezelés után még pénteken is befeküdtem a fényágyba, így két kezelés után vártam a szombati mérkőzést. A meccs napján úgy döntöttem, hogy legalább 20 perc játékot vállalok, ehhez képest végigjátszottam a 90 percet, éreztem, hogy a teljesítményem javult, no, meg bent maradtunk a bajnokságban is!

Amikor felajánlották a polarizáltfény-terápiát, a sok korábbi próbálkozásod miatt nem voltál egy picit szkeptikus?

Valójában úgy voltam vele, hogy veszteni valóm nincs, megpróbálom. Úgy gondolom, mindenre nyitott személyiség vagyok, az azonban tény, hogy a rengeteg olyan készítmény és eszköz van a piacon, amit úgy promótálnak, hogy mindenre jó, így a választást alapos utánajárás előzte meg részemről is, de hallottam, hogy a kézilabdás lányok részéről is pozitívak a visszajelzések és a sportolótársak véleménye sokat nyomott a latba.

Azóta is jársz a Sensolite-ba?

A bajnokság befejeztével volt egy-két hónapunk a pihenésre, jómagam is a családommal töltöttem a szabadságomat, de július 28-án elkezdődött a bajnokság, fontos, hogy jó formában legyek, így most nem sérült játékosként fekszem be a fényágyba, hanem azért, hogy az állóképességemen és a közérzetemen javítsak, bízom benne, hogy a meccseken is eredményes leszek!

A Sensolite tehát bizonyított már a paksi focistáknál is, így nem csoda, hogy a csapat vezetősége úgy döntött, biztosítja focistáinak a polarizáltfény-terápiát!

 

Címkék:







hirdet�s