Ezúttal várról várra jártak. Volt, akinek ezzel az utazással régi vágya teljesült

Vártúra Boldogkő várában
Vártúra Boldogkő várában - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Egynapos buszos kirándulásokra invitáljuk olvasóinkat.

– Hosszú ideje vágyam volt, hogy meglássam, megtapasztaljam a megyének ezt a részét – osztotta meg az egyik résztvevő, Lőrinczné Varga Julianna (74) nyugdíjas. – Ha csak egy élményt emelhetek ki, az a Regéci vár, annak a nagysága, régisége, szépsége, elhagyatottsága leírhatatlan hatással volt rám. Ugyanakkor azoknak az embereknek a küszködése, lelkesedése is megfogott, akik elhatározták, hogy megpróbálják újraéleszteni, s életet vinni belé – fogalmazott, hozzátéve: a vártúra során, amelyre egyébként egyedül fizetett be (mondván, így jobban tud szemlélődni), semmilyen kellemetlenség nem érte, s annyi élményt gyűjtött be, hogy tudja magáról, még sokáig azokkal is fog álmodni.

Fontos látnivalók

Az említett, Zempléni-hegységbe szervezett vártúra állomásait, s egyben fő látnivalóit a Rákóczi-vár, a Boldogkői vár, Vizsoly és a Regéci vár jelentette. A részvevők között volt három gyermek és néhány fiatalabb pár, a többiek nyugdíjasok.

Szerencsen megtekintettük a Rákóczi-várat. A XVI. század végén épült várkastély története során volt rezidencia, magtár is. Kisebb átalakításokkal lényegében a XIX. században kialakított formája maradt meg napjainkra. 1979 és 1991 között felújították, késő reneszánsz stílusúvá formálták. Innen indultunk tovább Boldogkőváraljára, ahol a Boldogkői vár nagyszerű élményekkel: kóborlovagok párbajbemutatójával, és jelmezes tárlatvezetéssel várt bennünket. Az ebédünket Vizsolyban fogyasztottuk el, két csoportban, itt egy picit csúsztunk időben. Míg az egyik csoport étkezett, a másik egy interaktív nyomtatástörténeti kiállításon vett részt, és fordítva. A református templomot, benne az első teljes, magyar nyelvű biblia eredeti példányát, már közösen csodáltuk meg – sorolta a nap végén Molnár Kinga utaskísérő.

Most újjáépül

– Az utolsó állomásunk Regéc volt. A vár 1300 körül épült, 1686-ban lerombolták, azóta csak a romjai állnak, most viszont újraépül. Ide a 61 résztvevőből, tekintve, hogy 1700 métert kellett megtennünk, csak 45-en jöttek fel, a többiek lent vártak meg bennünket a busznál. A bátrak között voltak idősebbek is, a lassabb tempó szintén hozzájárult, hogy egy bő órával később értünk haza a tervezettnél, de ezért senki sem orrolt – összegezte a túravezető.

ÉM-SzK