Egy ceruzájuk volt, azt meg már elhegyezték

Age of Hope tanszeradomány-osztás a Heves megyei Átányban és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Fájon és Fulókércsen, 2016. október 27-én
Age of Hope tanszeradomány-osztás a Heves megyei Átányban és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Fájon és Fulókércsen, 2016. október 27-én - © Fotó: Magócsi Márton | abcug.hu
Átány, Budapest, Fáj, Fulókércs – Vannak olyan magyar iskolák, ahol a gyerekeknek idén még nem tartottak rajz és technika órát, mert nincs pénz hurkapálcára, ragasztóra, zsírkrétára. És hiába kaptak szeptember elején ceruzát a szüleiktől, a sok hegyezéstől mára már fogni is alig tudják. Prókai Eszter cikke az Abcúgon.

Egy alapítvány nyár óta gyűjt a legszegényebbeknek tanszereket, az Abcúg pedig elkísérte őket három kis faluba, amikor kiosztották az új tolltartókat és füzeteket.

Szólj a többieknek, hogy fejezzék be, hozzák le, ami még fent van, aztán menjünk már!”

– próbálja indulásra bírni Tóth Ákos azt a nyolc kamaszt, akik reggel fél hét óta folyamatosan adományruhákkal és tanszerekkel pakolnak tele két nagy furgont. Egy külvárosi garázsraktárban vagyunk, a nyitott ajtajú autókban már tornyosulnak a zsákok, és egy korábban bepakolt hűtő is kilátszik.

30238761383_1619fa6ab0_b

Fotó: Magócsi Márton

Ákos az Age of Hope alapítványt vezeti, (itt írt már róla az Abcúg), főleg rászorulókon segítenek, középiskolások és sportoló gyerekek bevonásával. Ruhákat, szárazélelmet visznek a legszegényebb településeken élőknek, nyáron pedig táboroztatják őket. A lényeg, hogy a budapesti, jellemzően jobb körülmények között élő diákok mindenben részt vesznek.

30238759013_f395ff0db0_b

Tudják mit jelent, ha Ákos érkezik | Fotó: Magócsi Márton

Az úticél egy Heves megyei és két borsodi aprótelepülés: Átány, Fáj és Fulókércs. “Ha minden jól megy, akkor délután öt-hat körül már vissza is érünk” – próbál indulás előtt a kora reggeli fagyban lelket önteni az autók mellett toporgókba az alapítvány vezetője. A diákok nagy része nem először vesz részt ilyenen, vannak, akik évek óta segítenek Ákosnak. Bár az ő szájuk már nem marad tátva a borsodi szegregátumok látványától, de az óriási kontraszt, ami köztük és a rászoruló gyerekek között van, a mai napig megdöbbenti őket.

A csütörtöki program célja elsősorban az, hogy tanszereket vigyenek azokba az iskolákba, ahol nemhogy a fénymásolóba nem jut papír, de a gyerekek nagy részének még tolltartója és füzete sincs. Az iskolai eszközök mellett visznek sok ruhát, kekszet, gyümölcsöt, a hűtöt pedig az egyik olyan iskolába szánják, ahol se menza, se konyha nincs.

30238757443_f621557282_b

A lányok a Violettásat szerették volna | Fotó: Magócsi Márton

Az elsős és másodikos gyerekek mind a három iskolában már az udvaron várják Ákosékat,. Nem ismeretlen nekik, hogy ki is ő, és mit jelent, ha megjelenik furgonjával a faluban. Nem csak tanszereket osztanak ősszel, karácsonykor is rendszeresen visznek ajándékokat a legrászorultabbaknak. Az önkéntesek gyorsan kipakolják, amit hoztak: a ruhazsákokat egy külön terembe, azt majd szétosztják a tanárok a szülők között, a tanszereket viszont beviszik az osztálytermekbe. A gyerekek közben az udvaron, egymás szavába vágva kommentálják az eseményeket:

de szép a haja a néninek”

nekem a fülbevalója tetszik”

én ma már kaptam négy darab ötöst”

– büszkélkedik egy másik kisfiú már reggel háromnegyed kilenckor.

30238758313_a8db41063d_b

Fotó: Magócsi Márton

Az elsősök és másodikosok illedelmesen köszönnek, és libasorba rendeződve várják, hogy a nagy dobozokból a kezükbe kerüljön az új tolltartó. A lányok közül mindenki a Violettásat szeretné, de abból csak pár darab van, ennek ellenére hamar lecsillapodnak a kedélyek, és örömmel nyitogatják azt is, amin a Pókember van. Ákosék nem csak tolltartókat vittek, hanem írólapot, ragasztót, ollót, színes lapokat és színes ceruzákat is. Ezeket viszont majd a tanárok használják a technika órákon. A szeptemberi iskolakezdés óta nehéz rajzórát tartani, mert se a gyerekek szüleinek, se az iskolának nem jutott vízfestékre vagy zsírkrétára.

De már az is nagy szó, ha grafitceruzájuk volt az első napon. A nagy többségnek már az az egyetlen íróeszköze is a végét járja: szeptember óta annyit hegyezték, hogy fogni nem lehet, olyan kicsit lett. “Ezeknek a szülőknek hiába szólok, hogy mi minden kellene az iskolakezdésre, vagy mit kéne pótolni, mert elfogyott. Egy részüket nem érdekli, de a jellemzőbb inkább az, hogy még egy pár száz forintos színesceruza készletre sem jut a családnak” – mesélte az egyik igazgatónő.

30573203320_a92f564917_b

Fotó: Magócsi Márton

Amit Ákosék hoztak, az csak tűzoltás: pár hétig, hónapig ugyan lesz mivel és mibe írniuk az alsósoknak, utána megint csak az adományokban bízhatnak. És a tanszer csak az egyik gond: Ákosék rendszeresen visznek hipót, fertőtlenítőszereket is az iskolákba, mert arra sincs pénzük. Az egyik helyen az igazgatónő az apró iskola előtt állva azon szabadkozott, hogy elfelejtették, hogy ma érkezünk, a mosdókban pedig nincs wc-papír. Ugyanebben az iskolában tornaterem sincs: az alsósok termének végében a falon lóg két bordásfal. Amíg jó az idő, kint futkosnak a gyerekek az udvaron, télen meg majd széttolják a padokat, és a teremben csinálnak néhány átmozgató gyakorlatot.

30238751463_c33ee795c8_b

Indulás haza | Fotó: Magócsi Márton

A gyerekek egy része a tanári felszólítás ellenére egyből elkezdi enni, amit kapott. Néhányan félszegen tartogatják és nézegetik a banánt, egy kislány óvatosan a táskájába csúsztatja, egy másik pedig a héját is megrágcsálja. A tanárok és igazgatók azt mondták: ezek a gyerekeknek nem ugyanazt jelenti a közelgő őszi szünet, mint, amit mi hinnénk. Az érkezésünk előtt kérdezte pont őket, hogy várják-e az egy hét szünetet, de a gyerekek kórusban mondták, hogy inkább maradnának az iskolában.

Prókai Eszter | abcug.hu


A tolltartó mellé hipót is vinni kell

Az iskolakezdéssel járó több ezer forint a hátrányos helyzetű családoknak gyakran óriási gondot jelent. A szegény gyereknek se tolltartója, se iskolatáskája, de gyakran még egy ceruzája sincsen, az ő egyetlen esélyük, ha valamelyik civil szervezet adományából jut nekik is. Bár a gyűjtések egy-két helyen már elindultak, nyár végén nehéz megmozgatni az embereket.








hirdet�s