„Erősnek kell lennem, hiszen fel kell nevelnem a 6 kislányomat”

„Erősnek kell lennem, hiszen fel kell nevelnem a 6 kislányomat”
Kenézlő – Ilonka sütött-főzött, ruhákat gyűjtött, mi pedig segítettünk neki eljuttatni az adományokat Kertészékhez.

Egy édesapa maradt egyedül 6 kislányával másfél évvel ezelőtt. Amikor a tragédia megtörtént, Monokon laktak, azóta Kenézlőre költöztek. Szívszorító történetük bejárta a sajtót, több tévécsatorna is forgatott már velük. Mi is sokszor írtunk róluk, nyomon követjük sorsukat. A Miskolcon élő Kovács Gáborné Ilonkát annyira megérintette a feleségét és 7. kisbabáját elvesztő apa története, hogy elhatározta, segít nekik. Sütött-főzött, gyermekruhákat gyűjtött, majd csomagolt. Mi pedig felajánlottuk, segítünk neki elvinni az adományokat Kenézlőre, a Kertész családhoz. Így érkeztünk meg az elmúlt héten a takaros házhoz két láda élelmiszerrel és több hatalmas szatyorral. Ilonka ebéddel is meglepte a gyerekeket, bolognai spagettivel és rántott csirkemellel, hozzá süteményt sütött: vaníliás kiflit, diós kürtöt és mézeskalácsot. De a ládák rejtettek befőtteket, savanyúságokat, lekvárokat és szörpöket is. Ilonka szomszédasszonyai pedig tartós élelmiszereket küldtek a családnak.

Köszönjük a sok ajándékot, hálásak vagyunk mindenért. Kertész Sándor

adomany-08-aj

Csoportkép készül

Semmi kétség, a gyerekek már vártak bennünket, hiszen a kisebbek mind az udvaron játszottak félszemmel az utat figyelve, és amikor autónk fékezett a kapu előtt, örömmel szaladtak hozzánk. Cipelték a nagy szatyrokat a házba, de semmit nem túrtak szét, fegyelmezetten letették a csomagokat az asztalra. Egyvalaminek nem tudtak csak ellenállni, a játékokat és az üres füzeteket rejtő szatyroknak. Ezekből rögtön előkerültek a babák, plüssállatok, meséskönyvek és persze a füzetek, melyeknek üres lapjai rajzolásra csábították őket.

adomany-02-aj

Az édesapa, Kertész Sándor csak mosolyog, boldoggá teszi őt kislányainak öröme.

– Nagyon köszönjük a sok ajándékot, hálásak vagyunk mindenért – mondja. Majd sorolja, ki mindenkinek köszönhetik, hogy most egy szép házban lakhatnak, és hogy a gyerekek nem szenvednek hiányt semmiben. Alapítványok, civil szervezetek, magánszemélyek támogatják őket. Egy Budapesten élő nyugdíjas hölgynek köszönhetik, hogy meg tudták venni a kenézlői házat, a CBA üzletlánc pedig élelmiszerrel segíti őket.

A gyerekek összeülnek egy csoportképre, közben észreveszik, hogy Ilonka saját készítésű párnákat és játékbaglyokat is hozott nekik. Gyorsan azt is kézbe veszik, legyen az is képen.

Az édesapa pedig lányairól mesél.

adomany-18-aj

A hat kislány

– Enikő a legidősebb, 12 éves. Ő dolgozta fel legnehezebben édesanyja halálát. Egyébként nyugodt természetű és segítőkész, szívesen játszik a kicsikkel. Virág 11 éves. Ő szeret táncolni, most is épp előadásra készülnek a néptánccsoporttal. Hamar ki lehet hozni a sodrából, de sokat segít otthon és jól tanul. Gabriella 10 éves, cserfes kislány. Ő nem kedveli túlságosan a házimunkát és hamar méregbe gurul, de jó tanuló. Karolina 7 éves, tűzről pattant, nehezen vehető rá a munkára, de van, amikor magától lát neki. A 4 éves Luca szereti a hasát, látni is rajta. Már óvodás. Legfőbb tevékenysége, hogy sokat játszik a legkisebb testvérével. Egyébként szívesen segít, a napokban a kertben, az ültetésben jeleskedett. És a legkisebb, Adélka, aki májusban lesz 3 éves. Ő még alig múlt egyéves, amikor a feleségem meghalt. Így egy kicsit el is lett kapatva, szeret huncutkodni – sorolja Sándor. Csendesebben teszi hozzá, őt is rendkívül megviselte a tragédia, amit soha nem tud feldolgozni.

– De erősnek kell lennem, hiszen itt a hat kislányom, akiket fel kell nevelnem. Mindig arra gondolok, hogy vigyázni kell magamra, hiszen már csak én vagyok nekik.

Versenyekre jár

Vége a fotózásnak, a gyerekek újra zsibonganak, csiripelnek, szaladgálnak körülöttünk. Enikő elvonul tanulni, Virág táncpróbára szalad, Luca és Adélka tollat kérnek tőlünk, hogy rajzolni tudjanak, Gabika pedig arról mesél, hogy a nyáron megy az iskolával Erzsébet-táborba. Egyébként pedig versenyről versenyre jár. Hol matekra, hol pedig szavalóra.

Még Sándortól megtudjuk, hogy közös, családi nyaralást is terveznek. Az egyik segítőjük ugyanis felajánlotta nekik a balatoni nyaralóját egy hétre.

Végignéz a vidám leánycsapaton. Kérdezzük, hogy bír velük.

– Bántani soha nem bántom őket, de ha felemelem egy kicsit a hangomat, már tudják, hogy szót kell fogadni – mondja mosolyogva.

Elbúcsúzunk, már csak azért is, mert megérkezik Sándor egy régi ismerőse, Viktória, aki Abaújszántón lakik, és a tragédia óta ő is gyakran hoz adományokat a családnak. Vele is váltunk egy pár mondatot, majd megjegyzi:
– Örülök, hogy Sanyiéknak ilyen sokan segítenek. Mert megérdemlik!

adomany-13-aj

Pótolhatatlan veszteség

Az úton hazafelé Ilonka elmeséli, olvasta a Kertész családról szóló cikkeket, és a tévében is látta őket.

– Amikor gyerekek kerülnek bajba, akkor mindig elérzékenyülök. Belegondoltam, hogy a kislányok az édesanyjukat vesztették el, ami óriási veszteség lehet. Hiszen tudom a saját családunkról is, hogy a gyerekeknek az anya a legfontosabb, ő a család összetartója, gondoskodása, szeretete pótolhatatlan. Úgy gondoltam, jól jön Sándoréknak minden segítség – fogalmazott.

– Hegyi Erika –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter