Egy fokozottan védett barlang is van a Diósgyőri Várfürdőben

Lepusztult terület, gazzal benőtt bejárat maradt a szaunából, és egy kopott tábla jelöli, hogy errefelé egy fokozottan védett barlang van
Lepusztult terület, gazzal benőtt bejárat maradt a szaunából, és egy kopott tábla jelöli, hogy errefelé egy fokozottan védett barlang van - © Fotó: ÉM
Miskolc – Diósgyőr-tapolcai-barlang néven ismert a volt várfürdő szaunájának területéről induló járat.

Az egykori Diósgyőri Várfürdő a vár rekonstrukciójának elindulása, illetve a projekthez tartozó Lovagi Tornák Tere megépülése óta zárva tart. A stadionszerű komplexum lényegében kettévágta a fürdő területét, amelynek a hegyhez közelebb lévő megmaradt részét kerítéssel zárták el. A strandot kedvelő közönség és a lokálpatrióta diósgyőriek időről időre felvetették, hogy – a korábbinál kisebb terülten ugyan – újra működőképessé lehetne tenni a várfürdőt. A medence a mai napig ott áll üresen.

Mini barlangfürdő

A Diósgyőri Várfürdő területén működött egy szauna is, amely azért volt közkedvelt, mert a merülőmedencéjét egy a fürdő mögötti hegyben lévő üregben alakították ki, és ezzel – afféle „mini barlangfürdőként” – különleges környezetet biztosított a fürdőzéshez.

Feltárások

Kevesebben tudják azonban, hogy az üregből kiinduló járatrendszer – Diósgyőr-tapolcai-barlang néven – 1982 óta fokozottan védett barlangja a Bükk-hegységnek.

A természetvédelmi leírás a következőként írja le a barlangot: „Diósgyőr-Tapolcán, a strandhoz tartozó szauna területén, a Szinva-patak völgytalpának a szintjében, 187 méteres talajszint feletti magasságban nyílik. A felső triász mészkőben kialakult, több bejárattal nyíló inaktív forrásbarlang 70 méter hossz­ban ismert. A jelentősen átalakított járatában felismerhetőek az egykori patakmeder nyomai, a vízszint változását jelző szinlők és a mésztufagátak maradványai. A kevésbé látványos cseppkőkiválások mellett ritkaságnak számítanak a limonit-érből keletkezett kisebb limonitcseppkövek…”

A Diósgyőr-tapolcai-barlang első régészeti feltárását 1882-ben kezdték meg tudományos vizsgálat céljából elsőként. A feltárás során sok tört csontra, egy trachitból készült őskori őrlőkőre s egy 1800 közül elásott ember maradványaira bukkantak.

A következő jelentősebb, 1932–34-ben végzett feltárás során nagyszámú paleolit eszközt és szilánkot találtak, melynek alapján a barlangot eszközkészítő műhelynek feltételezték.

Leletmentés

A Diósgyőri Várfürdő szaunájának kialakításakor, 1973-ban elvégzett leletmentés anyaga hazánk legrégebbi barlangi paleolit leletei közé tartozik, kora mintegy 100 ezer év. A bejárat előtt 18 méterre 1988-ban végzett rétegazonosító feltárás hazánkban elsőként bizonyította, hogy az ősember nem a barlangban, hanem csak annak előterében élt.

Elzárt terület

Az egyébként lezárt Diósgyőrtapolcai-barlang csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága engedélyével látogatható. Az ott talált régészeti, történelmi értékekkel több kiadvány és tanulmány is foglalkozik. Például Vértes László 1965-ben megjelent Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon című műve, vagy Hellebrandt Magdolna 1974-es Újabb ősrégészeti leletek a Diósgyőr-Tapolca-barlangban című munkája. Székely Kinga 2003-ban szerkesztette össze a Magyarország fokozottan védett barlangjai művet, amelyben Regős József és Ringer Árpád foglalkozik a Diósgyőr-tapolcai-barlanggal.

Szaniszló Bálint


Várfürdő: az ott nem lesz

Legutóbb a tavaly őszi közgyűlési közmeghallgatáson, aztán a decemberi rendes közgyűlési ülésen elhangzott felvetések nyomán egyértelművé tette dr. Kriza Ákos polgármester, hogy az eredeti helyszínén, vagy a közelben nem lehet újranyitni a várfürdőt. Újabb fejlesztés előtt áll a vár és környéke, és ez kizárja ezt a lehetőséget.

A közgyűlés ülésén a polgármester megerősítette: „Azon a helyen, ahol lovak masíroznak, ahol építkezés folyik, ott nem lesz strand. Természetesen lesz strand Diósgyőrben, de olyan körülményeket kell teremteni, hogy megfelelőek legyenek a strandoláshoz.”