Nézőpont: Égi áldás

A ropogtatni valókat, a sörkorcsolyákat vették számba, tették az asztalra, gondoskodván a gólok alkalmával – örömükben-bánatukban– elfogyasztandó habzó italról, netán szódavízről, a fröccsökről. E „nemes” foglalatosságok közben talán csak néhányan néztek ki az ablakon, és látták a baljós jeleket, vagy ha igen, akkor sem sejtettek semmi rosszat, főleg nem olyan tragédiát, ami röpke 20 perc alatt bekövetkezett.

Elég volt már ebből– sóhajtott fel megyénk lakossága, miután hetekig csak a különböző helyi és nagyobb kiterjedésű árvizekről olvasott, nem is beszélve azokról a szerencsétlenül járt emberekről, családokról, akik mindezt elszenvedték. A rádió és a tévé még aznap este, az írott sajtó a következő nap számolt be arról, hogy a vihar ismét lecsapott Borsodra. Több helyen még össze sem szedték a Sajó idei hatodik áradása miatt kihelyezett homokzsákokat, s nem tűntek el más viharkárok pusztításának nyomai sem, máris érkezett az újabb természeti csapás, a jégverés. Olyan, hogy Bánrévén tető nem maradt épen. A másik három faluban a lezúduló csapadék sok helyen a házakba is bejutott. Ezúttal nem oldalról vagy alulról, hanem a mennyezeten keresztül. A fergetegben először csak a gyengébb fatörzsek hajlottak meg, utána a vastagabb fák is recsegni kezdtek. Törtek a gallyak, majd a szélvész az erősebbjét is megtépázta. Nem egyet gyökerestől csavart ki. A növényzet megsemmisült, a kukoricának csak a szára maradt. A riadt rókák tanácstalanul menekültek volna valahová.

Jó hír, hogy személyi sérülés nem történt és a következmények miatt egyik községből sem kellett senkit sem kitelepíteni. A szemtanú, e sorok írója az égszakadás-földindulás idején saját bőrén érezhette e hatásokat a felvidéki Abafalva és Bánréve között, mert éppen arra akadt dolga. Sehol egy ház, mely oltalmat, védelmet nyújthatott volna a romboló szélvész és a nem egyszer teniszlabdányi jégdarabok ellen. Egy útjelző oszlopba kapaszkodva, táskáját a feje felé tartva igyekezett átvészelni azokat a perceket – amelyek óráknak tűntek – amikor a legpusztítóbban tomboltak az elemek. Néhány hétig még biztosan viseli a lila-kék-zöld-sárga foltokat teste minden táján és legközelebb alaposan meggondolja, mikor hová megy. Az azonban biztos, ha lesz pénze rá: beszerez majd egy barométert...

- Buzafalvi Győző -