Elhunyt Julius Nota

Julius Nota
Julius Nota

Péntek délután késelés
áldozata lett Julius Nota, a Rimaszombat
kapusedzője, a Diósgyőr korábbi
kapusa. Egykori edzők,
játékostársak emlékeznek
rá. 

15.50: Kedden temetik Notát


Nem sokkal ezelőtt el tudtuk érni a
család egyik putnoki
barátját
, Tóth
Attilát
, aki
Szlovákiából
Diósgyőr
felé autózott –
miután a helyszínen járt:
Gyuszi délután 4
óra után 10 perccel ment ki a
lakásból, 4 hónapos kis
vadászkutyáját akarta
megsétáltatni a kert alatt. Egy
füves területre, amely légvonalban kb.
150-200 méterre van a lakástól.
Párhuzamosan van két út, az egyik
egy gazdaági épülethez, a
másik a focipályához vezet. Itt
találkozhatott feltételezések
szerint egy általa ismert emberrel, aki
szemből nyakon szúrta. Ezután
még 40 métert tett meg az úton, de
sajnos mire a mentő kiért,
elvérzett.

Tóth Attila honlapunknak
elmondta, jelenleg Julius Notát
Kassáról, ahol a boncolást
végezték, hazafelé
szállítják. Megtudtuk tőle
azt is, hogy az egykori remek
hálóőr kedden
déután 13 órakor a
Jánosiban található
temetőbe
helyezik örök nyugalomra.

15.47: Előlről érte a
támadás Juliust


rimava.sk -t
tájékoztatta a besztercebányai
rendőrség szóvivője
Mária Faltániová,
eddig ismeretlen az elkövető – a
község
szenyvíztisztítója felé
vezető mellékúton támadt
rá Julius Notara
egy késsel. A DVTK volt kapusát
szemből támadta meg az elkövető:
előlről szúrta meg a
nyakát.

Szúrt vágott sebről van szó
mondta el a rendőrségi
szóvívő aki azt is hozzátette
az áldozat ezzel a nyaki
sérüléssel kb. 40 métert tett
még meg a szomszédos réten ahol
összeesett.


A cselekménynek egy véletlenül arra
sétáló férfi volt
szemtanúja - mondta el a
rendőrségi szóvivő - aki
azonnal értesítette a
mentőket.

Az igazságügyi orvosszakértő
akit a helyszínre hívtak a halál
közvetlen okaként a szúrt
vágott nyaki sebet, és az ennek
okán bekövetkezett
belsővérzést
állapította meg. 

Ezért a súlyos
bűncselekményért az
elkövető 15 -20 évet is kaphat
- mondta Faltániová, aki
hozzátette, azonnal elernedelték a
boncolást, a rendőrség a
nagyerőkkel nyomoz.
Julius N. a rimaszombati futballcsapat
játékosa volt aki aktív karreirje
idején, sikeresen szerepelt dolgozott
magyarországi NBI.-es csapatokban is. Jelenleg
az első ligás MFK
csapatának edzője mellett dolgozott
asszisztensként, ugyanitt a kapusok
edzője volt.

-Szörnyű tragédia történt,
ami mindannyiunkat érint akik ismertük, ez
volt az első reakciója a MFK
futbalcsapat vezető
edzőjének Ján
Ostroma
-nak, aki tegnap  este
utoljára látta az elhunytat –
körülbelül 15.45 perckor a rimaszombati
standionban, ahol Július a kapusoknak tartott
edzést.

-Nem is gondoltuk volna, hogy egy órára
rá kapjuk a hírt , hogy Julko nincs
köztünk . Ez minden szempojtból
óriási veszteség mondja
Ostroma aki szerint
Julius mint ember mint apa, mint
szülő, sportoló,
példaképek közé tartozott.


Forrás: rimava.sk


A helyszínen készült
videó: 


14.18: Már nem lesz
vendég
 


– El sem akarom hinni, hogy ez
történt – mondta szomorúan
Kiser László, a
DVTK
utánpótlásedzője, aki
korábban csapattársa volt Julius
Notának
. – Vitya
(Vitelki Zoli – a szerk.)
hívott fel délelőtt és
tőle tudom, hogy milyen tragédia
történt. Jóval többek voltunk,
mint csapattársak,
Gyulával szobatársak
voltunk szinte minden alkalommal, amikor
összetartáson, vagy
edzőtáborban volt a csapat. Nagyon
jól ismertem, a múlt héten
beszéltem vele legutóbb telefonon. Nem
laktunk messze egymástól, de ebben a
rohanó világban mindig csak
terveztük, hogy összehozunk egy
közös napot. Amikor itt járt
januárban a
szurkolók által szervezett
focitornán
, akkor beszéltük meg,
hogy tavasszal biztosan meglátogatom…


Szörnyű ez az egész, és
bár nem tudom, hogy mi történt, de
kizártnak tartom, hogy valami
leszámolásos, vagy más,
alvilághoz köthető dolog miatt
történt ez a szörnyűség,
mert Gyula tisztességes,
jószándékú ember volt.
Volt.. Tényleg nem értem az
egészet, elképesztő, hogy milyen
világban élünk… 


14.05: A gyilkosság tegnap
késő délután negyed öt
és fél öt között
történt, a sportoló
szülőfalujában, Rimajánosiban.
Julius Nota kutyát
sétáltatott, amikor
megtámadták – adta hírül a Kossuth
Rádió
. A község
polgármestere, Marcek Stanislav
az MR1-Kossuth Rádiónak elmondta, a
támadóról,
támadókról nem tudnak semmit.


A leszúrt Notát egy
falubeli találta meg. A mentők
megérkezésekor még élt a 37
éves kapus-edző. A rendőrség
még pénteken este megkezdte a
környező házak lakóinak
kihallgatását. A
tanúkihallgatások szombaton
délelőtt is folytatódtak.


13.47: A Tiszaújvárosban
zajló műfüves
pályaavatón, munkatársunk
talákozott Ternován
Ferenccel,
a DFC egykori
jobbszélsőjével szombaton
délután, aki szintén
csapattársa volt Nota
Gyulának
.


– Miért? – kérdezett vissza az egykori
remek középpályás. –
Egyszerűen nem hiszem el hogy fordulhat elő
ilyen… Az igazi Gyulát
szerintem kevesen ismerték, olyan szerény
ember volt, hogy még azon is
“problémázott”, ha jó
teljesítménye miatt ő került a
kapuba. Lehet sokan nem értik meg, de túl
profi volt a hozzáállása. Mivel a
feleségem sajóbábonyi,
emlékszem, ha autóval jött
vagy motorral, akkor több alkalommal is
ő vitt haza Sajóbábonyba az
edzések után…

A
legtöbbet
Diósgyőrben
Julius Nota, vagy
ahogy Diósgyőrben
ismerték Nota Gyula
1971. április 23.
született és felvidéki
magyarként 26 éves volt,
amikor
magyarországi pályafutását
megkezdte, a Diósgyőri
FC
-nél. 1997 nyarán a
Tornyi
Barnabás
 vezetőedző
által irányított
diósgyőri
együttes hálóőre
lett, és a
piros-fehéreknél másfél
éven át, összesen 31
élvonalbeli meccsen őrizte
a kaput. 1999 elején, amikor a
diósgyőri klub anyagi gondokkal
küszködött, elfogadta a
Dunaferr hívását, ahol
fél évig volt, és 8
meccset játszott. Az 1999/2000-es
szezonban a Zalaegerszegi TE
játékosa volt, de mivel
Vlaszák Géza
mellett nemigen jutott szóhoz,
mindössze egy egerszegi bajnokival a
háta mögött ismét
klubot váltott és a Kispest
játékosa lett. A
fővárosi
együttesnél 17 NB I-es meccsen
állt a kapuban, majd 2001
nyarán utolsó
magyarországi
állomáshelyére, a
Vasashoz igazolt. Az abban a szezonban
az élvonaltól
búcsúzó piros-kékeknél
25 élvonalbeli bajnokin állt
a kapuba, majd még egy fél
évig a második vonalban
szerénykedő angyalföldi
gárdánál
játszott, és a Vasas
megszűnése, a
bajnokságtól való
visszalépése után
fejezte be magyarországi
futballkarrierjét, és
tért vissza
szülőföldjére, 82
magyar élvonalbeli meccsel a
háta mögött.

A Diósgyőr
1998/99-es csapatfotója. A képen a
felső sor jobb szélén
látható Julius Nota:


13.30: Julius Nota nagy
csatákat vívott annak ideján
Rácz Róbert,
DFC kapujába
kerüléséért. A jelenleg
Jászladányban
játékosedző kapus úgy tudta
meg a hírt, hogy egykori
játékostársa, a pillanatnyilag a
DVTK szombati ellenfelénél, a
REAC-nál dolgozó pályaedző
Nagy Sándor mondta el neki:


– Hát ez borzalom… – nyilatkozta a BOON-nak
Rácz Róbert. – Gyuszival
nagyon jó volt a kapcsolatom, nem csak a
pályán, hanem azon kívül is.
Talán kevesen tudják róla, hogy
sokszor hozott jó rimaszombati
pálinkát, amit
meg-megkóstoltunk….


13.18: A diósgyőri
kapuslegenda
, a DVTK jelenlegi
kapusedzője Veréb
György
nem titkolta elzokogta
magát, amikor eljutott hozzá
Gyula halálhíre:


– Nem sokszor volt a kezem alatt olyan kapus, aki
szakmailag úgy állt a munkához,
mint ő, annyira meg vagyok döbbenve, hogy azt
elmondani nem tudom. Körülbelül 10
éve lehetett az esküvője, amelyre
meghívott bennünket, most pedig
készülhetünk a
temetésére… – mondta a BOON-nak
Veréb György.

– Az utóbbi hetekben kétszer is
talákoztunk, hiszen januárban
a csapat megsegítésére rendezett
gálán
ő váltott engen az
öregfiúk kapujában, majd pár
nappal,ezután
Rimaszombaton az edzőmeccsen

találkoztunk. Ez volt az utolsó
találkozásunk, meghívott egy
italra a büfében. Mondtam neki, hogy
még van némi szlovák
koronám, adjon tippet, hogy hol tudnám
elkölteni. Azt mondta nekem:
Gyuri bácsi itt már
euróval fizetnek, de segítek
magának beváltani…”


13.00: Majd’ egy hónappal
ezelőtt a
Bajtársak szurkolói csoport egy az
“Összefogás a
Diósgyőrért” elnevezésű
focigálát rendezett
az egykori
és mai diósgyőri
labdarúgók
részvételével, hogy a
bevétellel is segítsék az akkor
nehéz helyzetben lévő szeretett
klubjukat. Az egykori játékosok
között Nota Gyula az
elsők között volt, aki igent mondott az
invitálásra. Számára nem
volt kérdéses, hogy a bajban
lévő egykori klubján a
jelenlétével segítsen. A
diósgyőri fanatikusok pedig nem is
feledkeztek meg az 1998-as
Tornyi-csapat
meneteléséből (harmadik helyen
zárta az őszi idényt a
DVTK) hatalmas szerepet
vállaló Notáról.
A remek hálóőrt 10 év
múltán is hatalmas vastaps fogadta a
miskolci sportcsarnokban. 


12.54: Néhány
héttel ezelőtt éppen
Rimaszombaton vendégeskedett a
Diósgyőri VTK
. Az edzőmeccs
előtt kollégánknak Nota
Gyula
, a rimaszombatiak kapusedzője
készségesen mondta el a
házigazdák
összeállítását.
Örömmel emlékezett vissza a
diósgyőri éveire a
kiváló kapus, valamint elárulta,
hogy csapatuk a szlovák
másodosztályban csak egy ponttal van
lemaradva az első helyezettől és
gőzerővel dolgoznak rajta, hogy a
rimaszombatiaknak újra élvonalbeli
csapatuk legyen. Sajnos a pénteki
tragédia után a kiváló
sportember már nem lehet ennek részese…


12.42: Földesi Károly, a
DFC egykori pályaedzőjét
telefonon sikerült elérnünk. A
tréner megdöbbent a hír
hallatán és a következőket
mondta el a Borsod Online-nak:


– Rövid időn belül ez már a
második eset, hogy sportolóval ilyen
történik… 
Gyulát jól ismertük
Diósgyőrben, olyan emebernek, aki
a légynek sem tudott volna ártani. Egy
egyszerű, ugyanakkor rettentően szorgalmas
kapus volt, aki profi módon dolgozott.
Írtam egy sms-t Gyula volt
diósgyőri edzőjének a jelenleg
külföldön dolgozó Tornyi
Barnabásnak
, aki ezt követően
visszahívott. Elmondta, hogy őt is
rettentőe módon lesújtotta
Gyula halálhíre.


12.03: Farkas Gábor a
DVTK technikai igazgatója Julius
Nota
halála kapcsán a Borsod
Online-nak elmondta, hogy a szombaton 17 órakor
megrendezésre kerülő DVTK-REAC
NB I-es bajnoki mérkőzést
megelőzően 1 perces gyásszünet
lesz az elhunyt kapus emlékére, és
a diósgyőri játékosok
fekete gyásszalagot fognak viselni a
mérkőzésen.  


11.45: Az egykori
diósgyőri portást
szülőfalujában, Rimavské
Janovcén
(Jánosi)
szúrták le a péntek
délutáni órákban,
miután edzésről
hazatért. Kapusedzőként
a rimaszombatiak mellett a szlovák U16-és
U17-es válogatottnál is dolgozó
egykori kiváló
hálóőr a
Diósgyőrön
kívül Magyarországon
védte még a Dunaferr, a
Zalaegerszeg, a
Kispest-Honvéd és a
Vasas kapuját is.


A Diósgyőr ezúton is
osztozik Julius Nota
családjának, gyermekeinek, rokonaiknak,
klubjának
gyászában. Korábbi kapusunk
37 éves volt – adta hírül a DVTK hivatalos honlapja.


Kapcsolódó cikkek:

Korábbi cikkeink
Julius Nota-ról
Egy
régi interjú Nota
Gyulával


(Az interjú megjelent a Piros
Lap című szurkolói
fanzine 1998 májusi
számában.)

Az éhes
kapus „enni”
kapott

Julius Nota nem bánta
meg, hogy Diósgyőrbe
szerződött

Kapusposzton nem sok gondja
volt az idén
(az
1997-98-as szezonban – a szerk)
Tornyi Barnabásnak, a
DFC szakmai
igazgatójának,
hi­szen az ősszel Rácz
Róbert, míg tavasszal
Julius Nota nyújtott
kiváló
teljesítményt.
Utólag elmondhatjuk: jó
döntés volt egy éve
szerződést adni a
rimaszombatiak
27
esztendős
hálóőrének.

– Hogyan kerültél
Diósgyőrbe?

Tavaly nyáron a
menedzserem ajánlotta, hogy
jöjjek Miskolcra. Egy hétig
voltam
próbajátékon.
aztán leigazoltak.

– Korábban tudtad,
hogy
van itt egy
csapat?

Persze, hogyne. Rimaszombat
– ahonnan jöttem – nincs olyan
messze Miskolctól, s
párszor mar jártunk itt
edzőmeccseket játszani. Ha
jól emlékszem 1992-ben
voltam a diósgyőri
pályán először,
amikor is nyertünk 1-0-ra.

– Otthon hányadik
számú kapusként
számítottak
rád?

A csapattal két
évvel ezelőtt
fel­jutottunk az első
osztályba, és azon az
őszön végig én
védtem. Télen
aztán kétszer is
eltört az ujjam, így 1997
tavaszán nem is edzettem,
amelynek egye­nes
következménye volt, hogy
kikerül­tem az
együttesből. Nyáron
aztán elhatároztam:
távozom.

– Nem is voltak más
ajánlataid?

Nem. Nem vagyok az a
válogatós típus.
Az egész hirtelen jött.
Vasárnap ajánlotta a
menedzserem ezt a lehetőseget,
és szerdán mar
jöttem is edzésre.

– Ekkor már
informálódtál a
társakról?

Nem tudtam semmit sem a
játékosokról, sem
a ka­pusokról. A
DFC-ről annyi
információm azért
volt, hogy egy olyan csapat, amely
sokáig volt NB I-es, de
aztán kiesett,
később pedig
osztályozókat
játszott. Figyeltem a tavalyi
osztályozót is,
így aztán
ráláttam a dolgokra.

– Amikor megláttad a
DFC-nél a kapusokat,
bíztál benne, hogy
egyszer majd ott állsz a
haló előtt?

Minden kapus azt szeretne,
ha védene, és nemcsak a
padot koptatná. Így
voltam vele én is, vártam
a megfelelő alkalmat.

– Rácz Robi aztán
szinte hétről-hétre
szenzációsat
nyújtott…
A kapuban csak egyikünk
állhat, mindig az, amelyik jobb
formában van. Ez ellen nem
lehetett mit tenni, mivel Robi
tényleg nagyszerű volt.

– Az ősszel akadt egy nagyon
balszerencsés
mérkőzésed, amely
után néhány
szurkoló azonnal
kikezdett.

Szerintem egy
mérkőzés
alapján nem lehet
megállapítani, ki a
jó, és a ki a rossz
futballista. Az ilyen hibák
benne vannak a fociban. Elismertem, de
mennem kellett tovább,
túl kellett leptem rajta.
Tanulni kell az ehhez hasonló
esetekből, de semmiképpen
sem szabad leragadni.

– Aztán tavasszal nagyon sok
olyan találkozó volt,
amelyen ott hoztál pontot a
csapatnak…

Jólesett a
védés, hiszen otthon
korábban nem kap­tam
lehetőséget. Mi
tagadás jó volt megint a
kapu előtt állni.
Leginkább egy éhező
ember esetéhez tudnám
hasonlítani ezt az
egészet, aki végre enni
kap. Szeretnék ezen az
úton tovább menni, s
ezért mindent meg is fogok
tenni.

– Minden kapusnak van valami
kis
flúgja.
Neked?

Ezt inkább
megtartanám magamnak.

– A család Rimaszombaton
figye
lemmel
kísérte a
teljesítményedet?

Mivel a varos több mint
fele magyar, és van magyar
televízió adás is,
természetesen. Azt nem tudom,
büszkék-e az
eredményeinkre, de ha otthon
vagyok szóba kerül a
csapat.

– Aszlovák
bajnokság szerinted jobb,
mint
a magyar?
Nagyjából
egyforma, de szlovák
pontvadászat valamivel
keményebb, és nem adjak
fel olyan könnyen a
játékosok, mégha
vesztésre is állnak.
Talán ez a pici amiben elüt
az egyik a másiktól.

– Az idei első
osztályú szlovák
bajnokságban egykori csapatod az
előkelő hatodik helyen
zárt. Nem bántad meg,
hogy ennek a sikernek nem
lehettél a
részese?

A városnak és
a környéknek az volt az
igazi ünnep, amikor feljutottunk
az első vonalba. Ez azelőtt
meg soha nem esett meg, így mi
lehettünk ennek a
történelmi pillanatnak a
részesei. Tehát a
kérdésre a
válaszom: nem.

– Az ottani szurkolókat
össze lehet hasonlítani az
itte
niekkel?
Rimaszombat kisebb varos,
mint Miskolc, kisebb stadionnal,
kevesebb nézővel. Amikor
igazan ment a csapatnak 6-8000-en
jöttek ki a
lelátókra. Fan Clubok ott
is vannak, de a B-közép
azért aranyosan kisebb.