Életfogytig börtönben maradhat a sajószögedi anyagyilkos

Akt.:
A fiú megverte és nyakon szúrta anyját
A fiú megverte és nyakon szúrta anyját - © Fotó: TB
Miskolc, Sajószöged – Régóta konfliktus volt a családtagok között, végül a fiú megverte és nyakon szúrta anyját. Huszonöt évig rács mögött maradhat.

Különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a Miskolci Törvényszék azt a férfit, aki tavaly nyáron megölte édesanyját. A vádlott a fegyházbüntetéséből legkorábban 25 év elteltét követően bocsátható feltételesen szabadságra. Dr. Rémiás László ezen túlmenően a vádlottat tíz évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta.

A 60 esztendős S. Imre már évek óta haragos viszonyban volt a vele egy háztartásban élő, 80 éves édesanyjával, valamint fivérével is. A viszony a családfő 2012-es halála után rohamosan romlott, többször is kiszállt a rendőrség a családhoz. A véd szerint züllött életmódot folytató férfi ellen többször is távoltartást rendeltek el, egyszer felfüggesztett szabadságvesztésre is ítélték. Anyja azonban a rendőri intézkedést követően sosem kérte, hogy eljárás induljon.

Legutoljára a végzetes cselekedet előtti napon született ideiglenes távoltartási végzés, a férfi azonban másnap berúgott, aludt, s hazament, ahol összevitatkozott a nyárikonyha előtt a fotelben üldögélő anyjával. A vádlott egy seprű nyelével, majd amikor 10-15 ütés után az eltört, ököllel fél órán keresztül bántalmazta, egy ütéssel a gégeporcát is eltörte, majd egy késsel nyakon szúrta a sértettet. A férfinek hiába kiabáltak a szomszédok, hogy hagyja abba a segítségért kiáltó asszony bántalmazását, ez aznap hatástalan maradt. Miután végzett, a vádlott elindult kifelé az udvarról, miközben egy kockás rongyba törölte a véres kezét, és a tőle két méterre álló szomszédok hallatára közölte, hogy „elvágtam a torkát”, majd megnyugodva visszament a ház udvarára. A férfi a rendőrök kiérkezésekor azt ismételgette, hogy „megérdemelte”, s azt is emlegette, nehéz dolga volt, mert az anyja védekezett. El is bagatellizálta az esetet, úgy emlegette csak, hogy „az a hülyeség”.

A sértett idős nő végül július 21-én hunyt el, mert a zúzódásokat, töréseket ugyan túlélte volna, a szúrás miatt a nyaki verőérben kialakuló vérrögök miatt légzési és keringési elégtelenség lépett föl. Ez egyenes úton vezetett ahhoz, hogy a férfit emberüléssel vádolják, a szokásosnál hosszabb bántalmazás pedig különös szenvedést okozott az asszonynak.

A bíró fölelevenítette a férfi anyja túlzottan irányított, uralkodott, szeretethiánya volt és anyagi viták is voltak a háttérben. A vádlott rendszeresen veszekedett családtagjaival amiatt, mert bezárt szobájából eltűntek dolgok, ellopták a pénzét. A végzetes konfliktus is egy szóváltással kezdődött, mert azt vette észre, megint eltűnt valamije. A bíró szerint lehet, hogy az anyjának is része volt az ellenséges viszony kialakulásában – erre utalt vallomásában a vádlott lánya is –, de azt nem tudta megállapítani a bíróság, hogy felróható magatartásként ez közrejátszott a cselekményben.
A bíróság szerint a vádlott csak részben ismerte el ténybelileg a cselekményt, csak annyit ismert be, hogy seprűnyéllel ütötte anyját, majd nem emlékszik semmire. A bíróság szerint az eset időpontjában közepes-súlyos ittas állapotban követte el tettét, de ez nála nem volt kirívó, így emlékeznie kellene a történtekre. Bár az utolsó szó jogán a férfi azt mondta, megbánta, hogy megölte anyját, a bíróság ezt nem értékelte enyhítő körülményként, ugyanis közvetlenül a cselekmény után tett kijelentései és viselkedése semmissé teszi ezt.

A bíróság szerint a vádlott beszámítható volt, nem beteg, személyiségzavara csak elősegíthette, megkönnyíthette a cselekedetet. Súlyosító körülményként értékelte a törvényszék, hogy a vádlott büntetett előéletű, méghozzá hasonló ügyek miatt és a cselekményt közvetlen hozzátartozója, édesanyja sérelmére, kitartó módon követte el, valamint, hogy két minősítő körülmény is fennállt: a különös kegyetlen elkövetési mód, és az, hogy a sértett idős koránál fogva a védekezésre korlátozottan volt képes.

Az ítélet nem jogerős, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett, az ügy a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.

– Tóth Balázs –