Erzsébet sosem érzi, hogy egyedül él

Kovács Zsigmondné Erzsébetnek – aki bár teljesen egyedül, illetve két kutyájával „uralja” a csegei Csurgó utca egyik szép, régi, tornácos házát – gyakran akad látogatója.

Nyáron inkább a kert hűs fái alatt gyönyörködik a régi kút, a sokat látott talicska, illetve a gyönyörű növények és a konyhakert látványában.

Amikor 1985-ben elváltam, a fiam már nős volt, a lányom pedig akkor ment férjhez – meséli a tősgyökeres csegei asszony. – A válás után csak egy kis ideig laktam a szüleim házában, majd ahogy ez a mostani otthon megüresedett, mivel kihalt belőle a tulajdonos, egy percig sem haboztam, azonnal megvásároltam.

Lenne javítanivaló

A kétszobás, konyhás, tornácos háznak hűvös a pincéje, amelybe sajnos újabban a talajvíz is „beköltözött”. A házhoz egy takaros külső kamra is tartozik, amelyben régebben – amíg nagyobb föld társult a birtokhoz, meg jószágtartás is folyt – a terményt tárolták. Most szinte mindent ott tart a háziasszony, amire a lakásban már nincs szüksége, de nem akar tőle megválni, így ott várnak sorsukra a régi szekrények, ott kapott helyet a fagyasztószekrény, a stelázsipolcok pedig a befőttesüvegek súlya alatt roskadoznak.

Az 1938-ban épült házhoz eredetileg az utcafronton is tornác tartozott, melynek oszlopai kerítés gyanánt szolgáltak, ezt azonban a jelenlegi házigazda a tető felújításával egy időben lebontatta. Javítanivaló most is lenne a házon, hiszen mindig elromlik valami: hol a cserepeket dobálja a szél a tetőn, hol a csatorna egy-egy rozsdás szakasza mondja fel a szolgálatot, hol pedig a talajvíz tör utat magának ott, ahol a legkevésbé várja a háziasszony.

A legsürgősebb azonban az ajtók, ablakok átfestése lenne, amit Erzsébet maga fog elvégezni, bár nem kimondottan női munka lesz a régi festék leégetése. Ennek ellenére nagyon szeret itt lakni, mert, mint mondja, soha nem érzi, hogy egyedül él, mivel a szomszédokra bármikor, bármiben számíthat.

Minden megterem

A szobákban és a konyhában meghagyta a régi cserépkályhákat is, mert bár télen gázkonvektorral fűt, elkél időnként a kályha melege is. Amikor ideköltözött, még nem volt bevezetve a házba a víz, ezért egy darabig az utcáról hordta a vizet. Az udvaron lévő, ma is jól működő csapos kút már akkor, és most is csupán a növények locsolására szolgál, és a kert díszeként számon tartott talicskának is külön története van.

Még a háború előttről származik, akkoriban kubikosok használták, most azonban időnként virágok tárolására használja a háziasszony. A kis veteményeskertben minden megterem, amire egy egyszemélyes háztartásban szükség lehet: a leveszöldség, a tök, a paradicsom, paprika, karalábé és a főznivaló kukorica.

A külső kis épületben a szén és a fa tárolása mellett elfér a baromfiudvarban szaladgáló japán tyúkok és a kacsák számára tárolt termény is. Egyedül csak a gyümölcsfák nem váltották be az idén a hozzájuk fűzött reményeket: a szilva- és barackfák csupán néhány szem termést hoztak.

Bűcsű, komacsésze

Bár úgynevezett beretvás már régóta nem található a tiszacsegei házak ajtaja felett, és bűcsű, meg nyoszolya sem ring a gyerekszobákban, a komacsésze – kissé más néven –, no meg mécses és festett láda, sőt kemence is díszít némelyik régi házat. Az urasági majorok, a paraszti tanyák, illetve a kűlábas házak helyét már jó ideje elfoglalták a modern, a mai kor ízlésének megfelelő lakóépületek, ám elvétve még találkozhat az erre járó amolyan igazi, régi tornácos parasztházakkal is.

A feljegyzések szerint a környék népe az Árpád-korban egyosztatú veremházakban lakott, amelyekben a legjelentősebb helyre a kemencét sorolták, mivel az volt a házak leghatásosabb fűtőberendezése. Természetesen az sem volt mellékes, hogy ezekben sült a kenyér, mi több – ami a mai ember számára igen szokatlanul hangzik – vászonfazekakban főtt az étel, és a ma is hagyományos tepsiben sült a kalács, a hurka, és a kolbász.

Emellett azonban egy szépen formált kemence igazi dísze is volt a háznak, amely általában úgynevezett hatszemes – vagyis hat részre osztott – ablakokkal volt ellátva. Ilyenekkel ma már elvétve sem találkozik a Tiszacsegére látogató idegen, aki számára azért még most is van bőven látnivaló a folyón, a kompon, a hajón, a fürdőn, és a Halászcsárdán kívül is.








hirdet�s