Ehetlek Magyarország!

Akt.:
Ehetlek Magyarország!
Ónod – Tavaly a saját településüket jelenítették meg mézeskalácsból az ónodiak, idén tágították a kört…

 – Vagy két hétig egybefolytak a napok az éjszakákkal, hanyagoltam a házi munkát is – meséli az ónodi Közösségi Házban kiállított „Mézes Magyarország” egyik alkotója, Stein Sarolta, eredeti szakmáját tekintve vegyész. Ő mintázta meg többek között a koronázási ékszereket és az Esztergomi Bazilikát. – Tavaly már részt vettem a közös munkában, az volt az első ilyen próbálkozásom. Most rákészültem a feladatra, egy gyakorlott mézeskalácsostól apróbb fortélyokat lestem el, de így is adódtak komoly kihívások. A kupolákkal, a gömbformákkal megküszködtem, a fiamnak már a „fülén jött ki” a sok selejt, mire rátaláltam a megoldásra, amit alaposan belisztezett szedőkanalak jelentettek.

Kicsik és nagyok

– Bár mindenki a saját receptje alapján dolgozott, itt minden ehető! – jelenti ki a szervezés lelke, Plósz Enikő önkormányzati képviselő (civilben „gyermekjólétis”), aki olyan büszkén mutatja egyenként és egészében is a mézes csodát, mintha valamennyi az ő keze munkája volna. Megtudjuk, az ötletelésnél még csak vagy 30-an jelentek meg, de menet közben bővült a kör. Vannak, akik egyénileg alkottak, közöttük férfiak, akik hallatlan precizitással, az arányokra gondosan ügyelve „építkeztek”, s vannak, akik csoportosan alkottak. A közel száz aktív résztvevő között van diák, háziasszony, kincstári dolgozó, tanár, nyugdíjas, biztosítós – sőt maga Tarnóczi József polgármester is –, s még sorolhatnánk. Épp csak cukrász nincs egy se.

– Folyamatosan tartottuk egymással a kapcsolatot, biztattuk egymást, mézeskalács recepteket, ötleteket, trükköket osztottunk meg egymással. Már tavaly is úgy éreztük: a közös munkálkodás, a kapcsolatok erősödése legalább olyan fontos, mint a kész produktum – osztja meg Enikő, miközben lelkendezve sorolja, ki és hogyan készítette az Országházat, az aggteleki cseppkőbarlangot és a többi nevezetességet.

Nem álljuk meg, hogy meg ne tudakoljuk, melyik a saját műve. Restelkedve vallja be: az összes kicsit égett fenyőfa, de a többiek ragaszkodtak azokhoz is, s akadt, aki szeretettel kidíszítette őket (erre ő végképp alkalmatlan lett volna). Bennünket pedig épp ez győz meg arról: a tojásfehérjén, cukron, mézen, liszten túl kell lennie még itt valami ritka összetevőnek, ami ezeket a mézes csodákat egyben tartja.

ÉM-SZK








hirdet�s