Legalább

Illusztráció
Illusztráció
Olyan hullámzónak érzem a kedvem és ezzel összefüggésben a teljesítményem mostanában, mint amikor egy csapat egy adott világversenyen elér egy tulajdonképpen elfogadható helyezést. Igyekeztek, akartak, hajtottak. Kikaptak, majd voltak kötelező győzelmek, volt nem várt fiaskó, majd bravúros siker. Pásztor Attila írása.

Aztán mondjuk egy újabb ki-ki meccsen vereség és vége. Jönnek az elemzések, talán több lehetett volna bennünk, de majd legközelebb. Mert az mindig van és én a sportban örök optimista vagyok, legalább abban. Szóval csinálom a dolgom, a legjobb tudásom szerint, a félsikereknek örülök, de sokszor látom a hullámokat a fejem fölött. Azonban mindig újabb lendületet veszek a semmiből és tuti megoldom ezt is. Mert így indokolt.

Ráadásul valamit keresve az asztalomon megtaláltam a „receptet”. Eljött az idő, nincs mese. Szemüveget kell csináltatnom, a monitor megtette húszéves hatását: de szerencsére csak elé kell felvennem. „Legalább komolynak fogsz kinézni…” – mondta Tóni, gondolom félig viccnek szánta, mert eddigi életemben ez ritkán sikerült. De legalább egy tárgy a fejemen közelebb visz hozzá, igaz, ezt csak kevesen láthatják majd. Ami nem is baj, mert nem így szoktak meg.

Pásztor Attila








hirdetés




hirdet�s