A tizenharmadik vértanú üzenete

Hernádvécse - Hullámos haj, magas homlok, összevont szemöldök, szúrós szemek és igazi, dús, lelógó, magyaros bajusz. Csupán ez az egyetlen Szamossy Elek készítette élethű litográfia maradt ránk a tizenharmadik aradi vértanúról. Már sohase tudjuk meg, hogy gróf Vécsey Károly vezérőrnagy, a szolnoki csata hőse kinek a kedvéért állt a festőállvány elé annak idején.

Ám az is feltételezhető, hogy zsinóros díszegyenruhás képe a legendás második huszárezred katonáinak emlékei alapján rajzolódott meg. Takács Tibor a hernádvécsei kastélyszálló tulajdonosa sokáig kereste-kutatta a gróf hagyatékát. Úgy döntött, amíg nem állít méltó emléket abban az épületben, amely valaha a Vécsey család birtokát képezte, nem lesz teljes a házi múzeuma. Végül megkapta azt a különleges értéket képező képet, amely mától a szálló úgynevezett Ó színpada fölött avatnak fel.

– A mi időnkben természetes volt, hogy álmunkból felriasztva is felsoroljuk az aradi vértanúk neveit. Jobb, színvonalasabb volt a történelemoktatás, vagy erősebb volt a nemzeti büszkeségünk. Az értelmetlen, hivalkodó, magamutogató magyarkodás helyett érdemesebb lenne a nemzeti történelmi tudatunk fejlesztése. Itt helyben is kevesen tudják, hogy ki volt Vécsey Károly, a huszárezred vezérőrnagya, aki csapatával szembeszállt a negyvennyolcas szabadságharcot leverő osztrák és orosz hadsereggel. Győzedelmeskedett a túlerő, de Vécsey Károlyt, aki ezer szállal kötődött ehhez a kis településhez, sosem voltak képesek megtörni. Nem véletlen, hogy ő lett a tizenharmadik aradi vértanú. Haynau utasítására utolsónak végezték ki, hogy végignézhesse társainak szenvedését. Kíméletlen, könyörtelen halált szántak neki. Mint egyetemi tanár bármikor szívesen elmegyek az itteni iskolába, hogy az itt tanulóknak átadhassam mindazt, amit tudok róla. S azon leszek, hogy a most felavatott portrén túl is maradandó emléket állítsunk a vértanúhalált halt grófnak.

– Az ünnepségre meghívták a Vécsey család képviselőjét, báró Vécsey Blanka lányát, Rohonyi Anikó művésznőt, operaénekest. S mivel éppen ezen a napon a Második Életmódtábor hölgy résztvevői is a hotelben lesznek, őket is várják a házi ünnepségre. Vendége az eseménynek a közeli szlovák település, Buzita küldöttsége is.

Takács Tibor kedvemért most nem hivatalosan fellebbentette a fehér leplet az avatásra váró portréról. Ritka jól sikerült alkotás. A szúrós, sokatmondó szemek a távolba révednek. Beszélnek, üzennek. Mintha valamit mondanának.

Rajtunk múlik, megértjük-e a tartalmát. Hogy a jövőnk a múltunkban eredez.

ÉM-SZI