Erdő Péter: a kereszténység és a zsidóság nem két vallás, hanem másfél

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija (b) és Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a Tóra, Evangélium, Európa című beszélgetésen a fővárosi Párbeszéd Házában 2016. május 18-án.
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija (b) és Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a Tóra, Evangélium, Európa című beszélgetésen a fővárosi Párbeszéd Házában 2016. május 18-án. - © MTI Fotó: Kovács Tamás
Budapest – A kereszténység és a zsidóság nem két vallás, hanem másfél, és a katolikus egyház hivatalos állásfoglalása szerint a párbeszéd nem fakultatív, hanem kötelező – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek szerda este Budapesten.

Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) ifjúsági szervezete és a Párbeszéd Háza rendezvényén Erdő Péter és Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija beszélgetett a zsidók és keresztények kapcsolatáról, Európa zsidó-keresztény gyökereiről és jövőjéről.

A bíboros hangsúlyozta, hogy a zsidóság mint vallás feltétele a kereszténység létének, ahhoz ugyanis, hogy az első keresztények a megváltót ismerjék fel Jézusban, szükség volt a zsidóság messiást váró hitére.

Hozzátette, hogy az újszövetség rengeteg hivatkozást tartalmaz az ószövetségre: egy-egy újszövetségi eseményt sokszor igazol azzal, hogy “beteljesedett általa az írás”. Az ószövetségi hivatkozás tehát tekintélyt jelentett az első generációk számára – mutatott rá Erdő Péter.

Hozzátette: zsidóság és kereszténység fokozatosan távolodott el egymástól, és a teljes szétválás csak a 3. század fordulóján következett be.

Köves Slomó arról beszélt, hogy a zsidó-keresztény párbeszéd nem ötven évvel ezelőtt (a II. vatikáni zsinat nyomán), hanem 2000 évvel ezelőtt kezdődött, “sőt, a kereszténység születése is egy ilyen párbeszéd eredménye, gyümölcse”.

Ugyanakkor a párbeszéd szimmetriát feltételezne, ez a szimmetria pedig sem a két vallás méretei, sem történelmük miatt nem áll fenn. A történelemnek voltak véres időszakai, és ezen időszakok “nem teljesen szimmetrikusak a két fél szempontjából” – fogalmazott.

Az is aszimmetrikus – tette hozzá -, hogy míg a kereszténység kimondva vagy kimondatlanul, de lépten-nyomon reflektál az “idősebb testvérre”, az ószövetség és az ószövetségi hagyomány tanításaira, addig a zsidó tanítás szempontjából sem mennyiségileg, sem minőségileg nem meghatározó a keresztény írásokra való reflexió.

Ettől még természetesen nagyon fontos a párbeszéd és az, amit a katolikus egyház ezen a téren az elmúlt ötven évben megtett – fűzte hozzá Köves Slomó.

A vezető rabbi fontosnak nevezte Erdő Péter kijelentését, amely szerint a zsidó vallás előfeltétele a kereszténység létének, mert sokáig ezt nem mondták ki, sőt, sokan úgy vélték, hogy a zsidó vallás előfeltétele a kereszténységnek, de ugyanígy a zsidó vallás megszűnése is az lenne. Sokáig élt ugyanis a hit, hogy a kereszténység felváltani hivatott a zsidóságot, hogy az ószövetséget felváltja Jézus és az általa hozott újszövetség, ezért az, hogy a zsidók továbbra is ragaszkodnak a hitükhöz, megkérdőjelezi a kereszténység létjogosultságát. “Itt van valahol elásva a teológiai konfliktus lényege” – mutatott rá.

Köves Slomó kitért arra, hogy a zsidóság és kereszténység között fontos kapcsolatot teremtenek azok az alapértékek, amelyekre a nyugati civilizáció épül, mint például a házasság, a család, a munka értéknek tekintése, vagy a jó és rossz mint abszolút értékű és nem közmegegyezésen alapuló fogalom, valamint a felelősség kérdése is.

Erdő Péter az alapértékekről, az erkölcsről szólva hangsúlyozta a motiváció szükségességét. Ebben pedig közös a zsidó és a keresztény vallás üzenete, hiszen a világot nem véletlenek sorozatának tekintik, hanem teremtett valóságnak, amellyel Istennek célja van. Az ember pedig “tudatosan és szabadon” tud részt venni Isten nagy tervének végrehajtásában.

A bíboros hozzátette: ha kiiktatják az antropológiából a teremtő Istent, akkor elhomályosul az “istenképiség”, vagyis az emberi méltóság alapja is. Ha az emberiség létének vagy akár egy ember életének nincs mélyebb célja és értelme, akkor a jó közérzet lesz az emberi boldogság egyetlen fokmérője. Ez esetben viszont “a görög hedonisták szintjére süllyedünk vissza”, akik szerint “a rühes ökör a legboldogabb, hiszen vakarózhat, és az pillanatnyilag kellemes számára”.

Köves Slomó kitért arra, hogy a modern kori európai politika – tudta nélkül is – nagyon mélyen gyökerezik abban a zsidó-keresztény vallási gondolatban, hogy a világ tökéletlenül teremtődött, és minden embernek társsá kell válnia a teremtésben. Isten elvárja, hogy az ember jobbá tegye a világot.

Ez a gondolat nagyon mélyen benne van az európai civilizációs lélekben, de ahogy a 19-20. században Isten és a tervezett teremtés gondolata kiveszett a politikai motiváció mögül, kiürült ez a gondolat. Ennek a felismeréséhez talán most, a migrációs válság okán érkezik el az emberiség – tette hozzá.

Köves Slomó hangsúlyozta azt is, hogy az Európát sújtó migránsválság görbe tükröt tart Európának, és ez a tükör olyasmire is felhívja a figyelmünket, amit elfelejtettünk, mert elkényelmesedtünk.

Erdő Péter kitért a nevelés fontosságára, mert ha a külső kényszerek – mint például a szegénység vagy az üldöztetés – nem nyomasztják az embert, akkor nagyobb belső irányítottságra van szüksége. A belső motivációnak, a hitnek tehát éltető szerepe is van – mutatott rá. Hozzátette: minden kultúra szívében egy világkép, egy világnézet áll, és ezt általában egy vallás fejezi ki. Az európai kultúra középpontjában a zsidó-keresztény vallási örökség van, ez az, ami képes arra, hogy motivációt adjon, hogy “belső irányítottságú embereket neveljen” – tette hozzá a bíboros.

– MTI –



Sporthírek