Élet a “napos oldal” mögött

Drótos János és felesége sírva mesélték történetüket
Drótos János és felesége sírva mesélték történetüket - © Fotó: Ádám János
Miskolc – A miskolci önkormányzat tavaly hirdette meg a telepfelszámolást, ami a számozott utcákat is érinti. Akkor csak találgatás folyt arról, hogy a telep elbontása a stadionrekonstrukció miatt vált sürgőssé. Februárban azonban megjelent a kormányrendelet, ez már több mint találgatás, hiszen kijelöli azokat a területeket, amelyek részei a fejlesztésnek, így a Tizedik utca is, ahol a Drótos család lakik. A tartozások melletti kipontozott rész kihúzva, vagy nulla van odarajzolva. A családnak mégis menni kell. Hogy hova, arra egyelőre nincs válasz.

A Tizedik utca kátyúi közt botladozva érjük el a Drótos család házát. A kert rendezett, a végében pedig ott emelkedik a stadion napos oldala. Igaz, kedd délelőtt nyoma sincs napnak, köd és szürkeség mindenhol. Drótos János és felesége a kapuban várnak minket. Segítséget kértek tőlünk, 16 év után nem szeretnének az utcára kerülni. Már az is reményt ad nekik, hogy elmesélhetik történetüket.

„16 éve élünk itt”

A tiszta, rendezett szobába megyünk, ahol a falakat a gyerekek fotói díszítik. A fotel a vendég helye, kérik, foglaljam el. Majd előkerülnek a papírok, azok a hivatalos igazolások, amik bizonyítják, a családnak nincs se közüzemi, se lakbértartozása. Mégis ki kell költözniük a lakásból, hiszen február 28-án lejár a MIK-kel tavaly megkötött bérleti szerződésük, újat pedig nem kötnek velük.

„16 éve élünk itt, bevezettettük a gázt, felújítottuk a konyha melletti hálófülkét, hogy a tizenéves gyerekeknek ne velünk kelljen aludniuk. Rendben tartjuk a kertet, dolgozunk, a gyerekeket rendesen járatjuk iskolába” – meséli sírva a feleség. Azt is megtudjuk, nekik három gyerekük van, de hároméves korától ők nevelik a sógorékét is, így most még két kiskorúról kell gondoskodniuk.

„Mióta megkaptuk a papírt, hogy mennünk kell, minden este sírva fekszünk le. Nincs megtakarított pénzünk, hogy lakást vegyünk, rokonokhoz nem tudunk menni, bérlakásra nem pályázhatunk, mert nincs meg az ahhoz szükséges jövedelmünk” – sorolják.

A szerződés lejárta után kérték a MIK-et, hogy biztosítsanak számukra a mostanihoz hasonló, komfort nélküli szociális bérlakást, de azt a választ kapták, erre nem köteles az ingatlankezelő. „A családsegítő pedig azt mondta, a gyerekek menjenek bentlakásos otthonba, én pedig anyaszállásra. És a férjem, vele mi lesz? 27 éve élünk együtt, miért kellene különválnunk, a gyerekeket miért kellene elvenni tőlünk” – kérdezte az édesanya.

Drótosék szerint a stadionfelújítás miatt kell menniük a lakásból. Igazából ezzel nem is lenne gondjuk, elköltöznek, ha kell, de nem szeretnének utcára kerülni – mondják.

Beszélgetésünk végén sírva kísérnek ki minket. A kertben észrevesszük a madárlakot, amiről megtudjuk, János garázsból alakította át. „Nagyon szeretem a kismadarakat, most négy van. Ez a hobbim, régen postagalambokat is tartottam” – derült fel János arca, amikor az állatokról beszélhet. Egy kalitkát ki is hoz, megmutatja a kedvenc madarát, de gyorsan vissza is siet vele a sufniba. „Hideg van kint, meg ne fázzon” – mondja mielőtt belép az ajtón…

ÉM_NSZR

Válaszok később

Kérdéseinkkel megkerestük a MIK Zrt.-t is, érdeklődtünk arról, hogy miért nem hosszabbítanak szerződést a családdal, milyen segítségre számíthatnak. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a moratórium ellenére is utcára rakhatják-e Drótosékat. Választ későbbre ígértek.