Elhunyt dr. Molnár Tibor

Elhunyt dr. Molnár Tibor
Elhunyt dr. Molnár Tibor
Türelemmel és méltósággal viselt hosszú, súlyos betegség után 2014. május 25-én – 76 éves korában – elhunyt Dr. Molnár Tibor főorvos, aki több mint 42 éven át gyógyította gondosan a rábízott betegeket az ózdi Almási Balogh Pál Kórház Belgyógyászati Osztályán.

1938. március 18-án született Polgáron, ahol általános iskoláit is végezte. Érettségi vizsgáját 1963-ban Sárospatakon tette le, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1963-ban átvehette az orvosi diplomát. Ez után helyezkedett el még 1963-ban segédorvosként a kórház Belgyógyászati Osztályán, ahol folyamatosan dolgozott 2006. január 14-ig.

Kezdetben segédorvosként, majd 1968-tól belgyógyász szakorvosként tevékenykedett. 1973-ban adjunktusi címet kapott, 1975-től pedig a belgyógyászati utókezelő valamint a fertőző osztály önálló részlegvezető főorvosa lett. 1995-től távozásáig a Krónikus Osztály osztályvezető főorvosa volt.

Szakmai érdeklődési köre: a fertőző betegségek, gyomor- bélrendszeri betegségek és cukorbetegség felé irányult. Nagy gyakorlatot szerzett hasi ultrahangok, gyomor- és béltükrözés, valamint májbiopsziák területén.

Részt vett a járóbeteg rendelés munkájában is. Dolgozott a belgyógyászati szakrendelésen, 1968-tól pedig ő végezte a máj- és cukorbetegek gondozását. Részt vett a munkaképesség elbírálását végző bizottság munkájában, de tanított az egészségügyi szakközépiskolában is.

Számos előadást tartott helyi és regionális tudományos rendezvényen. Élénk társadalmi tevékenységet folytatott. Ezen tevékenység középpontjában az érdekképviselet állt, 1978-tól a kórház Szakszervezeti Bizottságának titkára volt.

Hasznosan tevékenykedett az ózdi Városi Tanács Egészségügyi Bizottságában, 1982-ben pedig a BAZ. Megyei Tanács tagjává választották. Tevékenységét szorgalom, mély empátia, nagy munkabírás, segítőkészség, megbízhatóság jellemezte. Szívesen oktatta a fiatal kollégákat. Tevékenysége elismeréseként 1974-ben Miniszteri Dicséretet, 1979-ben Kiváló Munkáért EÜ. Miniszteri kitüntetést, 1995-ben pedig Miniszteri Díszoklevelet kapott.

Nyugdíjazása után feleségével gyermekeik közelébe, Nyíregyházára költöztek. Rendezett, boldog családi életet élt. Utolsó napjaiban is szerető felesége, gyerekei és unokái igyekeztek enyhíteni szenvedését.

A család ózdi búcsúztatót tervez, ennek időpontjáról később történik intézkedés. Emlékét kegyelettel őrizzük, Nyugodjon Békében!








hirdetés








hirdet�s