Elveszett világ az őserdőben – Feltárulnak a sokáig rejtőzködő titkok

Elveszett világ az őserdőben – Feltárulnak a sokáig rejtőzködő titkok
(MTI-Press) – Amazónia esőerdőinek vastag rétege alatt sokáig rejtőzködő titkot tárt fel egy véletlen: több száz méter átmérőjű, hibátlanul megtervezett geometriai ábrákra bukkantak az érintetlennek hitt földbe karcolva. Egy elveszett civilizáció nyomaira…

Edmar Araújo még most, évtizedekkel később is jól emlékszik rá, hogy mennyire meglepődött, amikor az Északnyugat-Brazíliában, a Rio Branco közelében lévő családi birtokon fairtás közben mély, a talajba vájt árkokat fedezett fel. “Túl tökéletesek voltak ahhoz, hogy ne tudjam, emberi kéztől származtak – mesélte a ma már 62 éves marhatenyésztő. – Az egyetlen magyarázat, ami eszembe jutott, az volt, hogy a bolíviaiak elleni háborúból maradtak ott.”

De amiket talált, azok nem lövészárkok voltak, legalábbis nem egy XX. század eleji konfliktusból származtak. Az utóbbi évek megdöbbentő régészeti leleteinek tanúsága szerint az Araújo birtokán talált földmunkaminták – és a közelben lévő több száz hasonló nyom – jóval régebbiek, és feje tetejére állítják a világ legnagyobb trópusi esőerdőjére vonatkozó eddigi ismereteket. Az Amazonas mentén az 1970-es évek óta zajló erdőirtások az esőerdők vastag rétege alatt sokáig rejtőzködő titkot tártak fel: több száz méter átmérőjű, hibátlanul megtervezett geometriai ábrákat.

 

Még sem volt “édeni”

 

Alceu Ranzi brazil tudós, aki segített felfedezni a négyzeteket, nyolcszögeket, köröket, négyszögeket és oválisokat, váltig állítja, hogy a fáktól megfosztott területeken talált, földbe vájt alakzatok ugyanolyan jelentősek, mint a dél-perui, felülről nézve rejtélyes állatszimbólumokat alkotó Nazca-vonalak. “A legmélyebb benyomást az alakzatok geometriai pontossága tette rám, illetve az a körülmény, hogy egy olyan erdőségben bukkantak elő, amelyről valamennyien azt tanultuk, hogy érintetlen, csak néhány nomád törzs él benne” – mondta a The New York Times című lapnak a paleontológus, aki az 1970-es években látta először a vonalakat, és évekkel később repülőgépről is tanulmányozta őket.

Az Amazónia történelmével foglalkozó tudósok közül többen azt mondják, hogy az Acre brazil tartományban és más régészeti lelőhelyeken talált alakzatok bizonysága alapján az Amazonas nyugati vidéke, amelyet korábban a fejlett társadalmak számára lakhatatlannak tartottak a talaj minősége miatt, még sem volt olyan “édeni”, mint amilyennek néhány környezetvédő megpróbálja lefesteni. Charles C. Mann, a Kolumbusz előtti Amerikáról szóló, 1491 című könyv szerzője szerint a régió egyes részei évszázadokon keresztül nem érintetlen erdőségek voltak, hanem több tucat, utakkal összekötött városban élő jókora népesség által lakott területek. Meggyőződése, hogy Percy Fawcett brit felfedező 1925-ben azalatt tűnt el, hogy az elveszett “Z várost” kereste Xinguban, az egyik olyan területen, ahol városias települések voltak.

“Azon kívül, hogy az Amazonas vidéke sokkal sűrűbben lakott volt, mint korábban gondolták, ezek az emberek céltudatosan, hosszú időre módosították környezetüket” – fejtette ki.

A hosszú ideig tartó emberi jelenlétnek köszönhetően Dél-Amerika hatalmas erdőségei időnként sokkal kisebbek lehettek, és hatalmas területek inkább voltak szavannának nevezhetők, mint erdőnek. Ezek a felfedezések sokak számára kényelmetlenek lehetnek most, amikor erős politikai töltetű vita folyik az erdőirtásról, és egyes környezetvédők mereven ellenzik, hogy az Amazonas vidékén tovább terjedjen bármilyen nagyobb méretű mezőgazdasági tevékenység, például a marhatartás és a szójababtermesztés.

 

Először azt hitték, védelmi célt szolgálnak

 

A brazíliai tudósok szintén ellenzik az erdők nagy méretű felégetését, még akkor is, ha a kutatások azt jelzik, hogy az Amazonas régiójában a múltban intenzív mezőgazdasági termelés folyt.

“Ha valaki vissza akarja hozni a Kolumbusz előtti Amazóniát, akkor az erdők nagy részét ki kellene irtani, és a helyükön sok emberrel nagy termelékenységű földművelést kellene végeztetni – magyarázta William Woods, a Kansasi Egyetem földrajztudósa, aki részt vesz az acrei leletek tanulmányozásában. – Tudom, hogy ez nem tetszik a lelkes környezetvédőknek, de mást mégsem mondhatok.”

Miközben a kutatók igyekeznek összerakni az Amazonas vidékének ökológiai történetét, továbbra is rejtély övezi a földbe ásott jeleket és készítőiket. Eddig 299 földmunkaalakzat került elő Acrében, 70 Bolíviában és 30 további két brazil szövetségi államban, Amazonasban és Rondoniában.

A kutatók először az 1970-es években látták ezeket (az egyiptomi hieroglifák mintájára) geoglifáknak is nevezett alakzatokat, miután a brazíliai katonai diktatúra elkezdte bátorítani a betelepülést Acréba és az Amazonas vidékének más részeibe. Igazán komoly figyelmet azonban a jelek csak azután kaptak, hogy Alceu Ranzi az 1990-es évek végén elkezdte kutatásait, és a nagy felbontású műholdas képeket, illetve az Amazonas fölött szálló kis repülőgépek felvételeit vizsgáló brazil, finn és amerikai kutatók újabb geoglifákat találtak.

Denise Schaan, a brazíliai Pará Szövetségi Egyetem régésze, aki a geoglifákkal kapcsolatos kutatást vezeti, kifejtette, hogy a szénizotópos vizsgálat eredménye szerint a földépítmények kora 1000 és 2000 év közöttire tehető, és ebben az időszakban többször is átalakíthatták őket. Elmondása szerint a kutatók a néhol hat méter mélységet is elérő árkokról először azt gondolták, hogy védelmi célt szolgáltak. Ezt az elméletet azonban később elvetették, mert a földmunkák közelében nem találtak emberi településekre és mezőgazdasági tevékenységre utaló nyomokat.

A kutatók most úgy gondolják, hogy az árkoknak ceremoniális szerepük volt, talán hasonló a középkori európai székesegyházakéihoz. “Ehhez a spirituális rendeltetéshez talán hozzátartozott a geometria és a gigantizmus” – vélekedett William Balée, a New Orleans-i Tulane Egyetem antropológusa.

 

Villanyoszlopok emelkednek ki belőlük

 

Az Andok-beli és az amazóniai kultúra keresztútján talált geoglifák ezzel együtt továbbra is rejtélyt jelentenek.

Távol esnek az Amazonas vidékének más részein felfedezett prekolumbánus településektől, ráadásul komoly hézagok vannak az ebben a körzetben élt – a XIX. század végén kitört gumiláz idején ezrével rabszolgává tett, megölt és földjükről elűzött – őslakosokra vonatkozó ismeretekben is.

A brazil tudósok és kutatók mindazonáltal “korunk egyik legfontosabb felfedezésének” tartják a földmunkákat – húzta alá Schaan.

Az Amazonas-vidék szóban forgó területének újbóli benépesítése létükben fenyegetné az évszázadokon át rejtőző geoglifákat. Acre nagy részét még mindig erdő borítja, ám a megtisztított területeken, ahol az alakzatokat megtalálták, a földutak már átvágtak és tönkretettek néhányat az árkokból. Más helyeken pedig emberek laknak bennük fakunyhókban, és villanyoszlopok emelkednek ki belőlük. Néhány gazda jószágitatónak használja őket.

“Szégyen, hogy ez történik az örökségünkkel” – háborgott Tiago Juruá, egy, a régészeti lelőhelyek megóvásáról szóló új könyv szerzője.

A biológus Juruá és más kutatók szerint az eddig talált geoglifák csak mintának tekinthetők abból a sok hasonló földmunkából, amely még az acrei erdők lombtakarója alatt bújik meg. Végül is a modern városokon kívül kevesebb ember él jelenleg az Amazonas mentén, mint azelőtt, hogy öt évszázada megérkeztek oda az európaiak.