Emberek, a gátra!

Csatárláncba állt munkások adták kézről-kézre a megfelelő elhelyezésért felelős szakiknak. Benne volt a rutin a kezükben, ahogy nem kapkodva – hiszen még nem ért odáig az árhullám –, de olajozott gyorsasággal tették a dolgukat. – Papp Gyula jegyzete

Markológép rakodta a homokot a teherautókra, pótkocsis traktorokra. Lapátosok töltögették a zsákokat. Csatárláncba állt munkások adták kézről-kézre a megfelelő elhelyezésért felelős szakiknak. Benne volt a rutin a kezükben, ahogy nem kapkodva – hiszen még nem ért odáig az árhullám –, de olajozott gyorsasággal tették a dolgukat.

A bolt előtti kvázi főtér is emberzsivajtól volt hangos. A munka dandárjában itt találtak menedéket azok, akik nem bírták az árvízveszély miatti stresszt és a legnépszerűbb kábítószerhez folyamodtak. Kortyolgatták a búfelejtőt és élénken taglalták hidrometeorológiai megfigyeléseiket, felelevenítve néhány élményt a korábban – feltételezem hasonló körülmények között – átélt árvizekről, egyebekről.

Bár csóválták a fejüket elhaladván, mégsem szóltak semmit a kármentésben serénykedők. Nem volt idejük rá, ők is tartottak a víztől és úgy érezték most időben tudnak tenni ellene.








hirdet�s