Erdélyi piacos a borsodi faluban, Léhen

Erdélyi piacos a borsodi faluban, Léhen
Léh – Erdélyi cigányasszony árulja portékáit a borsodi faluban minden kedden. Már öt éve pakolja ki a ruhákat, cipőket, lakástextíliát a kisbolt melletti árusítóhelyre. “Meggazdagodni nem lehet, de élni kell valamiből” – mondja. 

Feri Erzsike  Korondról érkezett, de Nyírtelken bérel egy kis lakást, hogy dolgozhasson. “Ketten csináljuk az urammal, ő most egy másik faluban árul” – bólogat. Az ütött-kopott, de jókora mikrobusz és utánfutója dugig van cipős dobozokkal, és ruhával. Az asszony egyik munkanélküli szomszédját fogadta sofőrül. “Ha segít nekünk, ő is jól jár, meg mi is. Van egy kis áruja neki is, zokni. Itt eladhatja.”

Feri Erzsike azt mondja, nem nagyon éri már meg a borsodi községekben piacozni. “Szegény a falu. Ha meg akad egy kis pénz, inkább a kocsmában költik el, mint nálam” – tréfálkozik. A holmikat Romániából és Pestről szerzi be. Reggel négykor kel, hogy mire az emberek fölkelnek, az áruja vételre kész legyen.

“Hétfőn és kedden faluba megyek, más napokon meg piacokra. Ha kétszer nem jövök Léhre, már hiányolnak. Ismernek itt az emberek. Főleg a magyar asszonyok, idős mamák vásárolnak nálam. De a legjobb forgalmam mindig pénzosztáskor van.”

Kapcsolódó cikkek:

  • A vásárlók a kofákkal elégedetlenek?
  • Hazai vagy külföldi, piac vagy multi?
  • Vásárfia és ami szem-szájnak ingere







  • hirdetés




    hirdet�s