Nyomor-szigetek

Szemét, megrohadt ételmaradék, foltos kartonpapírok a földön, rajta viseltes paplan és irtózatos bűz. Látszik, valaki, valakik élnek itt, életvitelszerűen. Komfortfokozat nélkül, egy elhagyatott épület árkádja alatt. Szántó Rita jegyzete.

Pár száz méterrel arrébb, a parkoló közepén ugyanez a látvány fogadja az arra járót – így a turistát is –, csak ott már emberek is vannak. Kora délelőtt még félig betakarózva, paplanokon, szivacsokon ébredeznek, körülöttük szétdobálva a szemét. Ők hajléktalanok, akik így élnek Miskolc belvárosában.

Nem vagyok híve annak, hogy vegzáljuk az utcán élő embereket. Nem osztom azt a nézetet, hogy meg kell büntetni őket, mert nincs fedél a fejük felett. De azt sem gondolom, hogy ennek a látványnak a város frekventált helyén, a főutcából nyíló placcon lenne a helye.

Miközben Miskolc minden erejével – és minden elmarasztalás ellenére – elkötelezett a telepfelszámolás mellett, sokkal hitelesebb lenne ez a munka, ha a belváros közepén is tenne a nyomorszigetek felszámolása ellen. Persze mindezt humánusan, nem büntetve, nem eldózerolva, hanem a valós problémát megoldva. A szegénységet megértve.

- Szántó Rita -