Egészségválasztó magatartás

Nem hiába, öregszik a magyar társadalom, ezért egyre többet beszél az egészségről. A politikusok nyilatkoznak, kijelentenek, az átlagember bosszankodik, szidja az egészségügyi ellátás színvonalát, mert azt mindig könnyebb ostorozni, ami kívül esik a mi hatókörünkön.
Nagy István Attila

Mostanában mindenki az egészségügyről beszél: az ellenzék a jelenlegi kormányzati munkát bírálja, az illetékesek pedig azt mondják, az előző kabinet sem tett semmit, hogy a helyzet gyökeresen megváltozzon.

Innen könnyű a fejlődés – mondhatnánk némi iróniával. A helyzet azonban az, hogy a magyar ember (minő általánosítás!) akkor kezd foglalkozni az egészségével, ha már nincsen. Amíg teszi a dolgát a szervezet, addig kevesen törődnek azzal, hogy egyszer a legjobban működő szerkezet is elhasználódhat. Vegyünk néhány banális esetet: mi isszuk a legerősebb pálinkát (ötven fok alatt szégyen a pohárba önteni!), a feketénkben megáll a kanál, az ételeink jelentős része rettenetesen fűszeres, mértéktelenül esszük a húst, a szénhidrátot, az édességet. De: nő azoknak a száma, akik nem mennek el a rendszeres tüdőszűrő-vizsgálatra, azoknak a hölgyeknek csaknem a fele, akiket behívnak, elmulasztja a szűrővizsgálatot.

Azt mondják, van a magyar emberben valami önpusztító mentalitás: nemcsak az öngyilkosságok magas száma, a felelőtlen életmód mutatja ezt, hanem az az érdektelenség, amellyel a sorsát szemléli. Évekig néztük a televízióban az esti tornát, tetszett a műsor, de nagyon kevesen álltak fel a fotelből, s végezték a gyakorlatokat. Ehelyett azokat szidták, akik télen elmennek síelni, tavasszal és nyáron pedig rendszeresen kocognak. Úgy, mint azokban az országokban, ahol régóta tudják: nem a gyógyszerek teszik egészségessé az embert, hanem a mozgás, az egészségválasztó magatartás. Ezért is magasabb az átlagéletkor a Lajtán túl.

 








hirdet�s