Irodalomtörténeti emlékek Ózdon

Kevésbé van a köztudatban az a tény, miszerint a nagy kritikai realista írónk, Móricz Zsigmond és Szabó Lőrinc költő is járt egykor a kohászvárosban, Ózdon.

Móricz Zsigmond több alkalommal is. Az író 1905-ben kötött házasságot Holics Jankával, akinek testvérbátyja, Holics Jenő az ózdi vasgyárban volt tisztviselő. Móriczék Leányfaluban éltek, ahol feleségének testvérei gyakran felkeresték őket. A látogatásokat Móriczék is viszonozták. Így jutott el Móricz Zsigmond Ózdra – a sógorához. Az író 1910 körüli látogatásai alkalmával megtekintette a gyárat, a bánszállási bányát, de járt a Rozsnyó környéki vasas üzemekben is. Sorra járta a természeti szépségekben bővelkedő Sajó-völgyet is. Móricz Zsigmond egyik látogatásának idején robbant ki az ózdi gyár történetének legnagyobb sztrájkja. A látottak, tapasztalatok nagy hatással voltak az íróra, melyet regényében is felhasznált. Móricz Zsigmond utoljára 1922 nyarán járt Ózdon.

Az alkotás

Szabó Lőrinc, a XX. sz. egyik legnagyobb költője hónapokon át élt Ózdon – 1946. július közepétől október 3-ig. Ennek rövid története: 1946-ban körlevél érkezett Dóczi Antal, ózdi lelkipásztorhoz. A körlevél egyebek között a Budapesten nehéz körülmények között élő írók, költők névsorát tartalmazta, akik fizikai munkát vállaltak, hogy családjukat eltarthassák. Természetesen így nem volt idejük és erejük komolyabb irodalmi tevékenységet végezni. Szabó Lőrinc például kárpitosmunkát végzett. A körlevélben az illetékesek azt kérték: ha lehetőség van rá, az ózdi lelkészi hivatal hívjon meg egy költőt, s lássa vendégül hosszabb-rövidebb ideig, biztosítva számára az alkotás lehetőségét. A választás – lényegében találomra – Szabó Lőrincre esett. Munkája során több ózdi „Tücsköt” is alkotott. A vendégeskedés folyamán olyan barátság szövődött Szabó Lőrinc és az ózdi lelkész, Dóczi Antal között, amely életük végéig megmaradt. A költő emlékét egy róla elnevezett utca, iskola és egy emléktábla őrzi a református parókia épületének falán.

B. Gy.