Euró: fontos, de nem létkérdés

Kornai János – a világszerte ismert és elismert közgazdász-kutató – nemrég megjelent, A gondolat erejével című rendhagyó önéletrajza kapcsán rendezett beszélgetésen vett részt csütörtökön a Debreceni Egyetem Közgazdaság-tudományi Karán.

Ezt megelőzően látogatott el szerkesztőségünkbe, ahol válaszolt kérdéseinkre.

Mi professzor úr véleménye a kelet-közép-európai térség átalakulásának sikereiről és csalódásairól?

Kornai János: Ha nagyobb távlatból nézzük, alapjában véve ez igen sikeres átalakulás volt. Nagyon jelentős lépés, hogy új demokráciák és piacgazdaságok jöttek létre – ráadásul békés körülmények között és rendkívül gyorsan. Ezzel a sikerességgel összefér az, hogy sok a baj és a nehézség is. Vannak az átalakulásnak nyertesei és vesztesei, számottevő a munkanélküliség, sok a tisztátalanság, a korrupciós ügy. A bajok egy része a kapitalizmus természetéből következik. Tőkés gazdaság például nincs munkanélküliség nélkül. Más bajok azzal függ össze, hogy Magyarország közepesen fejlett állam. Ezen kívül vannak politikai és kormányzati hibák is. A gondokat felerősíti az, hogy sokan túlzott várakozásokkal néztek a rendszerváltás elé. Most ők olyannak ismerik meg a rendszert, amilyen – s nem olyannak, amilyenről álmodtak.

Létkérdés-e Magyarország számára az euró mihamarabbi bevezetése?

Kornai János
Legismertebb munkája az 1980-ban kiadott A hiány című kötet, amely igazolta, hogy a krónikus hiány jelensége a szocializmus velejárója.

Született: 1928. január 21., Budapest.
Pályafutása: A közgazdaságtudomány doktora, 1982 óta az MTA rendes tagja. Számos külföldi egyetemen is tanított. Jelenleg a Collegium Budapest és a Harvard University professor emeritusa, a Nemzetközi Közgazdasági Társaság elnöke. Kiemelkedőt alkotott a szocialista gazdasági rendszerek elemzése, az általános egyensúlyelmélet kritikus elemzése, illetve a matematikai modellezés terén egyaránt. Több rangos elismerés – így a francia becsületrend – kitüntetettje, s többek közt a Debreceni Egyetem díszdoktora.
Családja: nős, három gyermeke és hét unokája van.

Kornai János: Fontos, de nem létkérdés. Nézetem szerint aránytalan az a közfigyelem, amit ez az ügy kap. Nem ezen kell Magyarország állapotát és változásainak jó vagy nem kielégítő voltát mérni. E probléma felnagyítása megintcsak túlzott várakozást szül. Nem fogunk úgy élni, mint az osztrákok vagy a spanyolok, pusztán amiatt, hogy mi is euróval fizetünk majd egyszer. Ők sokkal többet visznek majd akkor is haza a borítékban, mint amennyit mi fogunk kapni. Az euró bevezetésétől lehet kedvező hatásokat várni, de vannak árnyoldalai is. Az Európai Monetáris Unió pénzügyi játékszabályai, az úgynevezett Maastrichti Kritériumok egyoldalúak. Nincsenek a követelmények között például reálgazdasági feltételek. Be lehet lépni negatív gazdasági növekedéssel, jelentős munkanélküliségi aránnyal is, feltéve, ha az infláció és a költségvetési hiány alacsony. Ez félrevezetheti a közvéleményt.

Mennyire lehetnek, s mennyire kellene függetlennek lenniük ön szerint a jegybankoknak, számvevőszékeknek, pénzügyi felügyeleteknek a napi politikától?
Kornai János: Miért állunk meg ennél a három intézménynél? Nem kellene függetleneknek lenniük az ügyészségeknek és a bíróságoknak, a rendőrségnek, a közszolgálati médiának is? Ezt a problémát egyébként a tapasztalt demokráciák is nehezen tudják megoldani. Az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának – egyúttal alkotmánybíróságának – személyi összetétele sem független például attól, milyen politikai meggyőződésű a bírák jelölési jogával rendelkező amerikai elnök. Valamilyen megoldást a politikai önmegtartóztatás hozhat. Annak idején a demokrata Bill Clinton például a republikánus – de kiváló szakember – Alan Greenspant javasolta kétszer is az amerikai központi jegybank elnöki posztjára. Az önmegtartóztatást, kulturáltságot, nagyvonalúságot senkinek nem lehet előírni, de csak ezek mutathatnak a megoldás irányába.

Milyen együttműködésre lenne szükség ön szerint a közgazdaságtudomány és a többi tudományág művelői között a társadalmi jelenségek vizsgálata, s esetleges orvoslása érdekében?
Kornai János: Nagy híve vagyok a társadalomtudományi ágak közötti együttműködésnek. Az előbb is említett intézmények politikai függetlensége lehetőségének vizsgálata kapcsán például a jog- és a politika- és a közgazdaságtudomány, valamint a politikai filozófia képviselőinek együtt kellene gondolkodniuk azon, hogy egyáltalán a problémával kapcsolatos kérdéseket jól megfogalmazhassuk. Nagyon jó lenne például több tudományág együttműködésével feldolgozni az ezzel kapcsolatos magyar tapasztalatokat arról, hogy a jogilag független intézmények valójában miért nem teljesen azok.

P. Cs.








hirdet�s