Egy, két, száz kis malac, röf-röf-röf…

Kiss Péter polgármester az anyakocatelep egyetlen kandisznójával
Kiss Péter polgármester az anyakocatelep egyetlen kandisznójával - © Fotó: Kozma István
Ináncs – Ináncs a választási malacokat is „megtermeli” magának.

Az ináncsi anyakocák a vasrácshoz nyomják konnektororrukat, és éktelen visításba kezdenek. Azt hiszik, itt az etetés ideje, pedig arra még várniuk kell. Egyelőre csak mi jöttünk hozzájuk látogatóba, hisz az anyakocatelep a település legújabb „vállalkozása”. Nem nevezhető persze igazi vállalkozásnak, hiszen a közfoglalkoztatási programon belül működik, mint megannyi más a községben. A gondozók csak mosolyognak rajtunk, amikor a szagokat túl erősnek tartjuk, azt mondják, kell egy kis idő, mire megszokja az ember, de aki szereti az állatokat, az kibírja.

Messze volt

Kiss Péter polgármestertől megtudjuk, 3 éve foglalkoznak állattenyésztéssel: van 350 tojótyúkjuk és 80 darab hízósertésük. A választási malacokat azonban meglehetősen költséges dolog volt beszerezni, mert a törvény úgy rendelkezett, hogy azt csak az Országos Büntetés-végrehajtási Intézet pálhalmi telepéről lehet megvásárolni a közfoglalkoztatási programban részt vevő önkormányzatoknak. Pálhalma azonban több mint 300 kilométerre van Ináncstól, ami tetemes benzinköltséget jelentett.

– Gondoltuk, praktikusabb, ha magunknak állítjuk elő a választási malacot is. És ha a szaporulat meghaladja majd a saját igényeinket, regionális központtá válhatunk. A jövőben a környező önkormányzatok is tőlünk vásárolhatják a malacokat, sőt a családok igényeit is ki tudjuk majd elégíteni – vázolja a jövőt a polgármester, hozzátéve –, a mi sertésállományunk törzs­könyvezett, genetikailag kiváló vérvonal. Úgynevezett négysonkás húshibrideket tenyésztünk.

inancs_disznotelep_03

Szereti őket

A húshibridek persze erről mit sem tudnak, egyre hangosabban követelik az ebédjüket. Horváth Gergő állattenyésztő elárulja, 20 anyakocájuk van, és közülük remélhetőleg már 10–12 vemhes. Az ő esetükben ugyanis a „nász” már megvolt, a telep egyetlen kanja jól végzi a dolgát.

– Az állatgondozók munkája egyébként nem nehéz. Különösen annak nem, aki szereti az állatokat. Az én dolgom a ganajászás, darálás, etetés, itatás. Ha meleg van, locsoljuk is a sertéseket, mert az ólban megáll a levegő. Van, amikor kihajtjuk őket a zöld területre, mert szükségük van a mozgásra. Az anyakocáknak ez nagyon fontos, mert ha sokat mozognak, jobban megy majd az ellés – magyarázza Gergő. Azt is megtudjuk tőle, hogy a minél nagyobb szaporulat érdekében folyamatosan figyelni kell a kocákat, mikor állnak készen a megtermékenyülésre.

A vérében van

Közben megérkezik az állattenyésztési részleg vezetője, Szacsuri Péter is. Ő szintén azt állítja, akinek a vérében van az állattenyésztés, annak ez a munka nem nehéz. Talán a legnagyobb figyelmet a kocák 3 hetes ivarzási ciklusa igényli. Nehéz eltalálni épp azt az egy napot, amikor az anyaállat készen áll a megtermékenyülésre. A viselkedésük azonban árulkodó, mert azon a bizonyos napon megváltoznak. Vagy nagyon idegesek lesznek, vagy nagyon nyugodtak.

Péter gyors számolásba kezd. A kocák évente kétszer ellenek, egy alkalommal körülbelül 8–10 utódot. Ha 20 anyakocával számolunk, akkor az évi 400 kismalac.

Fontos persze a kiváló minőségű táplálék is. Az ináncsi sertések a szintén a közfoglalkoztatás keretében megtermelt búzától, kukoricától és árpától híznak. Az idei termés nagy része már a közmunkások által épített magtárban pihen.

– Hegyi Erika –