„Én is nagy szegénységből jöttem”

Simon Kálmánné és nevelt fia a házuk előtt
Simon Kálmánné és nevelt fia a házuk előtt - © Fotó: Bujdos Tibor
Fáj – Fáj az ország egyik legszegényebb települése. Vajon miért? – tettük fel a kérdést.


Fulókércs előtt kettészalad az út. Balra kanyarodunk, mert Fájba igyekszünk. A települést általában a kastélya miatt emlegetik, most azonban egészen más miatt került be a híradásokba. Fáj ugyanis Magyarország ötödik legszegényebb települése. A kocsiból egyelőre nem látszik a szegénység. Egy-két házat veszünk csak észre, aminek omladozó falai, hepehupás tetőcserepei arról tanúskodnak, hogy renoválásra nemigen futja. No meg néhány kémény, ahonnan szürkés-fekete füst ömlik a szintén szürke levegőbe. Az itt élők vásárlóereje évi 360 ezer forint – derül ki a GKI Kutatóintézet adataiból. Hogy ez mennyire kevés, azt abból lehet leszűrni, hogy az átlagos, hazai vásárlóerő évi 1,2 millió forint.

Saját élete

Miért szegények itt az emberek? Azért jöttünk, hogy kérdésünkre választ kapjunk. Elsőként a település polgármesterével találkozunk, Dávid Józseffel. Nem kezd tudományos magyarázatba, egyszerűen saját életének a történetét hozza példaként.

– Én is szegénységből jöttem. Kilencéves voltam, amikor édesapám meghalt, édesanyám egyedül nevelte fel a négy gyerekét. Amikor felnőttem, nem ültem itthon soha, mindig dolgoztam. Annak idején az útépítőknél, aztán falugondnokként, majd polgármester lettem. Én azt vallom, hogy aki akart, és tett is érte valamit, előrébb tudott jutni – jelenti ki határozottan.

david-jozsef-polgarmester-faj-st

Egyébként csodálkozik, hogy Fáj az ország legszegényebb településeinek egyike. Azt mondja, majd’ minden udvarban áll egy kocsi, igaz, régiek, de ahol az embereknek telik autóra, nem lehet azt mondani, hogy olyan nagyon szegények. Aztán a munkáról esik szó.

– Az igaz, hogy munkalehetőség nem nagyon van Abaújban. Nálunk, aki akart és tudott dolgozni, mindenki közmunkás volt. Olyankor 160-an is. Az 50–70 ezer forint csak több, mint a 22 ezer. De én mindig arra biztatom az embereket, hogy menjenek valódi munkahelyre, ne várjanak a közmunkára. Van, akinek sikerült, mások azt mondják, a közmunka elég nekik, mert azt szokták meg. A családok sok gyereket vállalnak, mert arra adják a pénzt, de sajnos több generáció nőtt fel úgy, hogy nem látta a szüleit dolgozni. Most azonban, mintha elindult volna valami. Már jár a Boschba 5–6 ember, néhányan találtak egy baromfifeldolgozó üzemet Szlovákiában, ott is dolgoznak vagy 5-en. Ha még többen elindulnának, húznák magukkal a többieket – vetíti előre a reményteli jövőt a polgármester, hisz mint mondja, összeszerelő munkával akár havi 180 ezer forintot is meg lehet keresni. Aztán számolgat. Körülbelül 500-an élnek Fájban, közülük 200 gyerek. Négyen dolgoznak a kastélyban, 3-an a polgármesteri hivatalban, plusz az előbb említettek, tehát körülbelül 18-an járnak rendszeresen, valódi munkahelyre dolgozni. Hát, bizony ez még valóban kevés.

Dávid József szerint csak az akarat számít. Ha valakinek van elképzelése a jövőjéről, rendben tartja a házát, a kertjét, elszánja magát, hogy dolgozzon, akkor van kiút a szegénységből.

simon-kalmanne-sepregeti-a-havat02-st

Ilonkáék élete

A polgármesteri hivatal szomszédságában vakolatlan kis ház húzódik meg. Simon Kálmánék laknak itt, a feleség, Ilonka barátságosan fogad bennünket. A ház bár kicsi, de tiszta, szépen berendezett. Hatan élnek együtt. Ilonka mesél. Mi másról, mint a szegénységről.

– Hála a polgármesternek, hogy közmunkában dolgozhatunk. Hová tudnánk menni egyébként? Én már 54 éves vagyok, szívgyógyszert szedek, a férjem 62, őt sem veszik már fel máshová. Még két felnőtt gyerekünk lakik velünk. Az egyik most végzi a 8 általánost, mert a betegsége miatt eddig nem tudta befejezni az iskolát. Ő is gyógyszert szed. Ha sikerülne, kapna munkát a templomnál. Tudja, az a baj, hogy vidékre nem hoznak munkahelyet, csak a nagyobb városokba. Pedig az itteni embereknek is szükségük lenne a munkára – sorolja az asszony.

simon-kalmanne-sepregeti-a-havat09-st

Kérdezzük, mire jut és mire nem.

– Gyógyszerre jutnia kell, ez havi 25 ezer forint kiadás. Ennivalóra, van, hogy jut, van, hogy nem. Szerencsére most kaptuk meg a szociális tűzifát, az is segítség. Nagy nehezen vettünk egy rossz kocsit, azért, hogyha valakit orvoshoz kell vinni, akkor legyen mivel. Rendszeresen járunk templomba, mert bízunk a jó Istenben is.

simon-kalmanne-sepregeti-a-havat06-st

A legszegényebbek

A GKI Gazdaságkutató 2016 évet összesítő adatsora alapján hazánk legszegényebb települései: Csenyéte, Tornanádaska, Kőkút, Kispalád, Fáj, Uszka, Abaújszolnok, Szakácsi, Rinyabesenyő és Gadna. A leggazdagabb hely a főváros IX. kerülete.

A nők szőnyeget szőnek

Dávid József a sikerekről is beszámolt. Mint mondta, a közmunkaprogram lehetőséget adott a településnek, hogy fejlődjön. Disznót hizlalnak, van fóliasátruk, az asszonyok a varrodában dolgoznak és szőnyeget szőnek, a férfiak pedig az asztalosműhelyben például kerítésléceket készítenek. A továbbtanulásra is megvan az esély. A foglalkoztatási főosztály kompetenciafejlesztő tanfolyamot indított, ami jelenleg is zajlik, utána pedig akár valamilyen szakmát is elsajátíthatnak az emberek.

– Hegyi Erika –


A faluban nem lehet száguldozni!
Debréte - Huszonkét ház van a településen, és mindegyiknek van tulajdonosa. A falvak elnéptelenedése egy nagyon komoly társadalmi probléma, ami települések eltűnéséhez vezet. Debréte a közelmúltban nagy sajtónyilvánosságot kapott a maga - jelenleg éppen - 7 állandó lakosával mint élő példa a jel...

„Kitől féljek, van három hamis macskám” - Téli séta a Lyukóvölgyben
Miskolc, Lyukóvölgy - Egy hétvégi ház az idei tél első áldozata a Lyukóvölgyben­­­. Már csak a babarózsaszín falak jelzik az egykori szobák helyét. Tetőnek nyoma sincs, a cserepeket, tartógerendákat elhordták. A ház oldalfalai, mint az orgonasípok merednek az ég felé. Egyik nagyobb, másik kisebb,...








hirdetés










hirdet�s