Elgazosodott a gazdátlan patak

Elgazosodott a gazdátlan patak
Ózd – A gazdátlan patak Susától egészen a Velence-telepig tart. Elgazosodva, a víz folyását meggátolva, ezzel pedig a területen élőket folyamatos árvízveszélynek kitéve.

A helyi lakosok többször is tartottak patak takarítási akciót, de gép híján ezeket a növényeket, nádakat nem tudják gyökerestől eltávolítani, így ezek a munkálatok csak átmeneti megoldásnak számítanak. Szűk másfél évvel ezelőtt Uraj egyik szakaszán csupán hat-nyolc centi hiányzott ahhoz, hogy a víz elhagyja a medrét, és elöltse a parttól néhány méterre található lakóházat. A nagy katasztrófa tehát egyelőre még várat magára, ugyanakkor anyagi kárt már most is okozott a víz. Mivel a patak az elgazosodás miatt nem tud a medrében haladni, a környező veteményeseket és pincéket árasztja el. Susán Tóth Rezső évek óta nem tudja csak a lépcsőjéről tud benézni a ház alsó részébe, mert a víz az úr.

Tó a pincében

– Elöntötte a patak a pincémet, de sajnos ez már évek óta gondot jelent Susán és Urajon. Egyszerűen nem tudunk mit tenni, itt fönt hiába takarítunk, ha lejjebb megáll, sőt visszafolyik a víz. A probléma körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdődött, azelőtt száraz volt a pince, de most már a környező földekbe sem ültetnek semmit, mert úgy is kirohadna.
A patak egyébként a Földművelési – és Vidékfejlesztési Minisztérium megyei irodájához tartozik. A kezelő évek, sőt évtizedek óta nem tesz semmit annak érdekében, hogy az áldatlan állapotok megszűnjenek. Tartó Lajos, Uraj-Susa területi képviselője már több hivatalos levelet is küldött az illetékes hivatalba, sőt az ózdi önkormányzat is kért már segítséget, de egyelőre hiába. Nemhogy segítség, de a levelekre még válasz sem érkezett.
– Valamikor a hetvenes években volt utoljára megkotorva a patak – gondolt vissza Tartó Lajos. – Azóta semmi, hiába fordulunk az illetékes szervekhez. Úgy gondolom, ha a magyar állam megköveteli a lakosságtól, hogy tartsa rendbe a saját portáját, akkor ugyanez viszont is igaz. Azt pedig felháborítónak tartom, hogy több vonalon hiába írunk levelet, még csak nem is válaszolnak egyikre sem a fenntartó részéről. Nyilván ez így nem mehet sokáig, mert egy nagyobb árnál, akár az egész uraji és susai részt elöntheti a víz, akkor pedig ki fogja a lakosság kárát megfizetni.

A magyar állam. Legalábbis így gondolják a megyeszékhelyen. Természetesen megkerestük a minisztérium megyei irodáját, amelyhez “papíron” az Uraj-patak” gondozása, rendben tartása tartozik. De csak merő jó indulattal lehet őket kezelőnek nevezni, ezt a vízügyi referens is beismeri.

Nincs rá pénz

– Egy kényszerkezelésről van szó Uraj esetében – jelentette ki Demjén Sándor, vízügyi referens. – Az a probléma, hogy a kilencvenes években megszűntek azok a vízgazdálkodási társulások, amelyek korábban ezeket a feladatokat megoldották, azon a vidéken pedig nem alakult új. Nyilván ebben az esetben az lenne a kézenfekvő, ha az önkormányzat kezelésébe kerülne, és a helyiek az ilyen gondokat saját körben tudnák orvosolni. Mi ugyanis erre anyagi forrással nem rendelkezünk, tehát ebben az esztendőben nem várható változás az Uraj-patak ügyében. Ha anyagi kár keletkezik, akkor a lakosság a magyar állam felé élhet kártérítési kérelemmel. Talán azt lehetne még megoldás, ha a kotrás költségeit az ott élők kifizetik, ebben az esetben megszűnhetne a nagy gaz, és a folyamatos árvízveszély.

Tartó Lajos azonban erről hallani sem akar. Nyilván a képviselő is nyugodtabb lenne, ha a patak kezelése olyan kézbe kerülne, amely megoldást jelent, de nem ilyen állapotban. A képviselő úgy véli: előbb tegye rendbe a kezelő, és utána lehet tárgyalni az átadás-átvételről. Az ügy tehát nem oldódott meg, az viszont valóban elvárható lenne, hogy a hivatalos levelekre legalább egy választ kapjanak az uraj-susaiak. Vagy a megyei irodán borítékra és bélyegre sem futja?








hirdet�s