Akinek szívügye az ózdi Kultúrgyár

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter öt építésznek, köztük Csontos Györgyinek adományozta idén az Ybl Miklós-díjat. Az ózdi születésű szakembert többek között az egykori törzsgyár területén néhány évvel ezelőtt megvalósított fejlesztések, vagyis a Kultúrgyár projekt tervezéséért tüntették ki. Az indoklás szerint különösen az ipari örökség rehabilitációjának területén végzett, nemzetközi szinten is kiemelkedő munkát díjazták. 2012 és 2014 között három épület felújítása valósult meg Ózdon, amelynek a tervezése Csontos Györgyi és kollégái munkáját dicséri: a kohászat egykori fúvógépházát, valamint az erőművet és a városi múzeum rekonstrukcióját végezték el. Tervezői munkásságának szintén fontos és elismerést kapott része még az ózdi Újváros Téri Általános Iskola felújítása és bővítése is.

– Mindhárom munka kapcsolódott az ipari örökségvédelemhez – tekintett vissza azokra az évekre az Ybl-díjas Csontos Györgyi. – A múzeum és a fúvógépház épülete ráadásul műemlékvédelem alatt állt, ezt is figyelembe kellett venni a tervek elkészítésekor. Érdekesség, hogy a törzsgyárat és a kohászatot körülölelő munkáskolóniák műemlék jelleggé történő nyilvánításában is aktívan részt vettem, úgyhogy Ózd, a vasgyár és ez a környék minden szempontból közel állt és közel áll a szívemhez. A jelenlegi Digitális Erőmű és az NFÉ épülete egy állami fejlesztés része volt, a múzeum felújítására, valamint szabadtéri skanzen kialakítására pedig az önkormányzat pályázott. Építészeti szempontból azonban igyekeztük egy nagy egészként kezelni az egész munkát.

Csontos Györgyi hangsúlyozta: az Országos Műemléki Tervtanács testülete elé kellett vinni a felújításra vonatkozó elképzelést, ahol a műemlékvédelmi korlátozások ellenére arra biztatták, hogy nyugodtan legyen progresszívebb. Ne csupán egy átlagos rekonstrukció valósuljon meg, nyugodtan emeljen be néhány elemet a kortárs építészeti megoldások közül.

Jó játék, szép ajándék

– Ebből a szempontból teljesen zöld utat kaptam – folytatta Csontos Györgyi. – Ettől függetlenül igyekeztem az említett két műemlékvédelem alatt álló épületet kellő gondossággal, óvatossággal kezelni. Nem a hivatal korlátozott, hanem inkább én saját magam. Ez pedig szerintem előnyére vált az egész folyamatnak. Annyira volt nehéz, mint bármelyik tervezési munka. Inkább egy nagyon jó játéknak, szép ajándéknak tekintettem, hogy alkalmam nyílt foglalkozni ezekkel a nagy múlttal rendelkező épületekkel. Egyáltalán nem hétköznapi, kommersz megbízatás volt, és nem csupán a saját gondolataimat, ötleteimet adja vissza, hiszen sok építész és mérnök kollégám közreműködött ezekben az években. Összességben nagy élményt jelentett végigtervezni ezeket az épületeket.

Az is fontos szempont volt, hogy egy évszázadok alatt erősen leromlott területnek kellett teljesen új, városi funkciót adni a vasgyár területén. Különlegesnek számított a szabadtéri múzeum bejárata, amely a kiszabályzott patakmeder terébe lett bevezetve.

Csontos Györgyi szerint a tervezés egyáltalán nem olyan volt, mintha egy egyszerűen lezajló zöldmezős beruházás lett volna. Ez az időszak rengeteg spontaneitást és az adódó váratlan helyzetekre választ adni tudó kreativitást követelt meg tőlük és a kivitelezőktől egyaránt.

Nemzetközi elismerés

– Mindig újabb és újabb dolgok derültek ki a területtel és az épületekkel kapcsolatban, de hajtott bennünket, hogy jó cél érdekében dolgozunk – tette hozzá az Ybl-díjas tervező. – Úgy érzem, hogy a város ipari múltja magasabb szintre lépett a hazai és a nemzetközi köztudatban is. Azok után pedig pláne, hogy tavaly a nemzetközi ingatlanszövetség a moszkvai gáláján World Gold Winner díjjal ismerte el a Kultúrgyár projektet. Ezáltal a város és a régió is egy kicsit ismét a reflektorfénybe került. Mind a mai napig jó érzéssel lépek be mindhárom házba. Nem mondom, hogy minden egyes porcikájában azt adja vissza, mint ami az eredeti tervekben szerepelt, de ez építészbetegség. Mi ugyanis először mindig a hibákat vesszük észre, csak ezután nézzük az összképet, a szépséget.

A Kultúrgyár projekt tervezője szerint az is rendkívül lényeges, hogy az átadás óta a dolgozók és a látogatók nagy szeretettel veszik igénybe ezeket az intézményeket. Ez pedig azt jelenti, hogy a mindennapok során is használható épületeket terveztek. Többek szerint inspiratív a munkahelyük, amit a régi funkciójuk után nehéz volt elképzelni.

Imázsjavítás

– Ha valamit nem akartam elrontani, akkor ez az volt. Jókora lokálpatriotizmus dolgozik bennem, ezért szerettem volna Ózdnak valami szépet, különlegeset, értékeset adni – szögezte le Csontos Györgyi. – Az is motivált, hogy a város imázsa az országos köztudatban sokkal rosszabb, mint valójában, amin a magam eszközeivel igyekeztem változtatni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy igazi teammunka volt, büszke vagyok minden kollégámra, akinek része volt ebben a folyamatban. Az Ybl-díjat egyelőre még csak virtuálisan kaptam meg. A koronavírus miatti helyzetben az átadót elhalasztották, de a hivatalos értesítés már megérkezett hozzám. Szakmai pályafutásom legrangosabb elismerése, ami természetesen rendkívül megtisztelő. A végleges helye még nincs meg, de vélhetően nagyon becses helyen, az irodámban fogom elhelyezni. Oda, ahol napközben is rápillanthatok.

(A borítóképen: A Nemzeti Filmtörténeti Élménypark és az ózdi gyártelep rehabilitációjának tervezője Csontos Györgyi| Fotó: ÉM)