„És persze, jöjjenek a fiatal tehetségek”

Akt.:
Háy János A halottember című drámájának felolvasói: Fandl Ferenc, Mészöly Anna, Szirbik Bernadett, Harsányi Attila
Háy János A halottember című drámájának felolvasói: Fandl Ferenc, Mészöly Anna, Szirbik Bernadett, Harsányi Attila - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Kortárs magyar drámákat mutat be a Miskolci Nemzeti Színház. A sorozat szerkesztőjét, Sényi Fannit kérdeztük.

Az új magyar drámák bemutatásához a felolvasószínházi formát választották. A sorozatszerkesztő Sényi Fanni dramaturg a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező hallgatóit, illetve fiatal rendezőket kérte fel, hogy gondozzák az általuk választott, vagy közösen megtalált színpadi műveket. Miért?

– Az ő ízlésük érdekel, és az ajánlataik, vagy amit közösen találunk, mivel annyira igazán jó kortárs szövegeket nem ismerek. Inkább az érdekelt, hogy mit kezdenek ezek a rendezők a szövegekkel, amiket kiválasztunk.

Megkérdeztük: milyennek írná le a merítés keretét adó kortárs magyar drámairodalmat.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

– Az, hogy én nem tudnék most egy olyan magyar kortárs drámát mondani, amiért rajongok, az valószínű, azt jelenti, nincs is, és ha lesz, arról rögtön tudni fogunk – válaszolta. – Nem nagyon divat nálunk a drámaírás, legalábbis nincs arra nagy lehetőség, hogy ismeretlen tehetségként bekerüljön valaki a színház világába. Sokkal gyakoribb, hogy konkrét előadáshoz születik a szöveg, hogy a próbafolyamat alatt íródik meg a dráma, vagy egy rendezői koncepcióra.

okkal gyakoribbak a kortárs előadásszövegek, mint az, hogy íródott egy kortárs magyar dráma, amit megrendez valaki – rögzítette a helyzetet a dramaturg.

A válasza arra is kitért, hogy az átiratokra, előadásszövegek megírására sokszor a most népszerű neveket kérik fel, vagy bevált munkatársakkal dolgoznak együtt a rendezők, a színházak.

Út a drámáig

– Azért nincs sok dráma, mert nincs benne nagy lehetőség – mondta Sényi Fanni. – Aki írni akar, az könyvet ír. Csak akkor ír drámát, ha a színházhoz valami köze van, mert a dráma nem feltétlenül csak úgy „kijön” a billentyűből, hanem a drámaírásnak erősebb szabályrendszere van, amit szükséges megtanulni, megtapasztalni.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

A dramaturg­képzés van Magyarországon erre. Ez nagyon jó otthont és keretet ad, szerintem, ha ide bekerül egy igazán tehetséges fiatal író, akkor megkapja a figyelmet és a közeget, amiben kibontakozhat. Megkap egyféle alapvető támogatást, és főleg befogadást, de neki is építenie kell önmagát.

Felvetettük: az új drámaíró korosztályt bemutató sorozatok előtt a hazai drámairodalom azoknak a szerzőknek a körével volt azonosítható, akiket a hazai színházak játszanak is. Kik vannak az ebbe a kategóriába tartozó olyan ismert szerzők mögött, mint Tasnádi István, Spiró György, Egressy Zoltán, Vinnai András, Kárpáti Péter, Térey János?

Sényi Fanni ezzel kapcsolatban azt ajánlotta megfontolásra, hogy aki ma tehetséges író, általában prózával kezdi, nem annyira természetes, hogy ha valakinek valamit ki kell írnia magából, van egy története, akkor azt rögtön egy drámai szerkezetbe helyezi. De akik már népszerűek lettek, azok később sokszor áttérnek vagy kipróbálják a drámaírást is, szórakozásból, változatosságból, főleg felkérésből.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

– A színházi közegbe íróként ez az egyik útja, hogy bekerüljön az ember. Név lesz, és felkérik. Másik útja, hogy előbb bekerül a színházi közegbe – ez nálunk főleg azt jelenti, hogy felvételizik az egyetemre, hogy ide jár – és akkor már van esélye, hogy kíváncsiak legyenek a színháziak arra, hogy mit ír, mit csinál. Kicsit zárkózott a színházi szakmánk, kicsit csak egymást figyeljük, aki nincs benn, azzal szemben szkepticizmus van. És persze, jöjjenek csak fiatal tehetségek a dramaturg szakra, de azért nem hiszem, hogy csak az a pár ember háromévente a potenciális drámaíró nálunk – fogalmazott Sényi Fanni, a Miskolci Nemzeti Színház felolvasószínházi sorozatának szerkesztője.

„Ha nem rejtegeti”

– A drámaírás nem divat nálunk, pontosabban a tehetséggondozás nem valami elterjedt, sem a nyitottság, sem a kockáztatás. Ha egy ismeretlen szerző drámáját elolvassuk, már előítéleteink vannak. Úgysem jó, mert akkor már ismernénk – gondoljuk. És kevésbé kockázatos egy ismert név – akár gyengébben sikerült – drámáját bemutatni, mint egy ismeretlen név azonos színvonalú írását. És ez teljesen érthető. Talán nincs is baj ezzel. Szerintem, ha valaki valami tényleg zseniálisat vagy kiemelkedőt ír majd, arra fel fogunk figyelni. Ha nem rejtegeti. Tehetséggondozás nélkül, anélkül, hogy kifejezetten keresnénk ezeket a drámákat vagy ösztönöznénk, motiválnánk az embereket, hogy drámát írjanak, ezek nélkül mondjuk egy fokkal kevesebb az esélye, hogy hirtelen felbukkan egy igen jó.

– ÉM –


Első, második

A szezon első bemutatóját Bartha Lóránd rendezte – Háy János A halottember című művét a Játékszín közönsége a napokban láthatta.

A következő felolvasószínházi bemutató december 19-én, este 7 órától a Játékszínben: Znajkay Zsófia: Ölében én című műve. A rendező: Varga Bence.








hirdet�s