És jött a kutyára dér

„Télen tél legyen, nyáron meg nyár…” Ezt szoktam mondani ismerőseimnek, akik télen a nyári kánikula után nyavalyognak, nyáron meg a hűs telet kérik számon. Nem is beszélve azokról az elvetemültekről, akik szerint mind a tizenkét hónapban nyári melegnek és napsütésnek kellene lennie. És a fentebb idézett mondásomnak – szerintem – érvényesnek kellene lennie a további két évszakra is. Szaniszló Bálint írása.

Most februárban is többször el kellett ismételnem az ominózus mondatot, amikor még jócskán benne voltunk a télben – kaptunk hóból, jégből, fagyból –, és már a nyár iránt áhítoztak azok a bizonyos ismerőseim. Aztán jött is a korai meleg és büszkén mondták, hogy na erről beszéltünk. Ingattam a fejem, hogy jön még kutyára dér. De aztán én is bedőltem és szépen elrakosgattam a télikabátot, sapkát, sálat, kesztyűt, hogy azokra majd csak az év vége felé lesz újra szükség.

Aztán arra ébredtem egy reggel, hogy mínuszt mutat a hőmérő, amikor bekapcsoltam a tévét, hóesésről beszéltek. Gyorsan sikerült magam meggyőzni, hogy elő kell venni újra a sufniból a kabátot, sálat, sapkát, kesztyűt. Kimenve az utcára, megállapítottam, hogy jól tettem, amit tettem, mert jött a kutyára dér…

– Szaniszló Bálint –








hirdet�s