Viszlát, január!

Akt.:
Magas láz, végtagfájdalmak, már javában tombol az influenza. Az idén hamar jött, hiszen más években csak február közepe táján szokott, sőt van, amikor elkerül bennünket. Főleg, ha hosszú időn át a mínuszok uralkodnak. Ezért is csodálkozom, hogy mi ez most az idén: máskor az enyhébb idő beköszöntével bágyadozik és köhög mindenki, a sarkvidéki hidegben nem terjednek annyira a kórokozók. Hajdu Mariann jegyzete.

Úgy tűnik, már az influenza sem a régi. Vagy épp ellenkezőleg: ennyire megerősödött a vírus, hogy már a kemény fagyban is jól érzi magát? Az majd csak a hőmérséklet emelkedésével derül ki, hogy tovább nő-e a betegek száma. (Bár ha tovább fagy, akkor a meghűlések száma növekszik.)

Vírus ide, baktérium oda, már épp elég hosszú volt a tél. A januárt egyébként is az év leghosszabb hónapjának érezzük – kevesen engedhetik meg maguknak, hogy síelve a hegyekben, vagy a Bahamákon töltsék – és most, a rémesen hideggel és az elapadhatatlan hóval még nehezebben jött a vége. De már túl vagyunk a nehezén, a mai napon megérkezett a február. Reméljük, kevésbé lesz fogcsikorgató, mint az elhagyott hónap. És az influenza is csillapul. Miért ne tenné: ha így haladunk, alig akad valaki, akin még garázdálkodhatnak a bacik, hiszen nem marad senki, aki ne esett volna túl a betegségen.

Hajdu Mariann








hirdet�s