Felépítik a koponyási csárdát Újszentmargitán

Túlzás nélkül állítható, hogy a honi nagy puszta peremén lévő Újszentmargitán megtalálható mindaz a természeti értéke, amely szerte a Hortobágyon megvan.

Sőt! Mindehhez egyedi építészeti emlékek is társulnak. Minden adott tehát ahhoz, hogy Újszentmargita idővel a Hortobágy északnyugati részének turisztikai központja legyen. És persze van még egy olyan aduja is a Tisza-melléki falunak, amivel – egyelőre – csak ő büszkélkedhet a jelentősebb hortobágyi helységek között: mindössze tízegynéhány kilométerre, tehát gépjárművel tíz percnyire van az autópálya lehajtótól.

Kishajó kikötő

Az előbbi adottságok talaján munkálkodik az Újszentmargitai Hagyományőrző és Műemlékvédő Alapítvány. Célja, hogy a természeti értékeket, az épített örökséget és a településre, a tájegységre jellemző hagyományokat egy csokorba gyűjtve bemutathassák. És ezt hogyan gondolják? Kérdésünkre Lukács Balázs, az alapítvány egyik vezetője válaszol.

– A Hortobágy-melléki árterületek természeti értékeit szeretnénk a látogatók elé tárni. Mégpedig úgy, hogy a mintegy 20 kilométer hosszú egykori káptalani vasút töltésén gyalogosok, lovasok, kerékpárosok által egyaránt használható utat alakítunk ki. A Síneket már régen felszedték, az út létrehozásában a vasút egyetért az alapítvánnyal. A falubeliek számára műemléknek tekinthető épületek közül kiemelkedik az immár több mint egy évszázados templomunk, valamint a mellette lévő parókia.

Az egyik külterületi helyen, Tukán fűrésztelep működött, ugyanott megtekinthető egy kőkerszt is. Egyedülálló a káptalan határát jelző, egy méter magas és körülbelül 30 csentiméterszer 30 centiméteres, legalább 200 éve a földben lévő kőoszlop sor. Szintén ritkaság számba mennek a káptalani kutak és a silógödrök. A rég elpusztult koponyási csárda, amelynek csupán a pincéje van meg. Terveink között szerepel a csárda felépítése.

Ez lesz a térség turisztikai központja. Ide futnak be az utak, így a tiszakeszi kanyarban létesítendő kishajó kikötőből induló is. A csárda mellett bemutatnánk a tájegységre jellemző kismesterségeket éppen úgy, mint a kemencés kenyérsütést. Ezzel együtt a horgászturizmust is megcélozzuk. A Nyugati-főcsatorna, a Tukai-tó, a Selypes, a Petenye-víz mind-mind alkalmas a halfogásra, továbbá egy arra megfelelő részen bemutatjuk a tájra egykor jellemző tapogatóval történő halfogást.

Mindehhez pályázaton elnyerhető támogatásokat remél az egyesület. Vezetője úgy számálja, körülbelül egy évtized alatt meg lehet valósítani. A megkérdezett falubeliek tisztában vannak lakóhelyük értékeivel, Újszentmargita egyik fejlődési lehetőségének tartják a turizmust, és persze kíváncsiak arra, hogy terveik megvalósítását mennyire tartja fontosnak a “pénzosztó” kormányzat.

K. Zs.








hirdet�s