Jeles

Akt.:
Donald Trump
Donald Trump - © Fotó: AFP
A napokban órákig néztem az új amerikai elnök beiktatási ünnepségét. Ez a négyévenként ismétlődő ceremónia mindig különleges élményt ad, hiszen ilyenkor feltűnnek azok az arcok, akiket ritkán látok. Kolodzey Tamás jegyzete.

Újra meggyőződtem róla, hogy az Egyesült Államokban az érkezésnek és a bevonulásnak nagy jelentősége van: most is külön jöttek a hajdani elnökök, őket szólították és vezették, nekik tisztelgett a dísz­őrség, számukra járt a taps. Mivel a békés hatalomátadás pillanatai az ottani népuralom csúcspontját jelentik, ilyenkor a nyertes és a vesztes színezet egyaránt felülemelkedik „egyéni” érdekén: ott és akkor, a Capitolium lépcsőin csak egy számít: a nemzet egysége.

A hagyományoktól senki nem tért el. A távozó elnök együtt érkezett utódjával, mindketten egymást méltatták, és annak ellenére, hogy nézeteik között részben szakadék tátong, eszük ágában sem volt ezt a szavak szintjén kifejezésre juttatni. Donald Trump köszönetet mondott Barack Obamának, aki megtapsolta követőjét, majd a búcsúkor megölelték egymást – és onnantól kezdve a világ első számú hatalma már az új államfő irányításával haladt tovább. Az egész eseményre kétszázmillió dollárt költöttek, de hamar kimondták: ez hozzátartozik az ottani szabad világ demokratikus felépítéséhez.

– Kolodzey Tamás –