„Csak fekszem az ágyban, néha kicsit sétálgatok, de nincs kedvem semmihez”

Akt.:
Drahos Judit: "A depressziót minden esetben a helyén kell kezelni!"
Drahos Judit: "A depressziót minden esetben a helyén kell kezelni!" - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – A téli depresszió elmúlik, de ha a tünetek hosszan tartanak vagy súlyosak, forduljunk orvoshoz!

Nem minden depresszió az, ami annak látszik, szögezte le szakértőnk, Drahos Judit tanácsadó szakpszichológus, aki szerkesztőségünkben egy órán keresztül válaszolt olvasónk telefonos és levélben elküldött kérdéseire. A téma a téli depresszió volt, de kiderült, szinte minden levertség, kedvetlenség hátterében valami más probléma is áll, mint a hideg, ködös, sötét évszak.

A depressziót minden esetben a helyén kell kezelni!” Drahos Judit

A szakember elöljáróban leszögezte: a depressziót minden esetben a helyén kell kezelni. Ez ugyanis egy pszichiátriai betegség, aminek meghatározott tünetlistája van. Sokszor úgy érezzük, hogy ez vagy az a tünet is igaz ránk, és azt gondoljuk, hogy akkor depressziósok vagyunk. Azonban arra is figyelni kell, hogy a tünetek mennyire elhúzódóak, mennyire erősek. Ha a depresszió tünetei a hétköznapi életünket olyan mértékben befolyásolják, hogy miattuk nem tudjuk ellátni a munkánkat, az otthoni feladatainkat és a gyermekeinkkel kapcsolatos teendőket, akkor orvoshoz kell fordulni. De mindenképpen el kell választani a „depis vagyok” hangulatot az orvos által megállapított betegségtől – figyelmeztetett a szakember.

Alvászavarok

Egyik olvasónk arra panaszkodott, hogy a téli időszakban rosszul alszik. Drahos Judit jelezte: a téli időszakban a kevesebb természetes fény miatt szervezetünkben kevesebb termelődik a melatonin nevű hormonból, ami a nyugodt, pihentető alvásért is felelős. Ezen segíthet például a fényterápia. Az alvászavar azonban komplex probléma. Mindig meg kell vizsgálni, hogy van-e valamilyen stressz­forrás az illető életében, ami ezt generálja.

Másik olvasónk azt írta, télen nincs kedve még a hobbijához sem, pedig pár hónapja még nagyon szeretett képeket festeni. A szakember elmondta: a kedvetlenség valóban ott szerepel a depresszió tüneteinek a listájában. De ha valami más tevékenységhez van kedvünk, vagy ha a tél elmúltával visszajön a kedvünk kedvenc hobbinkhoz, akkor nincs nagyobb probléma. Az ünnepek elmúltával a január és a február a legnehezebb, hiszen ekkor az agyunk már belefárad a napfény hiányába, és egyre türelmetlenebbül várjuk, hogy jöjjön már a tavasz. A negatív dolgokra egyébként is fogékonyabbak vagyunk. Ilyenkor érdemes „újrakeretezni az életünket”, azaz más szemszögből megvizsgálni a helyzetünket. Volt-e jó is ebben a napban? Ne éljük meg drámaként, ha nem érzünk egyfolytában örömöt! Hiszen az természetes, hogy az emberrel rossz és jó dolgok is történnek.

Gyógyszerek?

Következő olvasónk azt kérdezte, szedjünk-e gyógyszert a téli depresszióra, jók-e a vény nélkül kapható gyógyszerek, és hogy hozzá lehet-e ezekhez szokni.

Drahos Judit hangsúlyozta: a vény nélkül kapható gyógyszerekhez nem lehet hozzászokni. Vannak olyan természetes gyógyhatású készítmények, amelyek jótékony hatással lehetnek ránk. És ne feledjük a placebo­hatást sem! Ha valaki azt hiszi, hogy neki segít ez vagy az a készítmény, akkor már ettől a tudattól is jobban érezheti magát. A pszichiáter által megállapított depresszióra azonban csak a keze­lőorvos által felírt gyógyszereket szabad szedni, hívta fel a figyelmet a szakember.

Egy másik olvasónk azért telefonált, mert a depresszió tüneteit észleli magán: levertség, fáradtság, rossz hangulat.

A szakemberrel folytatott beszélgetés után kiderült, az idős asszony vállát nagy teher nyomja. Árván maradt unokáját egyedül neveli. Most itt van az érettségi és a továbbtanulás gondja, de nemcsak ez a baj, hanem hogy az unoka maga is nehezen küzd meg szülei tíz évvel ezelőtti halálával. Drahos Judit jelezte: valószínűleg a nagymama tüneteit az unokája iránti felelősség okozza. Javasolta, keresse fel unokájával az iskolapszichológust vagy a Szent Ferenc Kórház pszichoterápiás osztályát, mert a felsorolt problémákon terápiával lehet segíteni.

Kedvetlenség

Egy kistelepülésen élő olvasónk azt panaszolta, hogy nincs kedve semmilyen munkához, pedig lenne mit tenni télen is. Még a diótörésre sem tudja magát rávenni. Kiderült, néhány hete fáj a dereka, a térde, mindene. Általában fekszik az ágyban, néha kimegy egy kicsit sétálgatni, de társaságra nem vágyik.

A szakember úgy vélte, kedvetlenségének oka az állandó fájdalom lehet, hiszen mindannyian úgy vagyunk vele, hogy ha fájdalmat érzünk, akkor nyűgösek vagyunk. Érdemes ilyenkor orvoshoz fordulni, és az alapbetegséget kezeltetni, vagy a fájdalmat csillapítani.

Hegyi Erika


Akár a szomszéd is

Olyan olvasónk is volt, aki szorongásos, pánikbetegségre utaló tünetekre panaszkodott. Rövid beszélgetés után kiderült, több tragédia is nehezítette olvasónk életét. Négy haláleset követte egymást a családban. Drahos Judit hangsúlyozta: sokszor nem a nagyobb tragédiák után érzi úgy az ember, hogy ezzel nem tud megbirkózni, hanem jóval utána. Olyan ez, mint a földrengés utáni utórengések. Olvasónknál valószínűleg a gyász letapadt maradványairól van szó. Mivel egyik haláleset követte a másikat, valószínűleg nem sikerült egyiket sem megfelelően feldolgozni, a gyászfolyamat megrekedt. Ilyenkor segíthetnek a barátok, a család, az ismerősök vagy akár a második szomszéd is, akivel jóban vagyunk. De a gyászfeldolgozáshoz pszichoterápiát is érdemes igénybe venni.








hirdet�s