„Évekre visszamenőleg emlékszünk nevekre, szülőkre, az utcán köszönünk egymásnak”

Akt.:
Dr. Szűcs Ildikó
Dr. Szűcs Ildikó - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Ha az anya nem tudja gyakorolni az anyaságot, segítségre van szüksége. Szűcs Ildikóval, a Megyei Kórház Koraszülött–Újszülöttpatológiai Osztályának osztályvezető főorvosával.

Első generációs orvos. Azt vallja: az orvos nem egyszerű szolgáltató. Dr. Szűcs Ildikóval, a Koraszülött–Újszülöttpatológiai Osztály osztályvezető főorvosával beszélgettünk.

Esélyt kaptunk és kapunk a tudomány által.” Dr. Szűcs Ildikó

Már gyermekkorában is orvos szeretett volna lenni?

Dr. Szűcs Ildikó: Első generációs orvos vagyok a családban, de valóban, már gyermekkoromban is vonzott ez a hivatás. A nagyszüleimnek tartós, krónikus betegsége volt és segíteni akarásként fogalmazódott meg bennem a gyógyítás. Jó tanuló voltam végig és akkoriban a tanárok is terelgették az egyetem felé az embereket, így nekem egyértelműsített út vezetett az orvoslás irányába. Nagyon tetszett egyébként a kémia, a vegyészet, a gyógyszerkutatás is, de végül az orvosi egyetem mellett maradtam.

Említette, hogy első generációs orvos. Így nehezebb volt?

Dr. Szűcs Ildikó: Nem ismerem a másik utat, hogy az mennyivel könnyebb vagy nehezebb. A szüleim mindent megteremtettek annak érdekében, hogy harmonikus lehetőségem legyen elvégezni az egyetemet. Debreceniként otthon laktam, nem kellett ingáznom, többedmagamról gondoskodnom. Nekem az volt a dolgom, hogy tanult orvos legyek.

A gyermekgyógyászat tudatos választás volt? Az, hogy gyerekek között legyen?

Dr. Szűcs Ildikó: Kezdettől fogva, már az egyetemen is, amikor gyakorlatokat választottunk, mindig a gyermekgyógyászat irányába helyezkedtem. Az aneszteziológia volt még, ami felmerült, illetve a kutatás vágya is folyamatosan ott lebegett az egyetemi évek alatt, aztán a gyakorló orvoslás felé fordultam. Hatodéven a gyermekklinikán töltöttem el két hónapot, amikor végképp megerősödött bennem, hogy gyermekgyógyász szeretnék lenni.

A napos oldal mellett van árnyoldal is az osztályán. Ez mennyire megterhelő?

Dr. Szűcs Ildikó: Amikor elvégezzük az egyetemet, nem vagyunk felkészülve a kritikus helyzetekre. De azért lesz orvos valaki, mert a folyamatos problémamegoldást választja a feladataként, és aki megmarad gyakorló orvosként, annak ez a mindennapjainak alapvető része lesz. Nem teherként éljük meg, hanem hétköznapi tevékenységként, amit kezelni kell, lehetőleg mindenki megelégedésére. Számtalan konfliktushelyzet van, ráadásul másabb az emberek hozzáállása is az élet dolgaihoz. Türelmetlenebbek, önzőbbek lettek, a gyerekeik irányába egyre gyakrabban kevésbé odafordulóak. Ma már az életünk része a virtuális valóság, ehhez kell a megszületett gyermeknek hozzáilleszkednie. Tapasztaljuk a szülészeten, hogy néhány napos újszülött mellett is ugyanolyan fontos a mobiltelefon, a tablet, a laptop és az, hogy a harmadik életnapon hazamehessen az anyuka, mint az, hogy a gyerek jól legyen. Ez egy keserű kritika, hiszen ez nem mindig volt így. Hangsúlyozom, hogy ez nem szociális helyzettől függ, ez belső igény.


Látjuk, hogy ez egy probléma, ám nekem nem tisztem az ítélkezés ezen anyák felett. Tény, hogy módosul az úgynevezett X-Y-Z generáció viszonya az utódjához, a biológia alapigazságait azonban támogatnunk kell, hagyni érvényesülni. Orvosként meg kell mutatnom egy másik utat, amit nekik járniuk lehetne/kellene. Mondhatják, hogy „szerintem…” Ez nem szerintem kérdése: az anyának az a dolga, hogy a gyermekéhez maximálisan odaforduljon. Neki a feladata! Ezt hívjuk anyaságnak. Ha ezt nem tudja gyakorolni, akkor nekünk segítenünk kell. Meg kell ismertetnünk olyan viselkedési mintákkal, hogy képes legyen a saját maga boldogságára is végezni azt. Remélem, ebben hatékony szerepet kap a múlt héten átadott Baba-Mama Szoba. És ezért lettem alapító tagja a „Melletted a helyem” országos egyesületnek, mely összefogja a koraszülöttséggel foglalkozó egészségügyi szakszemélyzet, a döntéshozók, a civil szervezetek és a koraszülött gyermekek szüleit képviselő különböző szervezetek munkáját. Megjegyzem, hogy a jogaikat az emberek követelik, de a saját felelősségüket a magzatuk, majd a gyermekük gondozása és ápolása tekintetében, azt hajlamosak elfelejteni. A rendszer pedig kevéssé tudja számon kérni azt, mert nincs benne annyi plusz energia.

Van olyan eset, amit megsiratnak a kollégáival?

Dr. Szűcs Ildikó: Igen: akiket tartósan nem látogatnak, majd a legvégén hazaadunk a csecsemő számára ismeretlen szülőnek. Akkor a lányok, a nővérek megsiratják ezeket a gyerekeket. Különösen azt a két, három együtt töltött hónapot, amiben anyja helyett anyja volt a nővér a kicsiknek. Féltik, hogy miként fog boldogulni a kisbaba. Érzelmi kötelék, ha akarjuk, ha nem, mindig kialakul. Ez igaz a szülőkre is. Évekre visszamenőleg emlékszünk nevekre, szülőkre, az utcán köszönünk egymásnak, tartjuk a kapcsolatot.

Az egykori amerikai elnöknek, John Fitzgerald Kennedynek volt egy koraszülött gyermeke, aki a mai kondíciók szerint élve maradt volna. Mi változott leginkább az elmúlt évtizedekben ennek kapcsán?

Dr. Szűcs Ildikó: A kisfiú 34. hétre, 2 kilogrammos testsúllyal született és abban az időszakban az így született gyermekeket nem lehetett minőségben lélegeztetni. A kicsi három naposan légzési elégtelenségben halt meg. Mindig kellenek katarzisok, ami rávilágít arra, hogy változtatni kell. Például arra, hogy a hatalom, a pénz sem tesz sérthetetlenné, és a természet törvényeit tisztelni, de feszegetni kell. A megrázó eset kapcsán óriási kutatások kezdődtek hihetetlen nagyságú pénzből az újszülött gyógyászat területén szerte a világon, ám így is több mint 25 esztendőnek kellett eltelnie, hogy azt az anyagot felfedezzék, ami kellett volna ahhoz, hogy az elnök fia élve maradjon. A ’90-es évek elején került be aztán a klinikumba, mindenütt szinte egyszerre, így Magyarországon is a gyógyszer. Ez átírta a neonatológiát!

Azok a gyerekek, akik meghaltak volna az első héten, élve maradtak, azonban a többi szerveiknél problémák adódtak, újabb és újabb betegségek jöttek elő. Ezeket most is folyamatosan kutatják. Ez nem egy lezárt dolog, hanem esélyt kaptunk és kapunk a tudomány által. A természet törvényeihez mély alázattal kell állnunk, de nem csak az egészségügynek, hanem a szülőknek is. Szokták mondani, hogy „egészséges koraszülött”. Ez relatív fogalom, hiszen a koraszülött nem véletlenül koraszülött. Az, hogy a születés körül a koraszülöttben zajló folyamatoknak lesz-e utóhatása, akár éveknek kell eltelnie, hogy lássuk azt. A bővülő tudású neonatológia, a veszélyállapotok szerint, a koraszülötteknél meghatározott több csoportot, ezáltal hangsúlyozva, hogy még a legnagyobbakkal, a 34. és a 37. hét között született gyermekekkel is számos probléma lehet. Mindenki lát egy közel fejlett kisbabát és azt hiszi, hogy tökéletesen egészséges. Pedig a szervi fejlődés az ő szervezetükben is megrekedt, nem teljes, és bár a születést követően nagyon sok minden befolyásolhatja az életünket, akár apró utóképek az „egészséges koraszülöttséggel” összefüggésben lehetnek: a szocializációs folyamatok, az iskolában a betűvetés vagy a számolás zavara.


November 17-én volt a koraszülöttek napja. Ez a mostani hogy sikerült önöknél?

Dr. Szűcs Ildikó: Nagyon vidám rendezvény lett! Kíváncsi voltam, hogy mennyien leszünk, de szerencsére sokan voltunk. Hétköznap lévén az iskoláskorúak kevesebben jöttek, és az a jövő zenéje, hogy legközelebb esetleg hétvégére szervezzük-e meg. Jó volt látni a kicsiket, az ovisokat és szüleiket, akik egymásra találtak örömben, bánatban. Megerősített minket abban, hogy évente találkoznunk kell.

Sok orvos elhagyta a várost, a megyét: önnek nem fordult meg a fejében, hogy összepakol?

Dr. Szűcs Ildikó: Nem olyan könnyű Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből összepakolni. Máshonnan sokan elmennek, ám ebből a szempontból a megye egészségügyi ellátása jelenleg még kedvezőbb helyzetben van, hiszen ami látszólag hátránya a megyének – távolság a „nyugati” határtól, a nehezen értékesíthető ingatlanok miatti röghöz kötöttség, a relatív bátortalanság – eddig előnnyé vált, hiszen ezek miatt nehezebben mozdultak az emberek. A nővérellátás például stabilnak mondható volt. De ez a múlt, a vándorlás innen is elindult. Sok ismerősöm és rokonom van, akik évek óta külföldön élnek, látom, hogy a több pénz mellett van árnyoldala is a külföldi létnek, az egy egzisztenciális lebegés, egyfajta hontalanság. Amit meg lehet magyarázni, hogy miért jó, de azért többnyire mindenki átmeneti állapotként tekint rá. Az orvos nem egyszerű szolgáltató, de a környezetünk, a társadalom szemléletének változásai, nemcsak nálunk, kezdik ebbe a kategóriába besorolni, pedig maga az orvoslás, a gyógyítás ennél jóval összetettebb. Túl a pénzen, az évtizedek óta emlegetett életpályamodellnek előre­mutató tartalmat kell adni, hogy nyugodtan, büszkén tudjon az orvos és az ápoló dolgozni. A betegek folyamatosan jönnek, maradni szeretnénk, mert maradni kell.

Juhász-Léhi István


Adószám: 18412619-1-05

Bankszámlaszám: 10402764-27613234-00000000


Névjegy

Dr. Szűcs Ildikó

Debrecenben született, alap- és középfokú tanulmányai után a Debreceni Orvostudományi Egyetemen diplomázott. Hat éve a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Koraszülött–Újszülöttpatológiai Osztály osztályvezető főorvosa.

Férje is orvos, három gyermek édesanyja. A családja a hobbija.

Segíts Élni Alapítvány

A Segíts Élni Alapítvány a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Koraszülött–Újszülöttpatológiai Osztályának közhasznú alapítványa, amelynek kuratóriumi elnöke Dr. Szűcs Ildikó. Az alapítványt 1993-ban 7 édesanya hozta létre azzal a céllal, hogy a befolyt összegből az újszülöttek ellátásához szükséges eszközökkel támogassa az osztályt, valamint az alapítvány üzemelteti a régió koraszülött-, újszülöttszállítás mentését.

A tervek szerint a befolyó adományokból a nemrégiben az osztályon átadott Baba-Mama Szobához fürdőszobát szeretnének kialakítani.








hirdet�s