Vendégkommentár: Talán elindul valami

Kottafejek, ritmusok, dallamok, harmóniák, stílusok, motívumfoszlányok, ötletek, hobbi, munka, időtöltés, vitatéma! Mindez az életem, és nem csak a zenei világnapon, hanem MINDIG! Gyermekkoromtól a napok fontos részét töltötték ki az aktív zenélések, gyakorlások, koncertek: kezdetben a zongora, később az orgona és a fagott lettek a társaim ezekben az időszakokban. Regős Zsolt írása.

Édesanyám sokat énekelt – szépen, meghatóan, édesapám tudott zongorázni alapfokon, így hamar kapcsolatba kerültem a hangszeres zenével – egyáltalán az igényes zenével. Előbb a falunk templomának orgonistájától, később már szervezett zeneiskolai keretek között tanultam zongorán játszani – ami könnyen ment, bár akkor számomra még nem volt akkora öröm, mint évek múltával. Aztán egyik alkalommal, az általános iskola 7. osztályában az énekórán a tanárnő felfedezte az abszolút hallásomat, s ettől kezdve nem volt kérdés az életcél. Sok más is érdekelt: műszaki dolgok, foci, színjátszás, de igazán mégis a muzsikálás kötött le. A legszebb pillanatok azok voltak, és természetesen ma is azokat élvezem, amikor többen zenélünk: kamarázunk, zenekarban vagy énekkarban szolgáljuk a remek művészetet, ekkor keressük ugyanis egymás gondolatait az adott zeneműről – ki-ki tudásának, felkészültségének és habitusának megfelelően. Nem feltétlenül közönség előtti produkció tud katartikus lenni számomra, egy jól sikerült próba, vagy annak részlete sokáig feledteti az élet nehezebb perceit. Remek és szép az ötlet, amit 40 évvel ezelőtt Yehudi Menuhin az UNESCO-n keresztül terjesztett a világ elé: ezen a napon, október 1-jén szóljon a minőségi zene a koncerttermekben, iskolákban, rádióadókon. Miért CSAK ezen a napon? – gondolkodom el a dolgon, máskor is erre kellene törekednie mindenkinek – zenésznek, hallgatónak, előadónak, befogadónak! Úgy, ahogyan most talán elindul valami az oktatási intézményekben (a mindennapos éneklésre gondolok). Természetesen ez nem egyszerű, nem megy egyik napról a másikra, de ezáltal közeledhetünk a Kodály Zoltán által megfogalmazott gondolat felé: „Legyen a zene mindenkié!”. Ezen tevékenykedem örömből, oktatásból, zenélésből, hobbiból. Az aktív zenélés a csúcs, de a minőségi muzsika élvezete (hallgatása) is fontos kell, hogy legyen minden ember számára – nekem különösen az.

- Szerzőnk a Fráter György Katolikus Gimnázium tanára, kórusvezetője, a Miskolci Nemzeti Színház karigazgatója, karmestere -