Elmentek, de maradtak is – Gyámság alatt a gólyák

Akt.:
Egy szép példány
Egy szép példány - © Fotó: ÉM-Archívum
Mályi – Igazán csak a legkeményebb telek fenyegetik az itthon áttelelő, költöző madarakat.

Augusztus végén elindultak melegebb éghajlatra költöző madaraink. Ennek ellenére találkozunk időnként itthon maradt egyedekkel, például gólyákkal, amelyekről a jóakaratú emberek rendszerint bejelentést tesznek a Mályi Madármentő Állomáshoz. A segítő szándék azonban legtöbbször félreértésen alapul.

Találnak élelmet

– Az emberek többsége abban a tévhitben él, hogy a gólya azért repül Afrikába, mert télen fázik, de a valóság az, hogy a táplálékforrásai szűnnek meg – kezdte a beszélgetést Lehoczky Krisztián az állomás vezetője.

– A fehér gólya pocokkal, fürjjel, sáskával, gilisztával, kígyóval táplálkozik és csak nagyon kis részben fogyaszt békát, így sokkal inkább találkozunk vele szántóföld környékén, mint tóparton. Télen a földek teljesen kihaltak, de ennek ellenére sincsenek halálra ítélve a madarak. Azért nem indultak útnak, mert valamilyen kisebb betegségük, sérülésük, vagy szervi bajuk van. Esetleg az utolsó fészek­aljból származnak, túl kicsik még, és nincs elég erejük. Ettől függetlenül képesek átvészelni az enyhébb teleket, tehát nem kell őket megmenteni, mert találnak olyan helyet, ahol táplálékot tudnak szerezni. Értek ez alatt mondjuk egy szeméttelepet, ahol nemcsak sirályok, de a fehér gólya is megjelenik, és válogat az ott elhelyezett hulladékból – hangsúlyozta.

Gyámoltalan fiókák

– Segítségre akkor lehet szüksége a gólyáknak, hogyha leesett legalább 30 centi hó, és masszív, kemény télnek nézünk elébe, vagy az anyja még fiókaként kidobta őt a fészekből, hogy az erősebb testvéreinek több esélyt adjon. Az idén tizenhat ilyen kisgólyát neveltünk föl sikerrel, közülük ötöt még tojásként vettünk magunkhoz, mert a szüleik kénytelenek voltak hamarabb elhagyni a fészket, minthogy kikelhettek volna. Egy évvel később mindannyian útra keltek a többiekkel. Ha nagyon hideg van, megfagyott minden, hó borítja a tájat, és látunk egy magára maradt gólyát, akkor mindenek előtt a helyileg illetékes kormányhivatal természetvédelmi főosztályát kell értesítenünk. Ők regisztrálják a bejelentést, és szólnak a legközelebbi nemzeti parknak, amely munkatársa kimegy és felméri az állat állapotát, és ezt követően lehet csak elkezdeni az etetését. Ha a madár röpképes, akkor nincs komoly baj, mert el tud menekülni a ragadozók elől – magyarázta a szakember.

Egy ember etesse

– A legjobb megoldás, ha van valaki a településen, aki magára vállalja a gólya etetését. Felvesz egy élénk színű kabátot, vihet magával sípot, és mindig ugyanabban az időpontban leszórja neki a napi 30-50 dekagramm lehetőleg csirkenyakat, vagy halat, ami nem vastagabb két ujjnál. Más összetételű tápláléknál vitaminhiány léphet föl. Ha a falu apraja-nagyja eteti a madarat, akkor fennáll a veszélye, hogy nagyon hamar, öt-nyolc nap alatt rögzül benne, hogy az ember segítőtárs, különösen ha még fiatal állat. Ezzel az a gond, hogyha sikeresen életben tartják egy évig, és jövőre megerősödik annyira, hogy el tud indulni, akkor Afrikában is az emberek társaságát keresi majd. Ott pedig közel sem biztos, hogy ennyire kesztyűs kézzel bánnak majd vele. Sajnos volt már rá példa, hogy a szelíd gólyákat a másik kontinensen levadászták, és elfogyasztották vacsorára – tudatta a Mályi Természetvédelmi Egyesület elnöke.

Detzky Anna