Elfojtott vágyak, köztes út és egy nem túlságosan szimpatikus isten

Pillanatkép az előadásból
Pillanatkép az előadásból - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Október 1-je óta látható a Bakkhánsnők a Játékszínben.

A három nagy antik görög drámaíró közül Euripidész volt a legkíméletlenebb, metsző iróniával reflektált a korabeli athéni társadalomra. Utolsó, már csak halála után bemutatott drámájának középpontjában Pentheusz, Théba ura áll, aki megtiltja, hogy a város polgárai ünnepeljék Dionüszoszt, a bor, a szórakozás, a testiség és a szenvedélyek istenét. Dionüszosz ezért útra kel, hogy bosszút álljon a pimasz halandón – ebben pedig a városhoz közeli erdőben önfeledten, vadul táncoló bakkhánsnők lesznek a segítségére.

A Játékszín olyan hely, ahol lehet kísérletezni.” Harsányi Attila

Különleges

Szőcs Artur, a Miskolcon bemutatott darab rendezője különleges színházi és táncnyelvet használva keresi a választ, hogy miként találhatjuk meg a köztes utat a végletek között. Így a szereplőknek például a rúdtánccal mint sporttal is alaposan meg kellett ismerkedniük, ebbéli tudásukat ugyanis az előadás során be is kell mutatniuk.

Így Bodoky Márknak is, aki főiskolai hallgatóként ebben az évadban csatlakozott a miskolci társulathoz és rögtön egy főszereppel debütálhatott, hiszen ő alakítja Dionüszoszt.


– Nagyon megtisztelő, hogy egy ilyen nagy feladatot kaphattam, ami egyfelől bizalom, másfelől lehetőség is, hogy sokat tanulhassak – vallja a szerepről. Ahogy mondja, nem feltétlenül játszható el az, hogy milyen egy isten, érdemes inkább az emberi oldalát keresni, amely bizony van, sőt olyan része is, amely mindenkiben megtalálható.

– A próbafolyamat közben is a darabban fellelhető emberi kettősség foglalkoztatott. Azon túl, hogy bosszút áll az isten, de azt is látja, hogy egy olyan rendet tart fenn Pen­theusz, amelynek az ellenkezőjére vágyik, ezt akarja előhozni belőle a kaland során, amelyen végigviszi. Nagyon érdekes kérdés, hogy miért nem tudunk a vágyainknak eleget tenni, miért hagyjuk, hogy a társadalmi korlátok visszatartsanak. A saját életemből is ismerem ezt az érzést és persze válasz nincs – teszi hozzá a fiatal színész.

Indokolt alulöltözöttség

Mint mondja, a rúddal sikerült jól megbarátkoznia az órák során, amelyek nagyon érdekesek és cseppet sem könnyűek voltak, de élvezte az ismerkedést ezzel a sporttal. Az alulöltözöttséggel és a meztelenséggel pedig nincs gondja a színpadon, ugyanis ebben a darabban abszolút indokoltnak tartja.

Ahogy nincs ezzel gondja a Pentheuszt alakító Harsányi Attilának sem.

Miért nem tudunk a vágyainknak eleget tenni?” Bodoky Márk

– A Játékszín olyan hely, ahol lehet kísérletezni, ahol lehet feszegetni a színház határait. Én kifejezetten örülnék neki, ha bátrabban is tenné ezt és az terjedne el róla, hogy itt bármi megtörténhet – mondja a színész.

A darab nyelvezete kapcsán megemlíti: a nagy monológját – hogy jobban megértse a mondanivalóját –, lefordította „hétköznapi magyarra”, ami közben igazán jókat derült.

– Bár van vallási vonatkozása a darabnak, de nem ez elsődleges. Az érdekessége, hogy jön egy új isten, aki azt akarja, hogy őt szeressék az emberek. Elég agresszív istenről van szó, aki nekem nem kifejezetten szimpatikus – jegyzi meg a művész mosolyogva.

Kevesebb baj érhet?

Hozzáteszi: az antik Görögországban ez nem volt olyan meglepő, mint a ma emberének, a darab azt üzente, jó, ha betartjuk a szabályokat. Az emberek ma gyakran gondolják azt, hogyha valamit – mondjuk egy istent – tisztelnek, akkor kevesebb baj érheti őket.


– Az ember mindig küzd a vágyaival, amit elfojt, és gyakran nem meri senkinek sem elmondani, de kár lenne képmutatónak lenni és ezt nem bevallani. Ez a kettősség semmit sem változott az ókori Görögország óta – mondja Harsányi Attila.

A két főszereplő mellett Szegedi Dezsőt, Tenki Dalmát, Nádasy Erikát, Czakó Juliannát, Varga Zoltánt, Seres Ildikót és Máhr Ágit láthatjuk a Bakkhánsnőkben.

Horváth Imre








hirdet�s