Feloldva

Illusztráció
Illusztráció
Nagyon ritkán, de van, hogy megcsípem valamelyik híradót valamelyik csatornán, ritkán a kora estit, még ritkábban az estiket. Nem mintha nagyon hiányozna, hiszen így is találkozom napi rendszerességgel elég olyan dologgal, amivel nem akarok. Pásztor Attila írása.

Vagy mert nem érdekel, vagy mert én magamban gyomorforgatónak tartom. Viszont azt mindig megmosolygom, amikor a műsor végén őszinte örömmel számolnak be egy panda, egy sötétkék szemű láma, vagy éppen hangyász születéséről. Mintegy feloldva az addigi ritkán pozitív, nézőknek szánt élményhalmazt. Így ha lehetőségem adódik, inkább teszek valami hasznosat, ami szerintem nekem jó dolog, bár a tél eléggé behatárolja a lehetőségeket. Igaz a favágás, aprítás, a kazán megrakása örök öröm és nyugalom. Közben a tacskóm felfedező körutazik a pincében, hihetetlen, hogy minden nap talál valami újat. Húzgálja a fákat, papírokat, vagy éppen a nem létező egerek után kutat, mutatva, ő bizony hasznos állat. Aztán ha megunja, bököd az orrával, rám ugrik, vegyem észre, hogy foglalkozni kell vele. Aztán hátra dobja magát, ez a kötelező hasvakarós póz. Önkéntelenül is mosolygom, és még csak nem is kell előtte mindenféle hírekkel fárasztani az agyam. A nap feloldva.

Pásztor Attila