“Ezt már átvészeljük”

Kristály Máté
Kristály Máté - © Fotó: Magánarchívum
Sárospatak – Kristály Máté a jelek szerint már túl van a nehezén.

A 6 éves Kristály Máté 2014 őszén élte az első osztályosok szokásos életét, délelőtt tanult a sárospataki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, délután pedig napközisként a tanulás után egyfolytában mozgott és mocorgott, ahogy azt egy olyan korú srácnak dukál.

Nagy volt a baj

Az egyik nap futás közben valaki egy kicsit akadályozta, Máté ráesett a karjára. Rögtön kórházba vitték, ahol kiderült, a karsérülés a kisebb baj, a kisfiú felkarcsontjában rosszindulatú daganatot találtak.

– Kerestem azt, aki elbuktatta Mátét, de nem akarták megmondani, ki tette, pedig csak meg akartam neki köszönni, mert alighanem ezzel megmentette Máté életét – mondta akkor lapunknak Kristályné Vágó Edina, Máté édesanyja, aki azt is elmondta, valószínűleg december végén műtik meg a fiút.

Addig is rögtön kupakgyűjtési akció indult Máté megsegítésére, ami azóta is tart, de ezen kívül több jótékonysági rendezvényt is szervezetek a fiú számára. Decemberben már lehetett tudni, Máté szervezete még nem kész a műtétre.

„Mostanra jutottunk el a műtétig. Hétfőn fekszünk be az ortopédiára és szerdán műtik. Sajnos ez sem volt zökkenőmentes, mert kicsi és külföldi orvosokat is meg kellett kérdezni, hogy ők mit mondanak, mi lenne a legjobb Máténak. Amellett döntöttek, hogy kiveszik a beteg szakaszt a csontból majd hatalmas sugárkezelést kap majd az így kapott „halott” csontot ültetik vissza. A későbbiekben ezt benövi újra a jó sejt és tudja használni. Sajnos, 20–30 százalék az esélye, hogy elfertőződik, akkor újabb műtét, de akkor már másik variáció, de reméljük, nem lesz rá szükség.” Mindezt Máté édesanyja írta idén februárban.

Túl a műtéten

– Ezt a hétvégét itthon töltöttük – mondja Kristályné Vágó Edina immár élőszóban. – Túl vagyunk a műtéten, úgy történt, ahogy előzőleg írtam, egy gyakorlatilag halott csontot operáltak vissza Máté karjába. Már egyre jobb a kedve, folyamatosan végezzük a nyújtó- és a hajlító gyakorlatokat. Máté igazi maximalista ezen a téren, ha azt mondom neki, most 30 fokig nyújtson, akkor ő negyvenet akar. Hatalmas benne a gyógyulni akarás, hisz benne, hogy ez sikerülni is fog. Már tudja, milyen súlyos betegsége van, de azt is érzi, ki tud belőle lábalni. Ha otthon vagyunk, akkor élvezi az életet, szoktak apával quadozni, hiszen megkapta a járművet, amire annyira vágyott. Ilyenkor anya behunyja a szemét. Még vár rá egy hosszú kezelés. Azt is tudja, ez mivel jár majd, jönnek megint a rosszullétek, a hányingerek. Azt mondja ilyenkor, amikor erről beszélgetünk: „nem baj anya, ez lesz az utolsó, ezt már átvészeljük”. Nagyon várja már a nyarat, mert az orvosok szerint ekkorra várható a gyógyulás, és Máté nagyon szeretné már, ha végleg maga mögött tudhatná ezt az időszakot, amely egy felnőtt embert is megvisel, nem egy, az életét még éppen elkezdett kisfiút.

– Bánhegyi Gábor –

 








hirdet�s