Félünk a lecsúszástól, ezért leszünk sündisznók

Félünk a lecsúszástól, ezért leszünk sündisznók
Félünk a lecsúszástól, ezért leszünk sündisznók - © Fotó: abcug.hu
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Magyarországon csökkent a leginkább az európai országok közül a befogadó hozzáállású emberek aránya az elmúlt 13 évben. Az idegenekkel szembeni elutasítás főleg azokra jellemző, akik félnek a lecsúszástól, de az oktatási rendszerünk sem az elfogadásra nevel. Ballai Vince cikke az Abcúgon.

Hiába nyílt ki a világ az elmúlt húsz évben a magyarok számára, nem változott az eleve magas szintű idegenellenesség. Annak ellenére, hogy az uniós csatlakozással sokkal szabadabb a mozgás, illetve a média és az internet is kaput nyit a világra, az idegenekkel szembeni elutasítás még nőtt is.

Erre látványosan rávilágítanak a 2002 és 2015 között hét alkalommal elvégzett European Social Survey (európai társadalmi felmérés, ESS) adatai. A 15 európai országra kiterjedő rendkívül részletes adathalmazt elemezte tanulmányában az MTA két kutatója, Missing Vera és Ságvári Bence, hogy választ kapjanak arra, mi áll az idegenellenesség mögött.

A lista végén

Az ESS adatai szerint Magyarországon minden vizsgált európai országnál nagyobb mértékben csökkent a befogadó hozzáállású emberek aránya. Ehhez a kutatók egy befogadási indexet állítottak össze két kérdésre adott válaszok alapján. Az egyik kérdés azt vizsgálta, hogy az emberek mennyire fogadnák el négy különböző csoport – a külföldön élő magyarok, a külföldön élő nem magyarok, a szegényebb európai országból- és a szegényebb nem európai országból érkezők – betelepülését, a másik kérdés pedig azt, hogy mennyire fogadnák el az emberek, ha ezekből a csoportokból kerülne ki a főnökük vagy lépne házastársai kapcsolatba valaki egy közelebbi hozzátartozójukkal.

Az eredmények látványosan mutatják mekkorát zuhant a befogadók aránya. Míg 2002-ben az embereknek több mint 70 százaléka nem utasította el teljes mértékben egyetlen csoport befogadását sem a felsorolt négy közül, 2015-re már csak alig felük. Azok aránya pedig, akik sem főnökükként, sem közeli rokonuk házastársaként nem zavarna egy idegen, megfeleződött. A vizsgált 15 európai ország közül sehol sem esett ekkorát ez az érték. (A kutatók megjegyzik, hogy a tavalyi adatfelvétel még a menekültválság és a hozzá időzített kormányzati kampány csúcspontja előtt történt, és fontos azt is rögzíteni, hogy a 15 vizsgált ország között a volt szocialista blokkból Magyarországon kívül csak Csehország Szlovénia, Lengyelország és Észtország szerepel.)

Félelem a lecsúszástól

A kutatók arra keresték a választ, hogy mi lehet az oka, hogy ilyen széleskörű és stabil az elutasítás. Arra jutottak, hogy ezt önmagában nem lehet a szegénység vagy a jólét hiányával magyarázni. Már csak azért sem, mert az adatokból kiderül, hogy a magyarok leggazdagabb 20 százaléka is elutasítóbb bármely másik ország lakosságának legszegényebb 20 százalékánál. A kutatók szerint a idegenellenességre és a bezárkózásra való hajlamot nem önmagában a szegénység növeli, hanem inkább a lecsúszástól való félelem.

Az idősebb korosztályban mind a felemelkedők, mind a lecsúszók inkább elutasítók voltak, az elfogadók aránya még a felemelkedők körében sem érte el az 50 százalékot, vagyis a rendszerváltás előtt vagy annak idején még meglévő társadalmi státuszukat elvesztő, az anyagi lecsúszástól félő és emiatt frusztrált emberek hordozzák leginkább az idegenekkel szembeni elutasító hozzáállást.

Bezárkózó fiatalok

Szembetűnő ugyanakkor az adatokból, hogy a fiatalabbak körében is milyen sokan elutasítók az idegenekkel szemben. A 14-24 év közötti korosztályban 2002 és 2015 között 78-ról 51 százalékra csökkent azok aránya, akik a fentebb említett társadalmi csoportok közül egyetlen egyet sem utasítanának el teljes mértékben. Már a 2002-es aránnyal is a nemzetközi lista végén állt az ország, de ez a kölönbség azóta csak nőtt, sehol sem volt ekkora a csökkenés a vizsgált országokban.

A kutatók ennek okait az oktatási rendszerben látják. Arra jutottak, hogy a magyar oktatás fősodrának – kivételek azért akadnak – sajátosságai “erőteljesen korlátozzák az autonóm gondolkodás fejlődését, a demokratikus diskurzust, és ezáltal a tolerancia és empátia kialakulását”, illetve mivel problémaként kezelik az átlagostól való eltérést, sok frusztrációt szülnek, és a befogadás elutasítására való fogékonyságra jellemző merev gondolkodási mintázatokat hoznak létre.

Ezek a sajátosságok szerintük, hogy

  • a magyar iskolarendszer egyre szelektívebb, és a gyerekek zöme “homogén iskolai környezetbe jár: a tőle társadalmi, gazdasági, vagy etnikai hátterét tekintve eltérő gyerekekkel csak ritkán találkozik”, így alig van lehetőségük a mássággal való megismerkedésre,
  • a tantervből teljesen hiányoznak a bevándorlók, de még a hazai kisebbségek, vagy a cigányok is alig szerepelnek bennük,
  • a készségek fejlesztése helyett a lexikális tudást erőlteti a rendszer, amit egységesen kérnek számon, a pozitív vagy negatív irányba kilógókat pedig problémaként kezelik,
  • kevés tanár képes arra, hogy a gyerekek képességeit figyelembe véve oktasson, hogy a diákok fejlődését, teljesítményét önmagukhoz képest értékelje,
  • az unalmas tananyag miatt sok a fegyelmi probléma, amit gyakran büntetéssel kezelnek, ez pedig rombolja az önbizalmat,
  • poroszos gyakorlat – a kevés dicséret és sok büntetés – ettől ugyancsak önbizalom-hiányosakká válnak a gyerekek,
  • a frontális oktatásból és a hierarchikus rendszerből hiányzik a demokratikus párbeszéd és a partnerség.

Ballai Vince | abcug.hu








hirdetés