„Egy színész akkor színész, ha mindegyik műfajban működni tud”

Akt.:
Dénes Viktor
Dénes Viktor - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Mióta Miskolcon van, úgy érzi, nagyon sok igazi, szakmai dolgot tanult. Interjú: Dénes Viktorral, a Miskolci Nemzeti Színház színművészével.

Dénes Viktor a harmadik évadát tölti a Miskolci Nemzeti Színháznál. Mindig is színész szeretett volna lenni, három helyen is tanulta a színészmesterséget. Egy egyetemistaként adott nyilatkozata lepett meg: nem volt túl optimista a színészi léttel kapcsolatban, mint fogalmazott, iszonyú nehéz ma egy pályakezdő fiatalnak.

Mindegyik műfajt szeretem, csak az a kérdés, mikor mennyit.
Dénes Viktor

Nincsenek igazi rendezőegyéniségek, nehéz betörni a pályára. Aztán gyakornokoskodott a Katona József Színházban, majd Kaposváron. Miskolcon kezdte a pályáját.

Hogyan került Miskolcra?

Dénes Viktor: Azt lehetett hallani – és láttam is előadásokat itt –, hogy ez egy jó irányba haladó színház. Ezért gondoltam arra, hogy szívesen jönnék ide, és amikor jött a lehetőség, éltem vele.

Mik voltak az elvárásai, amikor a színházhoz került?

Dénes Viktor: Hasonló, mint egy asztalosnál, egyfajta szakmai igényesség, hogy amit csinálok, az jó legyen.

Már az első évadban is jó szerepeket játszott. Csak néhány példa: a Woyzeck őrült orvosa, Mikkamakka A négyszögletű kerek erdőben, a Parasztopera Vőlegénye. Hogy érzi a szerepeken keresztül: teljesültek az elvárások?

Dénes Viktor: Három éve itt vagyok. Ez valamit elárul. Hogy jobb színész lettem-e? Amióta itt vagyok, nagyon sok igazi, szakmai dolgot tanultam. Érzem a fejlődést, de hogy pontosan milyen állomások vezettek idáig, mely előadásokon keresztül és hogyan, azt nem tudom megmondani. Csak azt érzem, hogy mennyivel biztosabban és mennyivel jobban tudok hozzányúlni egy-egy próbafolyamathoz. Ez körülbelül olyan – visszatérve az asztalos példához –, hogy jobban fogom a szerszámot, jobban meg tudom húzni a csavart, ha kell.

Ebben az évadban három premierje volt…

Dénes Viktor: És még nincs vége, nemsokára jön egy elő-bemutató, a Viktória című nagyoperett, amit Béres Attila rendez.

Edward Albee, Mindent a kertbe! című színművében egy 15 éves fiatalembert játszik. Mit jelent önnek ez az előadás?

Dénes Viktor: Zsótér Sándor rendező az egyetem első évében már tanított, azt hiszem, akkor nemigen szívelt engem. Aztán a diploma-előadásomat is ő rendezte, és az egy remek találkozás lett. Abból a távolságtartásból eljutottunk odáig, hogy a mai napra tiszteljük, szeretjük egymást. Elképesztően jó dolog együtt dolgozni. Nekem személy szerint fantasztikus, ha egy rendező felkészült, pontosan tudja, mi mentén szeretné az előadást létrehozni, és emellett őrülten nyitott arra, hogy nekem mi az elképzelésem. Nagyon vártam ezt a próbafolyamatot.

A Csárdáskirálynőben a Bónit minden további nélkül eljátszanám, persze a Hamletet is.
Dénes Viktor

Miért tartja fontosnak, hogy egy rendezőnek ez legyen a munkamódszere?

Dénes Viktor: Fontos. Annál aljasabb, és annál etikátlanabb dolog, hogy egy rendező nem felkészült, és lopja az időnket, nem létezik.

És ha egy rendezőnek pontos elképzelései vannak, de nem érdekli, hogy a színész mit is akar?

Dénes Viktor: Egy házasság mindig akkor jó, ha nincs vesztes fél. Ha mind a kettő azért van, hogy együtt közösen valami jó irányba vigyék az életüket. Ugyanezt gondolom a rendező–színész viszonyról. Egy olyan intim viszony – az előadás a közös gyermekünk –, amely során fontos, hogy ne sérüljön egyik fél sem.

A Momoban Forgács Péter rendezte. Vele milyen volt együtt dolgozni?

Dénes Viktor: A főiskolán többször felvételiztetett, így mint egy régi ismerőst köszöntöttük egymást. Jó gyerekelőadás lett, szeretik. Furcsa a világa, áthallásos a szövege, igazán jó filozofálgatás az életünkről, hogy valamiért cserébe lemondunk az időnkről.

Dürrenmatt A nagy Romulusában a belügyminisztert alakítja.

Dénes Viktor: Szórakoztató előadás. Szellemi kaland, engem nagyon izgat, hogy egy akármilyen korban íródott dráma szólni tud a máról, és tesz egy felkiáltójelet a mai helyzetre. Hiszen most is ez van, akárcsak ezelőtt hatvan évvel, semmi nem változott, ugyanolyan silány emberek vagyunk, mint akkor.

Említette a Viktória nagyoperettet. Kit játszik benne?

Dénes Viktor: Táncos-komikust, illetve az egyiket, mert két táncos-komikus van benne és két szubrett.

Zenés szakon végzett, de sok prózai szerepet is játszik. Melyik műfaj áll közelebb önhöz?

Dénes Viktor: Azt gondolom, egy színész akkor színész, ha mindegyik műfajban működni tud. Elénekli, eltáncolja, elmondja, átéli és valamit tud adni a nézőnek. Tulajdonképpen mindegyik műfajt szeretem. Inkább az a kérdés, hogy mikor, mennyit. Nem jó csak bohóckodni vagy csak énekelni. Mert az sem jó, ha mindig töltött paprikát kellene enni. Remek lenne, de nem minden nap. Miskolc ilyen szempontból is jó, mert van mindenféle, ez mindig előny.

Nemrégiben Horányi Juli (a színház jelmeztervezője, de énekesként egy tévés tehetségkutató műsor döntőjében szerepelt – a szerk.) egyik számához forgatott klipet. Csak nem kacérkodik a rendezéssel?

Dénes Viktor: De igen. Kitaláltam, hogy mi legyen a témája a klipnek, és leforgattuk. Nagyon izgat a rendezés. Sok előadást nézek, főleg Budapesten, és egyszer-egyszer látok olyan embereket, akiknek oda van írva, rendező, de valami borzalmat készítenek. Úgy érzem, hogy sokkal jobban tudnám csinálni. Előbb-utóbb megtalálom azt az utat, amikor én is csinálni fogom, de ez még a jövő titka.

Ha már a jövőnél tartunk: van szerepálma?

Dénes Viktor: A Csárdáskirálynőben a Bónit minden további nélkül eljátszanám, persze a Hamletet is. És Molnár Ferenc Vörös malom című darabjához is jó lenne, ha lenne valami közöm. Molnár Ferenc Az ördög című drámáját is nagyon szeretem, láttam annak idején itt a színházban a Szabó Máté rendezte előadást, de sajnos nem voltam benne. A legizgalmasabb az ördög figurája, az tetszene. De nincs olyan, hogy valamiről otthon morfondíroznék, hogy most ezt vagy azt szeretném.

Megrendezne valamit?

Dénes Viktor: Tele vagyok ötletekkel, de hogy pontosan mik ezek, az is maradjon titok.

Hajdu Mariann


Névjegy

Dénes Viktor

Budapesten született 1986-ban.

2013-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész szakán.

2013-tól tagja a Miskolci Nemzeti Színháznak.

Megy a kijelölt úton

Az egyetemistaként adott nyilatkozatára, miszerint nem volt túl optimista a pályájával kapcsolatban, úgy látta, hogy nehéz ma a fiatal színészeknek „betörni a pályára”, így három év elteltével így reagált:

„A pesszimizmusom az ország helyzetére vonatkozott, nem is annyira az enyémre. Arra gondoltam, hogy a színház helyzete nagyon gyalázatos Magyarországon. Azóta nem lett sokkal jobb. De Dr. Bubo azt mondta, aki nyavalyog és nem változtat, annak nem fáj eléggé… Nos, én megyek a kijelölt úton, s csak elérek valahová.”